A Nigersaurus, ez a különleges dínófaj, 500 különböző foggal büszkélkedhetett, amelyek lehetővé tették számára, hogy a növények gazdag választékát legelje. Hús helyett inkább a zöldellő növényzetet részesítette előnyben, így egyedülálló táplálkozási szoká

A National Geographic információi alapján az afrikai kontinensen honos Nigersaurus taqueti nem igazán felel meg a klasszikus dinoszaurusz-képzeteknek, amelyek a köztudatban élnek. Ez a különleges faj nem a megszokott, félelmetes megjelenésével hívja fel magára a figyelmet, hanem inkább egyedi jellemzőivel és táplálkozási szokásaival tűnik ki a dinoszauruszok sorából.

Melyik dinoszaurusz rendelkezett 500 foga, és 14 naponta cserélte le az összeset? - teszi fel a gondolatébresztő kérdést a National Geographic legújabb cikkében.

Mint említették,

A Nigersaurus taqueti úgy aprította az alacsonyan fekvő növényzetet, mint egy fűnyíró - mondta Paul Sereno paleontológus, a National Geographic kutatója a lapnak néhány évvel azután, hogy kollégáival először leírta és elnevezte a dinoszauruszt.

A lap szerint a Nigersaurus nagyjából olyan nehéz lehetett, mint egy kifejlett afrikai erdei elefánt: körülbelül két tonnát nyomhatott, és az orrától a farka hegyéig körülbelül 9-10 méter hosszú volt. Ez a növényevő dínó körülbelül 105 millió évvel ezelőtt járta Nyugat-Afrika síkságait a mai Niger állam területén - ez utóbbi alapján kapta a Nigersaurus nevet utóbb a tudománytól.

Egy Nigersaurus maradványaira először a 20. század közepén figyeltek fel a paleontológusok. Philippe Taquet francia paleontológus 1965 és 1972 között foglalkozott a Nigerben talált leletekkel (az ő kutatásai nyomán egyébként több másik új őslénytani fajt is felfedeztek a tudósok). Az egyik nigeri lelőhely, Gadofaoua különösen ígéretes volt, és tele volt nagy dinoszauruszok csontjaival. Taquet azonban nem írta le őket részletesen, és nem is nevezte meg őket, mivel sok más fosszíliát kellett tanulmányoznia a lelőhelyen.

A csontokat 30 évvel később egy másik paleontológuscsoport vizsgálta meg: 1997-ben a National Geographic kutatója, Paul Sereno vezette azt a csoportot, és a vizsgálatban egyértelművé vált, hogy a Taquet által azonosított maradványok egy addig nem ismert dínófajhoz tartoztak. 1999-ben Sereno és munkatársai tudományos leírást adtak a növényevő állatról, és származási országa, valamint Philippe Taquet tiszteletére Nigersaurus taqueti névvel illették azt.

A későbbi kutatásokból az is kiderült, hogy a Nigersaurus a Diplodocus nevű faj "szokatlan" rokona volt. A szakértők több Nigersaurus csontot találtak a helyszínen, köztük még egymáshoz kapcsolódó nyakcsontokat és több koponyacsont összevisszaságát. "A koponyacsontok olyan furcsa kinézetűek voltak, hogy kihívást jelentett azonosítani, melyik elemet is látjuk épp" - mondta egy másik kutató, Wilson Mantilla.

A paleontológusok azóta is folytatják a Nigersaurus életmódjának részletes kutatását. Megállapították, hogy a dinoszaurusz szemei a koponyájának felső részén helyezkedtek el, ami valószínűleg segítette őt abban, hogy könnyebben észlelje a közelgő ragadozókat. Emellett a Nigersaurus végtagcsontjainak elemzése azt mutatta, hogy csontozata sokkal vékonyabb volt, mint a mai nagyemlősöké. Továbbá, az üreges csontjaiban található "légzsákok", amelyek a madarakéhoz hasonlíthatók, hozzájárultak ahhoz, hogy a dinoszaurusz, annak ellenére, hogy hatalmas mérettel bírt, viszonylag könnyű maradhasson.

Ehhez hozzájárult többek közt az az 500 foga is, amely rendkívül gyorsan, egyedi módon cserélődött még a többi dinoszauruszhoz képest is: a kutatók szerint a Nigersaurus kéthetente cserélte a fogait, és az egyes fogak alatt mindig egyszerre hét új fog keletkezett oszlopszerűen utánpótlásként. Azt, hogy erre miért lehetett szükség, a dinoszaurusz állkapcsának formájából tudták kikövetkeztetni: az állat pofája szögletes volt, ami leginkább az alacsonyan legelésző állatfajokra jellemző, és ez arra utal, hogy a Nigersaurus is így tehetett.

"Úgy tűnik, hogy a száját inkább harapásra, mint rágásra optimalizálták" - nyilatkozta Paul Sereno egy korábbi interjúban. A koponyán észlelhető kopásminták azt sugallják, hogy a Nigersaurus fogai inkább ollószerű mozgással zúzták az aljnövényzetet (amelyre gyakran ragadhattak rá homok vagy egyéb anyagok), mintsem rágás révén. Ennek következtében az állat fogai rendkívül gyorsan elkopottak, ami magyarázza a gyakori fogcserét is.

A paleontológusok több Nigersaurus csontját tárták fel a gadofaouai lelőhelyen, de teljes csontvázat nem sikerült rekonstruálniuk. A fejlett technológiai eszközöknek köszönhetően azonban Wilson Mantilla és munkatársai 2007-ben digitálisan szkennelték a begyűjtött Nigersaurus csontokat, és azokat méretarányra igazítva meg tudták alkotni a dinoszaurusz testének rekonstrukcióját.

A Nigersaurus esetében a digitális szkennelés révén felfedezték, hogy ez a növényevő dinoszaurusz alapállapotban a pofáját a talaj felé billentve tartotta, mintha csak a föld ízletes csemegéi után kutatott volna. A kutatók megfigyelték, hogy a Nigersaurus agyüregében a szaglásért felelős terület viszonylag kicsi volt, ami arra enged következtetni, hogy a dinoszaurusz nem volt a legjobb abban, hogy kiszagolja a közelgő ragadozókat vagy a legfinomabb növényeket. "De úgy tűnik, ez a dolog nem zavarta azt a dinoszauruszt, aki nap mint nap a legelésre koncentrált" - kommentálta a helyzetet egy kis iróniával a National Geographic.

Mint cikkünkben írták, a szakembereknek még sokat kell megtudniuk a Nigersaurusról, és arról, hogyan miként fejlődött ki ez a többi dinoszauruszhoz képest egyedi faj. A szokatlan növényevő tanulmányozása azt is segíthet a szakembereknek jobban megérteni, hogyan terjedhettek el az ilyen dinoszauruszok az egész bolygón, és hogyan maradhattak fenn oly sok millió éven át.