A volt vezérkari főnök nyilatkozata után egy újabb katona osztotta meg tapasztalatait: a szavai mögött mély elkeseredés és kilátástalanság húzódik meg. Az őszinte beszámoló rávilágít a katonaság világának sötét oldalára, ahol a hivatás iránti elkötelezett

Egy közel négy évtizede szolgáló katonatiszt részletes levélben osztotta meg gondolatait a "Kaszinós alatt szenvedő Honvédség tragikus helyzetéről".

Ahogyan azt korábban már említettük, Ruszin-Szendi Romulusz, a Magyar Honvédség egykori parancsnoka és vezérkari főnöke, szónokként részt vett a Tisza Párt szombati eseményén. Ruszin-Szendit 2021-ben Áder János, az akkori köztársasági elnök bízta meg a Magyar Honvédség vezetésével. Eredeti mandátuma 2026. május 31-ig terjedt, azonban 2023. április 27-én Novák Katalin, a köztársaság új elnöke váratlanul leváltotta a posztjáról.

Ruszin-Szendi a Tisza Párt eseményén többek között arról beszélt, hogy szerinte a katonáknak ma azt üzenik, kuss. Közben pénzért lehet rendfokozatot venni, a 20-30 éves tapasztalattal rendelkező tiszteket pedig úgy küldték el, hogy a szemükbe sem néztek.

A volt vezérkari főnök felszólalása után újabb katona tálalt ki. Káncz Csaba geopolitikai szakértő a Facebook-oldalán írt arról, hogy megkereste őt egy csaknem 40 éve szolgáló katonatiszt, hogy "a Kaszinós alatt senyvedő Honvédség áldatlan állapotairól számoljon be". Kérésének pedig örömmel tett eleget, így megosztotta a katona levelét.

"Mi folyik a Magyar Honvédségben? A kérdés szinte minden területre feltehető a mai Magyarországon, de amíg az oktatás, egészségügy, igazságszolgáltatás, egyéb területek, például mostanában a közigazgatás, problémái napi szinten szerepelnek a nyilvánosságban, van egy terület, a Magyar Honvédség, amivel szinte senki nem foglalkozik. Igaz, csak mintegy 23 000 munkavállalóról van szó, nem egy jelentékeny szavazótábor, de a benne élőknek a problémák nagyon is fájnak. Mégpedig egyre jobban"- kezdi levelét a katonatiszt, majd hozzáteszi:

A katona szerint mindez a a két évvel ezelőtti "fiatalítással" kezdődött, amelynek "valódi célját a mai napig nem ismeri senki. Az eredményét viszont igen".

A katonatiszt véleménye szerint a helyzet súlyosságát nem csupán a létszámhiány jelenti, hanem az is, hogy az elküldött katonák tapasztalata is érzékelhetően csökkent. Az újonnan érkezettek hiányzó terepi ismeretei és a valós helyzetekben szerzett tapasztalatok nélkülözhetetlenek a sikeres feladatvégrehajtáshoz. Az ilyen hiányosságok komoly kihívások elé állítják a hadsereget, hiszen a jól képzett és tapasztalt katonák nélkül a harci hatékonyság drámaian csökkenhet.

A levélben világosan olvasható.

A katonatiszt szerint 2024-ben jött a következő csapás, a Kormány rendelet a honvédek jogállásáról (Hjkr) bevezetése.

A Hjkr-t a honvédek jogfosztásáról szóló kormányrendeletként is emlegethetjük. Kiemelendő, hogy a miniszter egyik legfontosabb kijelentése, miszerint a katona nem csupán egyenruhás munkavállaló, teljes mértékben helytálló. Normális országokban ez a felfogás elterjedt és elfogadott. A katonai élet számos áldozattal jár a haza iránti szolgálat jegyében, így a katonalét sokkal több, mint csupán egy munkaviszony. Más nemzetekben ezt a többletjogok elismerésével honorálják.

A Hjkr. sajátos közszolgálati jogviszonya azonban a katonák munkavállalói jogainak teljes megszüntetését vonja maga után.

Megfosztva őket azoktól a jogoktól és juttatásoktól, amelyek minden más dolgozót megilletnek.

A katonatiszt kifejti, hogy ezek azok a források, amelyeket nem vontak be az új bérstruktúrába. Ezek a pénzek valójában a katonák zsebében maradnak, hiszen a legénység számára megspórolt összegekről van szó.

A katonai vezető arról számol be, hogy a Hjt. bevezetését követően, október 1-től életbe lépett egy új illetményrendszer, amely a parancsnokok kezébe adta az illetmények megállapításának jogát. Ez a lépés megszüntette a korábban alkalmazott, kiszámítható illetménystruktúrát, ezzel pedig teret engedett a parancsnoki önkényeskedésnek és a protekcionizmusnak. Érdekes módon, a mai napig számos nehézség merül fel az új rendszer alkalmazása során, annak ellenére, hogy az eredeti tervekhez képest tíz hónappal később került bevezetésre.

Kiemelte, hogy 2023-ban útjára indították az "Embert a vasra" kampányt, melynek célja a létszám bővítése volt.

- fogalmaz a katonatiszt, aki szerint

A katonai vezető véleménye szerint, bár a fizetések kiemelkedően magasak, a besorozott katonák jelentős hányada mégis elhagyta a rendszert.

A "fiatalítási" kampány keretében több mint ezer katona távozott a Magyar Honvédségtől, ami jelentős anyagi terhet rótt az államra: milliárdos nagyságrendű kifizetéseket kellett teljesíteniük végkielégítések, szabadságmegváltások és ruházati költségek címén. Azóta is havi százmilliós összegeket folyósítanak a távozottak szolgálati juttatásaként. Fontos hangsúlyozni, hogy a hosszú évtizedekig szolgáló katonák valóban megérdemlik ezeket a juttatásokat, még ha a körülmények, amelyek között elbocsátották őket, nem voltak éppen méltányosak. Ugyanakkor a távozottak közül sokakat visszahívnak, így ők a juttatások mellett még a havi illetményüket is megkapják. Ez a helyzet tovább fokozza a feszültséget és a morális zűrzavart azok között, akik a Hjkr. miatt csökkentett illetményben részesülnek.

- áll a levélben.

A katonatiszt szerint "a morális károkozás másik terepe a vezérkarfőnök és egyes vezetők beosztásba-helyezési gyakorlata, miszerint a kényük-kedvük szerint, több esetben büntetésképpen helyeznek beosztásba embereket, tekintet nélkül a szakmai előéletükre, végzettségeikre és személyes képességeikre, esetenként teljes szakterületeknek okozva károkat, felvetve az elöljárói hatalommal való visszaélés tényállását is.

- írja a katonatiszt, aki szerint az sem erősíti a morált, hogy "sok esetben átgondolatlan szervezeti döntések születnek, nincsenek végiggondolva a döntések következményei, nincsen világos kommunikáció, az állomány nem látja a célt, a jövőt".

Ami garantált, az a bizonytalanság. Ez a bizonytalanság válik azzá az okká, ami folyamatosan növeli a leszerelési hajlandóságot, ezzel pedig még nagyobb nyomást gyakorolva a megmaradó munkatársakra.

Azokat a szerződéses katonákat, akiknek lejárt a szerződésük, és nem kívánnak élni a szerződéshosszabbítás lehetőségével, közös megegyezéssel engedik el, szintén megvonva tőlük a nekik járó anyagi juttatásokat.

Az elkeseredés és a kilátástalanság mélységei jól tükröződnek abban, hogy sokan a távozás mellett döntenek, még a legnehezebb helyzetekben is. Ezt a katonatiszt fogalmazza meg, aki megjegyzi, hogy a fiatalok egy része nem kívánja folytatni a szolgálatot. Látják, hogyan bánnak az idősekkel, és arra jutnak, hogy ők sem szeretnék ezt a sorsot maguknak. Hiszen ha 20-30-40 évnyi elkötelezett szolgálat után így viszonyulnak az emberekhez, akkor mi várhat rájuk a jövőben?

A katonatiszt szerint az állomány nagy része nem érzi a megbecsülést. Ugyanakkor kiemeli, hogy a megbecsülés nem a pénzt jelenti.

- Fogalmazza meg egyedileg a mondanivalóját – javasolja a katonai vezető.

A levélben említést nyert, hogy tizenöt évvel ezelőtt az MH keretein belül életpálya modellt vezettek be, azonban véleménye szerint ez a rendszer a gyakorlatban soha nem működött hatékonyan, sőt, a Hjkr. utolsó nyomait is teljes mértékben eltüntették.