A magyar labdarúgás első lépései Tatáról indultak, és Pluhár István lenyűgöző életútja révén eljutottak az olimpiáig. Az ő igaz története a szenvedélyről, kitartásról és a sport iránti elkötelezettségről szól, amely nemcsak a pályán, hanem azon kívül is i
Egykoron egy egész nemzet szívverése egybeolvadott vele. Kevesen ismerik a részleteket, de Pluhár István, a kétszeres magyar válogatott labdarúgó, különleges történelmi jelentőségű pillanatot élt meg. Ő volt az első valódi szpíker, a magyar labdarúgás első hangja, aki a rádió hullámain át hozta el a foci varázsát a hallgatók számára.
Amikor Pluhár István először megszólalt a mikrofon mögött, egy egész nemzet szívverése egyesült a szavaival. Az ő tudósítása indította el a magyar sportközvetítések aranykorát, még mielőtt Szepesi György, az Aranycsapat 12. tagjának neve eljutott volna a közönséghez. Most nosztalgiával idézzük fel ezt a kissé elfeledett szpíkert, és emlékezünk arra, mennyire szerették közvetítéseit az emberek, akik a sport iránti szenvedélyüket a hangján keresztül élték meg.
Pluhár István varázslatos hangja átformálta a stadion atmoszféráját, és eljuttatta azt az otthonok kényelmébe.
Pluhár István 1893. december 10-én látta meg a napvilágot Tata-Tóvároskertben. Iskolai tanulmányait Győrben végezte, ahol megszületett a labdarúgás iránti szenvedélye is. Később a fővárosban folytatta egyetemi tanulmányait, és ekkor vált a Budapesti Egyetemi Atlétikai Club sportolójává. 1921-ben a BEAC színeiben két alkalommal is lehetőséget kapott a válogatottban, azonban 1928-ban végleg letette a stoplist, és befejezte aktív pályafutását. A sport világában nem tűnt el: 1920-tól a Nemzeti Sport munkatársaként tevékenykedett, ahol a tudósítói munkától kezdve rovatvezetői és főmunkatársi pozícióig jutott, így szoros kapcsolatban maradt kedvenc sportágával.
Ő volt a magyar futball első hangja
Tehát lezajlott egy izgalmas mérkőzés, ahol Pluhár a pályán mutathatta meg tudását játékosként. A mérkőzés előtt és után sem tétlenkedett, hiszen sportkommentátorként is aktívan részt vett az események elemzésében és tudósításában.
Pluhár munkássága már az első tudósítás után is lenyűgöző volt, olyannyira, hogy a másnapi újságokban ezt írták róla: ő volt a legkiemelkedőbb játékos. Az 1936-os berlini olimpia rádióközvetítései különösen emlékezetesek maradtak, hiszen tudásának köszönhetően nemcsak a pályán, hanem a mikrofon előtt is brillírozott. Főiskolai oktatóként is tevékenykedett, ahol a Testnevelési Főiskola labdarúgó tanáraként osztotta meg szakmai tudását a jövő sportolóival.
A főváros vibráló életét élte és építette karrierjét, de végül úgy döntött, hogy visszatér gyökereihez, és a Tatai Edzőtáborral szemben található családi házában telepedett le. Érdekesség, hogy ez a ház a Baji úton ma is áll, és emlékeztet a múltra. A háború után azonban nehéz időszak következett, amikor mellőzték, és a Népbíróság előtt is meg kellett állnia. Később, a bíróság felmentette, ahogyan azt a Magyar Hírlap egyik cikkében is olvashatjuk.
