A nő, aki hátrahagyta a világ zűrzavarát – és ezzel megtalálta a belső békéjét.
Egy különleges néni Hajdúböszörményből, aki már 15 éve útra kelt, hogy felfedezze a világot. Azóta is szüntelenül rója az országutakat, két vagy akár több kerekes kocsiját maga mögött húzva. Nemrég ünnepelte a hetvenedik születésnapját, de sosem hallani tőle panaszt az egészségéről. Van egy szerető családja, aki mindig mellette áll, és ő maga is egy intelligens, bölcs, ám makacs asszony, aki nem hagyja magát könnyen befolyásolni. Bár elsőre azt gondolhatnánk, hogy mentális nehézségekkel küzd - hiszen folyamatos mozgásra van szüksége, és a zárt terek elől menekül -, valójában nem harcol ezzel a helyzettel. Éppen ellenkezőleg: a sajátos életstílusával teljesen elégedett, és a világ felfedezése adja meg neki a boldogságot. Elektronikus kütyüket és szálláshelyet soha nem fogad el másoktól, és a húsfogyasztás is távol áll tőle, ám a könyvek és a húsmentes ételek örömmel találják meg őt. Nyíltan beszél szükségleteiről, ha kérdezik, és bár az almát és a banánt nem kedveli, a müzlis csokikért rajong. Pénzre nincs szüksége; számára a vásárlás nem része az életének, sőt, a boltba való belépés gondolata is idegen tőle. E különleges asszony története arra tanít minket, hogy a boldogság sokszor a legegyszerűbb dolgokban rejlik, és a szabadság igénye sokszor fontosabb, mint a hagyományos életvitel.
A néni napjainkban Gödöllő és Veresegyház környékén bolyong. Kezdetben kerékpárral rótta az utakat, de már hosszú évek óta gyalogosan fedezi fel a világot. Családja elfogadta vándoréletmódját, és közösen létrehoztak egy csoportot, amely lehetővé teszi számukra, hogy naponta figyelemmel kísérjék, és megtervezzék, hogy minden szükséglete biztosítva legyen. Nem zavarják őt, nem értesítik a hatóságokat, és mentőautót sem hívnak, ha nem muszáj. Talán, ha gyógyszert szedne, az megfelelne annak a hagyományos képnek, amit egy idős nővel kapcsolatban kialakítottunk, de ez inkább a mi nyugalmunkat szolgálná, semmint az ő igényeit. A néni teljesen elégedett az életével, nem vágyik a hírnévre, és lehet, hogy dühös lenne rám, amiért őt választottam arra, hogy a segítségnyújtás különös megközelítéséről beszélgessek.
Sokan szívesen bújunk a megmentő szerepébe, mert szükségünk van arra, hogy szükség legyen ránk.
Ám gyakran előfordul, hogy fogalmunk sincs arról, a támogatásunk esetleg nem a rászoruló igényéről szól. Nagy a különbség aközött, hogy lehajolunk valakihez, vagy mellétérdelünk, és meghallgatjuk. Ugyanakkor nehéz azzal a szemlélettel is azonosulni, hogy csak akkor segítsünk, ha megkérnek minket rá. Kérdezni viszont mindig ér.
A nénit figyelő tekintetek követik lépteit, csendben, anélkül, hogy beleavatkoznának a döntéseibe. Amikor a kocsija kereke defektet kap, mindig akad valaki, aki segít megjavítani, és ételt kínálnak neki mindenhol, egy rövid beszélgetés kíséretében, majd mindenki folytatja saját útját. Ha szüksége van egy szemeteszsákra, az is könnyen előkerül. A vele zajló párbeszédek két egyenrangú fél között zajlanak, nem a segítő és a segített viszonyában, hanem egyenlő partnerként, hiszen a néni megőrzi mind az intelligenciáját, mind a méltóságát. Ötezer fős támogató csapata figyelemmel kíséri zarándokútját, de soha nem alkalmaznak ellene kényszert; éppen ellenkezőleg, a rendőrök is szívesen ajánlanak neki falatokat, süteményeket. Jólesik neki a társalgás, de nem vágyik a középpontba kerülésre, sem az életének megoldására.
Békés és kulturált asszony, aki kocsikat húzva mendegél az út szélén, sosem bántott senkit, de az előfordult, hogy őt bántották. Az éjszakák néha nehezek, van, hogy olyasmiket lát, amikről nem szívesen beszél. Drogosok, részegek és fiatalokból álló bandák belekötnek néha a balhé kedvéért, és ő nem tudja megvédeni magát.
Mégis csak a szabad ég alatt találja meg a valódi biztonságot, ahol a lelke szárnyalhat, és ahol igazán boldognak érzi magát.
Nincs betegségtudata, a megmentési kísérleteket folyamatosan és kedvesen hárítja. Talán nem tudatos a technikája, mellyel visszaver minden olyan próbálkozást, ahol az ő megmentése valaki önmegvalósítási törekvését szolgálná, mindenesetre gyakorlott és hatékony. Ha szükség lesz családi beavatkozásra, mindenki készen áll, mindig tudják, hogy merre jár.
Több ígéretes lehetőséget kapott már, hogy saját kertje legyen, és sokan ajánlottak neki szőlőskertet, ahol a csillagok alatt pihenhetne, mégis védett környezetben. Általában mosolyogva mondja, hogy szívesen elfogadná, de a valóság az, hogy nem bír megmaradni egy helyben; másnap reggel csendben továbbáll. A pénz fogalmával nem igazán van tisztában, de úgy rémlik, hogy amikor volt neki, az mindig csak gondot okozott.
A segítők mindent megtesznek, hogy teljesítsék a kívánságait, és nem lógnak a nyakán, még akkor sem, ha a meséi mindig lenyűgözőek. Nem céljuk, hogy intézménybe helyezzék, vagy hivatalos lépéseket kezdeményezzenek, és nem is foglalkoznak azzal, hogy milyen higiéniai normákat sért esetleg.
Reggelente mindent gondosan összegyűjt, nem hagy hátra semmiféle rendetlenséget, csupán a fejében keringő gondolatokat és izgalmas kérdéseket.
A kapcsolatnak a csendes törődés és a figyelem mélységeit kell felfedeznie, nem csupán a felületes bámészkodásra vagy a megszokott látványosságokra építve. Az igazi lényeg abban rejlik, hogy érezze a biztonságot adó hálót, amely megóvja a zuhanástól, ugyanakkor nem korlátozza a szabad mozgást és önkifejezést.
A hajdúböszörményi néni a társadalom egy olyan szegletében él, ahol a rendszer nem tud mit kezdeni az emberi méltóság e csendes megnyilvánulásával. A legtöbb, amit tehetünk érte, hogy nem bolygatjuk őt - csak kérdezünk, ha engedi.
