A tintahal csontjából készült szivacs forradalmi megoldás lehet a mikroműanyag-szennyezés kiszűrésére. Ezzel az innovatív anyaggal hatékonyan csökkenthetjük a környezetszennyezést, miközben a természetes források fenntartható használatára is törekszünk.
Kínában születhetett meg az eddigi legígéretesebb megoldás a bolygónk vizeit visszafordíthatatlan mértékben károsító mikroműanyag-szennyezés kezelésére. Bár a fejlesztés tényleg nagyon figyelemreméltó, a mikroműanyagok végleges ártalmatlanítása továbbra is komoly kihívás marad. De legalább kaphatunk egy új eszközt ahhoz, hogy felvegyük a harcot.
A mikroműanyagok, azaz az öt milliméternél kisebb műanyag részecskék, a Föld különböző pontjain, szinte mindenhol fellelhetők. Találkozhatunk velük a Mount Everest csúcsán, az óceánok legmélyebb zugjaiban, csapvízben, palackozott italokban, sőt, még emberi méhlepényekben és anyatejben is. Gyakorlatilag nincs olyan ember, aki ne érezné a hatásukat, és a következmények rendkívül súlyosak lehetnek. Ezek az apró részecskék nemcsak az élővilágot károsítják, hanem megbontják az ökoszisztémák egyensúlyát, és potenciális veszélyt jelentenek az emberi egészségre is. Bár számos kezdeményezés indult a műanyag szennyezés mérséklésére, a mikroműanyagok eltávolítása még mindig komoly technológiai és logisztikai kihívásokkal néz szembe.
A Vuhani Egyetem tudósai egy innovatív, környezetbarát szivacsot alkottak meg, amely két természetes anyag, a tintahalcsontból származó kitin és a pamutból nyert cellulóz kombinációjára épül. Ezen anyagok rendkívül hatékonyan képesek kiszűrni a vízben található szennyeződéseket. A szivacs teljesítményét négy különböző vízmintában tesztelték: öntözővízben, tóvízben, tavak vizében és tengervízben. Az eredmények lenyűgözőek: a szivacs a mikroműanyagok akár 99,9%-át is képes eltávolítani, így jelentős lépést jelent a vízminőség javítása érdekében.
A kutatók figyelmeztetnek, hogy a Földet komoly veszély fenyeget a mikroműanyagok következtében, és ennek legelső szenvedő alanyai a vízi ökoszisztémák. Megjegyezték, hogy a műanyagfelhasználás csökkentésére tett erőfeszítések és a hulladékgazdálkodás reformjai ellenére a mikroműanyagokkal járó szennyezés folyamatosan növekszik, és megállíthatatlannak tűnik.
A tintahalcsont-pamut szivacs kiemelkedő előnyét az adja, hogy gazdaságosan előállítható, és könnyen hozzáférhető alapanyagokból készül. Ezzel szemben a hagyományos megoldások, mint például a keményítő és zselatin alapú szintetikus szivacsok, nemcsak drágábbak, hanem hatékonyságuk is elmarad a várttól. Fontos megemlíteni, hogy a kutatás nem vizsgálja, mennyire hatékony ez a szivacs a vízfenéken lerakódott mikroműanyagok eltávolításában, amelyek a vízi ökoszisztémákban található szennyeződések jelentős részét képezik.
A szivacs anyaga ugyan lebomló, de a benne összegyűjtött mikroműanyagok megfelelő ártalmatlanítása kritikus kérdés maradt. Ha ezeket nem megfelelően kezelik, fennáll a veszélye, hogy a szennyezés más ökoszisztémákba kerül át a természetes vizekből. Éppen ezért fontos kihangsúlyozni - és ezt a tanulmányt író tudósok sem restek megtenni -, hogy bár a szivacs hatékony, sosem jelent majd univerzális megoldást a vizekbe került mikroműanyagokkal szemben, amelyek megelőzése továbbra is kulcsfontosságú törekvés kell maradjon.
A műanyagok előállításának és felhasználásának mérséklése, továbbá a hulladékgazdálkodás hatékonyságának növelése nélkül a mikroműanyagok problémája egyre súlyosabbá válik. A tintahalcsont-pamut szivacs viszont egy apró, de jelentős lépést képvisel a tengerek és vizek tisztításának irányába – amennyiben a hozzá kapcsolódó technológiai és logisztikai kihívásokat sikerül megoldani.
