Adrien Brody a HVG-nek mesélte, hogy gyerekkorában különösen tehetséges volt a magyar káromkodások elsajátításában.

"Azt volt a legnehezebb megélni, hogy egy ponton elkerült tőlem a szerep, és csak hosszú idő múltán lett végül mégis az enyém" - mondta A brutalista Tóth Lászlójának megformálója a HVG-nek. Adrien Brodyt egy online kerekasztal-beszélgetésen kérdezhettük a forgatásról, magyar kötődéseiről, az antiszemitizmusról és a bevándorlósorsról. Beszélgettünk a tíz Oscar-díjra jelölt film rendezőjével, Brady Corbettel is, aki szerint a híresen nehéz magyar nyelv tele van agresszívnak ható hangokkal.

Egy három és fél órás film főszerepét eljátszani igencsak komoly kihívás. Már a kezdetektől fogva egyértelmű volt, hogy milyen komoly feladat vár rá, amikor megkapta Brady Corbet és Mona Fastvold által írt forgatókönyvet.

Elém tárult ez a gazdag szövetű narratíva, egy igazán grandiózus történet, mely tele van apró, finom részletekkel és mély érzelmekkel. Nem tagadom, meghatódtam. László karakterében annyi különféle élmény és tapasztalat ötvöződik, hogy egy ilyen szerepért bárki kész lenne küzdeni. Ritka alkalom, hogy egy filmnek külön bevezetője legyen, és a történet közepén szünetet is tartanak. Már első pillantásra is különlegesnek hatott az egész koncepció. A történet mélyen megérintett, de egyben világossá vált számomra, hogy izgalmas kihívás vár rám a megvalósítás során.

Sok kihívást kellett legyőzni, mielőtt megkezdhették a forgatást. Mi volt az a legnagyobb akadály, amellyel szembesültek?

Azt volt a legnehezebb megélni, hogy egy ponton elkerült tőlem a szerep, és csak hosszú idő múltán lett végül mégis az enyém. Öt évvel ezelőtt kaptam meg a forgatókönyvet, aztán jó ideig úgy tűnt, hogy nélkülem csinálják meg a filmet. Sokáig tartott, míg László szerepe visszajutott hozzám. Ilyen a függetlenfilm-készítés természete. Szárnyal a képzelet, de a források mindig szűkösek. Mostohább körülmények között mindig több hárul a színészekre, el kell menni a falig, máshogy nem lehet. Kevés az idő, rengeteg a szöveg, egymást követik a drámai nagy jelenetek. Ez azért sokat kivesz az emberből.

Ott volt László jellegzetes akcentusa is, amellyel folyamatosan foglalkoznom kellett.

Természetesen, ez a színész feladata, hogy elvégezze a munkáját, és a körülmények sem voltak igazán szokatlanok, hiszen a legtöbb filmem hasonló környezetben készült. Brady szerzői filmes, és a saját élményei is tükröződnek László történetében. Olyan rendszerben kell működnie, ahol a pénz játssza a főszerepet. A nagyszerű alkotások is csak akkor látnak napvilágot, ha van valaki, aki hajlandó finanszírozni őket.

A tavalyi díjkiosztókon az Oppenheimer volt a befutó. Más-más módon, de nagyjából ugyanazt a kort eleveníti fel mindkét film, csak míg A brutalista kitalált mérnökfigurája épít, az atombomba atyja ennek az ellenkezőjét teszi. Oppenheimer így is hivatkozott saját magára: ő "a világok pusztítója".

A legtöbb ember azért inkább építene, mint rombolna. Általános igény, hogy valami olyasmit hozzunk létre, ami fennmarad, tartós értéket képvisel. Mi, művészek biztos így vagyunk vele, ezzel nagyon is tudtam azonosulni László alakjában.