A korai veteményes egy varázslatos világ, ahol a föld még hűvösen álmélkodik a tavasz érkezésén. Itt, a friss talajban a nap első sugaraival együtt bontogatják szirmaikat a zöldségek, amelyek már alig várják, hogy felnőtté váljanak. A vöröshagyma, a retek

Hát, a fű az itt igazán nem szenved hiányt!

Még nem mulcsoltam le a kertet, mert egyrészt várom, hogy felmelegedjen a talaj, illetve majd főleg a paradicsom-paprika-padlizsán köré tervezek, de csak akkor, ha száraz lesz a nyár.

Folyamatos dilemmában vagyok a mulcsolás és a mulcsozás nélküli megoldások között, mert - bármennyire is terjednek a híresztelések - a gyomok, főleg a szulák, rendre megjelennek a mulcs alatt. Jelenleg annyira elhatalmasodott nálam ez a gyomnövény, hogy nem szeretném még inkább elburjánzani. Akármilyen vastag réteg mulcsot is alkalmazok, a szulák mindig utat tör magának, és virágzik, mintha mi sem történt volna. A porcsin és a pici gombvirág sem tud ezzel mit kezdeni.

Aki eltérő véleményt hangoztat, az valószínűleg nem mond igazat.

A gyomok, különösen a tarack és a szulák, rendíthetetlenek: még akkor is megjelennek, ha vastag papírdobozt helyezek el, és arra 10 centi forgácsot szórok. Ráadásul a fehér here is bátran előbukkan alóla.

Bármi is történjen, egyelőre a kiszedett gyomokat visszahelyezem a földbe, hiszen a talaj táplálása nem csupán a trágya szórásával valósul meg. A gyomok visszakerülése hozzájárul a talaj egészségéhez és gazdagítja azt.

Itt a veteményes kertem egy kis darabkája látható: az előtérben hagyma sorakozik, közöttük sárgarépák bújnak meg. Az egyik ágyás, ami balra található, ágakkal van letakarva, mert újra kellett vetnem a répákat, és a cicák miatt minden vetést védenem kell. A zöldbabok ágyása is takarás alatt áll (még nem bukkantak elő), ahogyan a petrezselyem is védve van.

Jobbra a téli sarjadékhagymáim találhatók.

A kép alján már három szép póréhagyma bontogatja a leveleit, míg a többi a napfényes ablakban növekszik. Pár fokhagyma és bazsalikom is várakozik, hogy a kert szerves részévé váljon, valamint körömvirágok díszítik az ágyás szélét. Így készültünk a paradicsomok érkezésére, melyek majd védett helyen, a növények körül találják meg otthonukat.

A spenótom, őszi vetés, áttelelt és már írtam, hogy mennyivel egészségesebb, mintha tavasszal vetettem volna.

Itt a petrezselyem díszeleg, míg tavaly uborkák pompáztak ezen a helyen. Rengeteg kapormagot szórtam ki, és úgy tűnik, hogy idén végre életre kelt. Eredetileg nem terveztem, hogy ebbe az ágyásba kerül, de ha már itt van és ennyire jól érzi magát, boldogan hagyom növekedni. A kapor ugyanis az egyik kedvenc fűszernövényem!

Metélő (fodros) petrezselyem, ez is második éves, tavaly vetettem magról, szerintem az idén már fog magot is hozni és majd szedek is róla.

Csiguci... most is azon fáradozik, hogy jóllakjon, de ismét összegyűjtöttem egy rakás falatot. Már nem tolonganak annyian, mint tavasszal, sokat elcipeltem az erdő szélére.

A két, zöldbab számára fenntartott ágyás végében elhelyeztem két rövid sort paszternákból. Ennyi éppen elegendő számomra, nem szeretnék belőle túl sokat. A képen csak néhány szál látható, de biztos vagyok benne, hogy ennél sokkal több fog majd kibújni.

Magról kezdtem el nevelni őket, majd palántaként ültem ki a földbe – ezek az én különleges endívia salátáim.

A borsó vetése izgalmas kaland volt számomra. Egyszerre ültettem el a balra található ágyásba, de utólag azt kellett tapasztalnom, hogy a Kelvedon csodája nem hozta a várt eredményeket. Az a gyanúm, hogy a magok minősége nem volt a legjobb; a megmaradt magok furcsán néztek ki már az első vetéskor is. Kíváncsi vagyok, hogy végül hogyan alakul a sorsa ennek a különleges borsónak!

A jobb oldali Oscar egy igazi különlegesség, és biztos vagyok benne, hogy legközelebb is ilyet választok! Csodás, impozáns hüvelyek feszülnek rajta, és rengeteg borsót hoz. Egyszerűen lenyűgöző!

Ez egy gyönyörű bordó Lollo saláta, amely áttelelt, amit érdemes észben tartani. Az elmúlt tél igazán zord volt, mégis sikerült megérkeznie ennek a csodás kis salátának. Terveim között szerepel, hogy ősszel elvetek néhány magot, és ha sikerül áttelelniük, akkor már korán élvezhetem a friss salátáimat.

Ez a nagy susnyás az orvosi zsályám, mellette balra sóska ment már magba, mögötte van fehér üröm, amellett egy nagy telep oregano, de van ott évelő szarkaláb is, megmittudomén. Teljesen jobbra pedig csicsókák nőnek.

Ezen az ágyáson egy kis réteg mulcs található, ami már a fűnyírásból származik. A híres K-betűs növények közül a kiemelkedő példány a Seassantina salátabrokkoli, amely a színpadon (fenn) tündököl. Mögötte viszont két tatsoi is rejtőzik, amelyek iránt valami titokzatos vonzalom mutatkozik. Kérdéses, hogy vajon megmaradnak-e a közeljövőben.

Maradt néhány karalábé, néhány "normális" brokkoli és egyetlen egy karfiol, ami még életben van. Hát, ez van... valahogy nem vagyok túl szerencsés velük.

Már vannak eprek is, ez az egyik epres ágyás egy kis része.

Fokhagyma és elefántfokhagyma. Nem tudom mi a baj a sima fokhagymákkal, elég vacakul néznek ki.

Ez a kert egy különleges szegmense, ahol a szőlő, a fűszernövények, a virágok és a cserjék harmonikus együttélésben állnak. A veteményes földje gazdag zöldségekben, míg a szilvafák édes gyümölcsöket ígérnek. Mindezek mellett itt található az Árnyas kert, amely a hely varázsát még inkább fokozza. Itt valóban minden megtalálható, ami a természet szépségét és sokszínűségét tükrözi.

Vöröshagymák. Az alján egy kigyökereztetett rozmaringot ültettem, de nem tudom, hogy megmarad-e. A többi rozmaringom sajnos a vastag mulcstakaró ellenére sem élte túl a telet. Emellett vetettem néhány chia magot is, de nem a magjaikért, hanem a csodás virágzásuk miatt.

Itt is van két ágyásnyi borsó is, hagyma, illetve vetettem egy rövidke sornyi koriandert is, de még nem láttam kikelni, ahogy az egy sornyi mángoldot sem. Pedig ezek hamar szoktak kelni...

A mángoldból elegendő lenne egyetlen tő is, de én mulcsnak ültettem.

A bordó lollo salátákat itt, a kertben ültettem el, melyeket magról neveltem az ablakban. Igaz, nem mindegyik kapott poharat, de úgy tűnik, hogy a többieknek jót tesz ez a kis extra kényeztetés. Szépen fejlődnek a poharak alatt, ezért elkezdtem gyűjteni a nagy tejfölös és joghurtos poharakat is, hogy még több salátának tudjak segíteni a növekedésben.

Az ágyás bal oldalán egy sor cukorrépa található, amelyet kifejezetten a nagy levelei miatt ültettem. Így biztosíthatom, hogy elegendő mulcs álljon rendelkezésemre.

A nagyobbik fügém takarására érdemes volt figyelni a tavaszi fagyok idején (télen nem foglalkoztam vele), mert most bőségesen megajándékozott fügékkel! Trallalá! Remélem, hogy idén végre jól lakom a finom, édes, nagy, puha és zamatos fügékkel. :))

Herkules, aki mindig ott sertepertél körülöttem, mint egy hűséges kis árnyék, a hasvakarás és simogatás reményében. :))))

Úgy csinálja, hogy hanyatt fekszik, megkapja a hasvakítást, majd elmegy aludni. De amikor felébred, ismét itt van. Azt hiszem, ez Herkuló titkos módszere! :D :D