A liberalizmus felelőssége az áramszünet mögött - "Kinek miért intézkedett a kormány?"
Hétfő reggel hatalmas áramszünet sújtotta Spanyolországot, Portugáliát és Franciaország déli területeit, ami óriási zűrzavart okozott. A bankautomaták teljesen leálltak, így csak azok voltak előnyben, akik készpénzt tudtak használni – ez jól mutatja, mennyire elengedhetetlen a készpénz megléte vészhelyzetekben. A repülőterek leálltak, a kórházakban csupán a legszükségesebb sürgősségi beavatkozásokat végezték, miközben a mobiltelefon-hálózat és az internet egyaránt működésképtelenné vált.
A hét eleje óta különféle hamis narratívák és rémhírek kezdtek el terjedni, mint valami viharos szél. A REN portugál áramszolgáltató ügyesen az élre állt, amikor a saját weboldalán egy "ritka légköri jelenségnek" tulajdonította az áramkimaradást. Ez a magyarázat villámgyorsan eljutott a világhálóra, ahol a netezők azonnal elkezdték kifigurázni. A REN, miután észlelte a visszhangot, végül levette ezt a magyarázatot a honlapjáról, mintha csak el akarná tüntetni a nyomokat.
Számos írás és podcast látott napvilágot, amelyek arról elmélkedtek, hogy ki is lehetett az, aki "támadta meg" a hálózatot. Az érintettek között említést nyert Oroszország, Ukrajna, sőt, az európai palesztin közösségek is. Bár semmilyen lehetőséget nem szabad figyelmen kívül hagyni, véleményünk szerint ezek a spekulációk inkább a téveszmék kategóriájába tartoznak.
Az igazság keresésében egy érdekes írásra bukkant Szakács Árpád az RT oldalán. Ebben a cikkben Dr. Karin Kneissl, aki 2017 és 2019 között osztrák külügyminiszteri posztot töltött be, megosztja gondolatait.
Spanyolország és Portugália az EU zöldenergia éllovasai, hiszen az áramuk közel 80%-át megújuló forrásokból nyerik. Mielőtt hétfőn áramkimaradás történt, a két ország már a fenntartható energia terén kiemelkedett. Azonban a legnagyobb kihívást a hálózat stabilitására nézve a túlzott napsütés és szél által okozott túltermelés jelenti.
Hozzáteszi:
A villamosenergia-átvitel terén fennálló alapvető kihívás nem a termelés oldalán, hanem inkább az elosztási rendszerekben található. Az Európai Unió területén található hálózatok jelentős része az 1950-es és 1960-as években készült el, egy olyan időszakban, amikor a második világháború utáni városokban viszonylag egyszerű volt új infrastruktúra kiépítése.
Majd részletesebben kifejti: a jelenlegi infrastruktúra sajnos nem képes hatékonyan kezelni a folyamatosan növekvő energiaigényeket. Az energiatermelés és -fogyasztás minden aspektusának "villamosítása", különösen a közlekedés területén, komoly kihívás elé állítja a meglévő hálózatok stabilitását.
Kneissl a német nyugati részre utalt, ahol már számos áramkimaradás tapasztalható, és ezek hátterében mindig a túlkínálat és a helyi energiahálózat túlterhelése állt. Ezt követően így folytatta:
Az igazi probléma abban rejlik, hogy a német naperőművek tömege nem kontrollálható, nem szabályozható, sőt, még lekapcsolni sem lehet őket a hálózatról, amikor az áramtermelés túllépi a keresletet. Képzeljünk el egy napos délutánt, amikor a napsütés mellett esetleg erős szél is fúj, és a villamosenergia-igény éppen alacsony szinten stagnál.
Ez azt jelenti – érdemes hangsúlyozni –, hogy a "zöld energia" erőltetése, mindenféle korlátozás és tartalékolás nélkül, elsősorban azért aggályos, mert megelőző lépésként hatalmas összegekből kellett volna felújítani a meglévő infrastruktúrát. Németországban, Angela Merkel kormányzása alatt ez a téma felmerült, de amikor kiderült, hogy a költségek körülbelül 1 billió euróra rúgnának, a dolog lassan a feledés homályába merült.
Ehhez a gondolatmenethez csatlakozott Hugo Dionisio portugál jogász és kutató, aki egy tegnapi cikkének ezt a címet adta: "A liberalizmus okozta a portugál áramszünetet".
A szöveg átfogalmazva: Az áramszolgáltatás liberalizálása után Portugáliában két vállalat, az EDP és a már említett REN, kiemelkedő profitot könyvelhetett el. Minimális befektetésekkel maximalizálták a nyereséget a fogyasztók rovására, a kapitalizmus logikája szerint. Ez azt is magában foglalta, hogy a kormány támogatásával a fogyasztók a "mindenható piac" kiszolgáltatottjaivá váltak, és a rövid távú gondolkodás kockázatainak lettek kitéve. A privatizáció óta a portugálok a legdrágább áramárakat fizetik Európában, a 10. helyen állva, ami ellentmond Ursula von der Leyen ígéreteinek, miszerint olcsó energiát biztosítanak az európai polgároknak.
Dionisio szavaival élve, a piaci logika arra sarkallta a privatizált cégeket, hogy ha szükségük adódik, külföldről is biztosítsanak áramot. Az európai villamosenergia-piac liberalizált és privatizált struktúráját a költségek és beruházások csökkentésére alakították ki, ami azt jelenti, hogy valójában szinte teljesen mellőzi a redundanciát, és rendkívül kényes egyensúlyban működik. Ennek következményeként a rendszer nem képes hatékonyan reagálni a súlyos problémákra.
Most már talán világosabbá válik, miért nem kíván Orbán Viktor és Robert Fico von der Leyen kegyelmére bízni magát. Energia-szuverenitásunk hiányában hazánk függetlensége komoly fenyegetettségeknek van kitéve. Amikor halljuk, hogy a spanyol miniszterelnök a témát szeretné megvitatni, csupán egy kérdés merül fel bennünk: miért tartott eddig, hogy észrevegyük azt a veszélyt, amelyben élünk?
