### 5 Film, Amelyből Soha Nem Kellett Volna Remake-t Készíteni A filmiparban a remake-ek gyakran felkavarják a nézők érzelmeit. Vannak olyan klasszikusok, amelyek egyszerűen megkerülhetetlenek, és a modern feldolgozások csak árnyékai az eredetinek. Íme ö

Manapság egyre gyakoribb jelenség, hogy a régebbi filmek újraértelmezett, felújított változatai kerülnek a nézők elé. Vannak olyan projekteket, ahol egy új verzió tényleg indokolt, de ez korántsem minden esetben áll fenn.

Most felfedjük, hogy mely filmek esetében nem lett volna érdemes újragondolni a klasszikusokat.

Az 1971-es eredeti filmalkotás kezdetben nem aratott osztatlan sikert a mozi nézőközönségében, ám az idő múlásával kultikus státuszt vívott ki magának. Gene Wilder csodálatos teljesítménye Willy Wonkaként sokakat elbűvölt, és a film Roald Dahl klasszikus regényén, a "Karcsi és a csokoládégyár"-on alapszik.

A történet középpontjában a kapzsiság, mint a mindennapi élet egyik meghatározó problémája áll, miközben a rossz szülőknek is üzen a szerzők keze. Az alkotók mesterien vegyítik a komoly témát egy csipetnyi humorral, bolondos jelenetekkel és érzelmekkel teli pillanatokkal, így színesítve a cselekményt.

A 2005-ös Charlie és a csokigyárban Johnny Depp játszotta az ikonikus karaktert. A rendezői székben a kétszeres Emmy-díjas filmrendező, Tim Burton ült. Bár összességében az alkotás nem mondható rossznak, hiányzik belőle az a varázslat, ami az eredeti verzióban megvan.

Láttad már a 1933-as fekete-fehér King Kongot? Ha még nem, mindenképpen érdemes pótolnod, mert sokak szerint sokkal lenyűgözőbb, mint a 70-es évek verziója vagy a 2005-ös modern feldolgozás. Ez a film az effektek terén igazi úttörő volt, és a maga idejében forradalminak számított.

Az eredeti filmet Merian C. Cooper és Ernest B. Schoedsack álmodta meg, akiknek rendezése alatt a történet életre kelt. A kiemelkedő szereplőgárdában Fay Wray, Robert Armstrong, Bruce Cabot, Frank Reicher és Sam Hardy nyújtják emlékezetes teljesítményüket.

Bár az 1933-as film nem feltétlenül rendelkezik a későbbi változatok grandiózus látványvilágával, éppen ebben rejlik az ereje: a nézők legjobban a szörnyeteg belső világával, dühével és érzelmeivel tudnak azonosulni. Különösen figyelemre méltó a szerelem, amit a Fay Wray által megformált Ann Darrow iránt érez, amely a történetet igazán átélhetővé teszi. Wray lenyűgöző teljesítménye tovább fokozza a film hatását.

Az 1960-ban bemutatott, fekete-fehér Psycho Alfred Hitchcock egyik remekműve. A hírhedt zuhanyzós jelenetnek olyan vizuális ereje van, ami a nézők számára mindig felkavaró marad. Anthony Perkins hihetetlen színészi játékkal formálta meg Norman Batest, mellette még fontos szerepet kapott Vera Miles, Janet Leigh és Martin Balsam.

Az 1998-as remake-t már Gus Van Sant rendezte, és olyan színészek kaptak benne szerepet, mint Vince Vaughn, Anne Heche, Julianne Moore és Viggo Mortensen. A rendező akkoriban azt mondta, hogy szükség van a Psycho új verziójára, mert a közönség nem tud azonosulni a régi filmekkel. De valójában csak azt bizonyította be, hogy az eredetit nem lehet überelni.

Herbert Ross rendezésében készült el az 1984-es "Gumiláb" című film, amelyben a főszerepet Kevin Bacon alakítja. A film színes palettáját olyan neves színészek gazdagítják, mint Lori Singer, John Lithgow és Dianne Wiest, akik mind hozzájárulnak a történet élvezetéhez.

A történet középpontjában Ren áll, aki Chicagóból költözik anyjával a poros kisváros, Beaumont csendes utcáira. Ren, aki a nagyvárosi tinédzserek pezsgő életéhez, a zenéhez és a tánchoz szokott, hirtelen egy teljesen más világba csöppen. A konzervatív értékek és a szigorú szabályok, amelyeket Moore tiszteletes vezet be, szöges ellentétben állnak a fiatal fiú eddigi életével. A tragédia, amely évekkel ezelőtt egy táncmulatság után következett be, sötét árnyékot vetett a városra, hiszen négy fiatal életét követelte. Azóta a tánc és a zene tiltott gyümölcs lett Beaumontban, ahol mindenki a tiszteletes előírásai szerint él. Csakhogy a helyi szabályokat egyetlen lázadó szellem, Ariel, Moore tiszteletes lánya, semmibe veszi. Ő az, aki a szigorú keretek között is képes megélni az ifjúság vágyait és álmokat. Ahogy Ren és Ariel egymásra találnak, fellobban közöttük a szerelem, amely nem csupán a tilalom ellen lázad, hanem új reményeket és vágyakat is hoz. De a városban uralkodó ellentétek és a felnőttek hatalma nem hagyják őket sokáig nyugton; a konfliktus elkerülhetetlenül közeledik.

A 2011-es verziót Craig Brewer rendezte, a főszerepben pedig Julianne Hough és Kenny Wormald látható. Ez a film akkoriban kapott hideget-meleget a kritikusoktól, de összességében annyira nem teljesített rosszul a jegypénztáraknál. Az a báj azonban már nem volt meg benne, ami a 80-as évekbeli változatban igen.

A filmtörténelem egyik legsikeresebb alkotásából sem feltétlenül kellett volna remake-nek készülnie. Az 1959-es Ben Hurt 12 kategóriában jelölték Oscar-díjra, és ebből 11-et meg is nyert. Ezzel elképesztő rekordot állított fel, amelyet felülmúlni azóta sem tudott egyetlen produkció sem, csak megismételni tudta az 1997-es Titanic, valamint a 2003-as Gyűrűk Ura: A király visszatér.

A sztori szerint egy zsidó herceget elárul, majd rabszolgasorba taszít egykori római barátja az 1. századi Jeruzsálemben, de ő visszanyeri szabadságát, és visszatér, hogy bosszút álljon.

A 2016-os Ben Hur már közel sem volt akkora siker, mint az elődje. A rendezői székben Timur Bekmambetov ült. A főbb szerepekben pedig Jack Huston, Morgan Freeman, Toby Kebbell és Nazanin Boniadi láthatók.