A makóihoz hasonló szívszorító gyermekelhelyezési esetekben a legnagyobb áldozat mindig a gyermek, aki a felnőttek döntéseinek következményeit viseli.

Az utóbbi napokban számos videó terjedt el a közösségi médiában, amelyek egy rendkívül szomorú és megdöbbentő szituációt örökítettek meg. A felvételeken látható, ahogy rendőrök próbálnak megnyugtatni két kiskorú gyermeket egy makói iskola előtt, miközben az apjuk azt szeretné, hogy elmenjenek vele. A gyerekek viszont határozottan ellenállnak, és nem akarják őt követni. A helyzet hátterében egy tragikus esemény áll: a gyerekek édesanyja januárban hunyt el, és a gyámhivatal úgy döntött, hogy a felügyeleti jogot az apának adják. A nagyapa Facebook-bejegyzéséből kiderül, hogy ez a döntés különösen fájdalmas, hiszen a gyerekek édesanyja évek óta egyedül nevelte őket, a betegsége alatt pedig mindvégig a nagyszülőknél éltek. A gyerekek kifejezetten ott akartak maradni, ami a helyzet tragikumát még inkább fokozza.

Az ügy háttere körüli homályos részletek miatt megkerestük a Csongrád-Csanád Vármegyei Rendőr-főkapitányságot. Válaszukban kifejtették, hogy adatvédelmi okokból nem tudnak információt megosztani velünk. Hasonlóképpen reagált a Csongrád-Csanád Vármegyei Kormányhivatal Sajtószolgálata is, akik közölték, hogy a gyámügyi és gyermekvédelmi eljárások során hozott döntések nem nyilvánosak, így azok részletei nem hozzáférhetők.

De vajon hogyan fordulhat elő hasonló szituáció? Az egyik szülő halála esetén minden esetben az életben maradt szülőhöz kerülnek a gyerekek? Figyelembe veszi a gyámügy a kiskorúak véleményét a döntéskor? Hogyan lehet biztosítani, hogy a legmegfelelőbb helyre kerüljenek? Szakértőkkel beszéltük át az eseten túlmutató tanulságokat.

A jogszabályok értelmében, ha a gyermekét nevelő szülő elhalálozik, akkor a kiskorú felügyeleti jog automatikusan a másik szülőre kerül.

Ez például akkor fordulhat elő, ha korábban a túlélő szülő felügyeleti jogát a bíróság megszüntette - válaszolta megkeresésünkre Boros Ilona, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) Egyenlőség programjának vezetője. Illetve akkor is megszűnik a szülő felügyeleti joga, ha nem cselekvőképes, például mert kiskorú, vagy a szülő ismeretlen helyen van, esetleg ténylegesen akadályozott abban, hogy ő nevelje a gyerekét.

Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakember, a Hintalovon Alapítvány vezetője szerint nagyon nehéz megítélni azt, hogy egy gyerek mikor van veszélyeztetett szituációban, mert ez szubjektív lehet. Jellemzően két állítás áll szemben egymással, objektív bizonyítékot, például egy fizikai bántalmazásról készült látleletet nagyon ritkán találni. Az érzelmi bántalmazás meg eleve nehezen bizonyítható. "A lelki abúzus, a gyerek elidegenítése nem hagy kék-zöld foltokat, viszont pontosan tudjuk mennyire kártékony, és hogyan roncsolja a gyerek egészséges fejlődését. Tehát, ilyen ügyekben az elsődleges kihívás, hogyan tudják a gyerekért felelős felnőttek bizonyítani, hogy az állításuk érvényes. Hogyan tudják elérni, hogy a gyereket megóvják egy közvetlenül veszélyeztető helyzettől."

A cikk elején taglalt makói ügyben a nagyapa azon is felháborodott posztjában, hogy a gyerekeket az iskola előtt kellett átadniuk az apának. A helyszínre a rendőrség is kiment. Gyurkó Szilvia erről azt mondta: a jelenlegi rendszerben nem biztosított, hogy ha egy gyerek is érintett, akkor ne a rendőr legyen ott elsődlegesen, hanem egy ilyen ügyekre megfelelően felkészített segítő szakember, aki támogatást tud adni a gyerekeknek, az érintett felnőtteknek. "Nagyon komoly rendszerszintű probléma, hogy ha önkéntesen nem hajtják végre a hatósági döntést, akkor

Sajnos előfordul, hogy a gyerekeket egy intézményből elviszik. Ez rendkívül tragikus helyzetet teremt, nemcsak az érintett gyermek számára, hanem azok számára is, akik szemtanúi ennek a folyamatnak.

A szakember szerint ez megalázó, kiszolgáltatott, potenciálisan traumatizáló helyzetbe hozza a gyereket. Mégis azért alkalmazzák, mert az eljáró szakemberek elsősorban arra figyelnek, hogy egy döntést gyorsan, hatékonyan végrehajtsanak, és nem az érintett gyerek jóllétének megőrzésére.

A gyerekek nagyapja arra is hivatkozik posztjában, hogy lánya azt kérte halála előtt, ők nevelhessék a gyerekeit. Boros Ilona azt mondta: ebben az esetben ez nem releváns. Igaz, a szülő rendelkezhet arról, hogy halála esetén kihez kerüljenek a gyerekek, de ez vagy abban az esetben számít, ha nincs olyan személy, aki a szülői felügyeletet gyakorolja, vagy, ha az apától még korábban elveszik ezt a jogot. Ebben az esetben az anya előre, közokiratban vagy végintézkedésben megnevezhet egy gyámot, akit ki kell rendelni, illetve azt is megnevezheti, akit kizár a gyámságból. Ezeket a döntéseket természetesen a gyámhivatalnak is be kell tartania.

A makói gyerekek esetében a gyámhivatal az apának ítélte a felügyeleti jogot, ezért vélhetően nem állt fenn olyan helyzet, ami miatt az apa ne lenne alkalmas a gyereknevelésre. Viszont a jogszabályban van egy olyan rész is, ami kimondja:

A felügyeleti jog nem automatikusan a szülőt illeti meg, ha az a gyermek érdekeivel nyilvánvalóan ütközik.

A gyermekelhelyezési perek és gyámhatósági eljárások során kiemelten fontos a gyermekek véleményének figyelembevételének szerepe. Azonban az, hogy mi is számít a gyermek legfőbb érdekének, nem mindig egyértelmű. "A gyermek érdeke egy összetett mérlegelési kérdés, amelyhez nincsenek szigorúan meghatározott keretek. A jogalkalmazónak, jelen esetben a gyámhatóságnak, saját szakmai tapasztalata és tudása alapján kell mérlegelnie, hogy mi a legmegfelelőbb a gyermek fizikai, érzelmi és mentális igényei szempontjából" - mondta Boros Ilona, a TASZ képviselője.

Ilyen helyzetekben alaposan mérlegelik, hogy a gyerekek kivel alakítanak ki érzelmi kötelékeket, hol találják meg a számukra legnagyobb biztonságot. Fontos szempont továbbá, hogy a törvényes képviselők – legyenek azok szülők vagy nagyszülők – milyen fizikai, mentális és érzelmi állapotban vannak.

Gyurkó Szilvia véleménye szerint rendkívül megterhelő egy ilyen döntést hozni.

Az alapelv az, hogy a gyermek védelme a bántalmazás ellen elsődleges, és nem a szülő elleni intézkedésekre kell fókuszálni.

Egy válás utáni helyzetben sok szülő azt tapasztalja, hogy a volt házastársa nem alkalmas a gyermek nevelésére és gondozására, és úgy érzi, hogy a gyermek számára a másik szülőnél nem biztosított a megfelelő környezet. Ilyenkor valójában nem mindig áll fenn a gyermek veszélyeztetése. "A szülői tapasztalatlanság és az időnként meghozott hibás döntések természetesek, ezért fontos, hogy az úgynevezett 'elég jó' szülőséget szem előtt tartsuk, és arra összpontosítsunk, miként tud a másik szülő fejlődni, figyelmesebbé és gondoskodóbbá válni. Sajnos gyakran az történik, hogy a már eleve megrendült bizalom tovább sérül, ami ahhoz vezet, hogy a szülő nehezen engedi el a gyermekét, és végül oda jut, hogy úgy érzi, jobb lenne a gyermek számára, ha nem is látogatná a másik szülőt" - mondta Gyurkó Szilvia.

Ezeket az érzéseket, a szülő aggályait, bizonytalanságait a gyerekek "leveszik". Ezek után pedig gyakran ahhoz a szülőhöz (az ő érzéseihez) "alkalmazkodnak", akivel a több időt töltik, hiszen nem akarják őt is elveszíteni. Ez a folyamat pedig kifuthat oda, hogy a gyerek is először nehezen, később már egyáltalán nem akar kapcsolatot tartani a különélő szülőjével.

Gyurkó Szilvia véleménye szerint ezek az ügyek valódi "kaukázusi krétakör helyzetek", ahol a gyermek két ellentétes oldal között őrlődik. Ez a helyzet rendkívül megterhelő lehet a gyerekek számára. "Mindössze egy pillanat alatt válik kérdéssé a gyermek lojalitása: kit választhat, kivel maradhat kapcsolatban, és vajon a másik fél mit fog erről gondolni? Elképzelhető, hogy emiatt büntetni fogja őt." Ezekben a körülmények között a gyerek rendre hátrányos helyzetbe kerül. Akkor is, ha végül sikerül megtalálnia a helyét, és ki tudja építeni a bizalmat az új környezetében.

Boros Ilona szerint a konkrét ügyben elég valószínű, hogy a gyerekek érdeke az lenne, ha a nagyszülőknél helyeznék el őket. "Különös tekintettel az egyértelmű akaratkifejezésükre, illetve az apa erre adott reakciójára. De természetesen lehetnek olyan plusz információk a hatóságnál, amik ezt tovább színezik."

Gyurkó Szilvia hangsúlyozza, hogy az ilyen jellegű ügyekben rendkívül fontos lenne a gyerekek aktív részvétele. "Ma már van lehetőségük arra, hogy véleményt formáljanak a rájuk vonatkozó ügyekben, de sajnos azt tapasztalom, hogy ennek a folyamatnak a módszertani alapjai még nem alakultak ki megfelelően. A legjobb szándékkal sem nevezhető hatékony módszertannak, ha a gyereket egyszerűen behívják, és megkérdezik a véleményét anélkül, hogy megfelelő előkészítést és felkészítést kapott volna, továbbá hiányoznak a jó meghallgatási technikák is. Ilyen körülmények között a gyerekek részvétele pusztán formaság marad. Pedig ha érdemben részt vehetnének, rendkívül értékes és releváns információkat oszthatnának meg az eljáró hatóságokkal. Ki tudná jobban megmondani, mire van szüksége, mint maga a gyerek?"

Bár a "gyerek ügyvédje" intézménye még nem valósult meg, már néhány évvel ezelőtt megkezdődött egy szakmai párbeszéd a kialakításáról. Ez a megoldás lehetőséget biztosítana arra, hogy a gyermekek ne csupán a szülők érdekeinek képviseletét élvezzék, hanem saját önálló képviseletük is legyen a különféle jogi ügyekben. A nemzetközi példák alapján a gyerek ügyvédje nem feltétlenül jogi végzettséggel rendelkező szakember, hanem inkább pszichológus, pedagógus vagy szociális munkás, aki rendszeresen kapcsolatba lép a gyermekkel, mélyebben megismeri a helyzetét és érzéseit, ezáltal segít abban, hogy a gyerek megtalálja a saját hangját és véleményét. Ezzel a megközelítéssel a gyermekek, akiket esetleg egyik szülő próbál elidegeníteni a másiktól, jobban átláthatják ezt a folyamatot, és így védettebbé válhatnak az érzelmi manipulációval szemben.

"A gyerek nem egy szép váza, ami vagy itt van jó helyen, vagy ott. Jó lenne ha a gyerekeknek is osztanánk lapot, mert amíg a gyerekek hangja, igénye közvetlenül nem tud megjelenni az eljárásokban, mindig nagy lesz az esélye annak, hogy a felnőttek rossz döntéseket hoznak"

- mondta Gyurkó Szilvia.

Boros Ilona tapasztalatai szerint a szülői felügyeletet érintő perek gyakran durva konfliktusokhoz vezetnek, mint amilyen a makói eset is. A legszomorúbb az egészben, hogy ezek a viták a gyerekekre gyakorolják a legrosszabb hatást. Gyurkó Szilvia véleménye szerint a feszültségek feloldásának érdekében fontos, hogy mediációval, közvetítői eljárásokkal, családi egyeztetésekkel és egyéb resztoratív technikákkal próbálkozzunk. A valódi megoldás nem csupán átmeneti, hanem egy tartós, a gyermek 18. életévéig tartó, együttműködési és kommunikációs készségeket fejlesztő megközelítést igényel.