Ajándék a gazdagabb életért
Még nem fordult elő, hogy sajtótájékoztatón elérzékenyüljek, ezúttal viszont megtörtént. Először a hivatalos hírt idézem: "A Jókai utcai házomlásban megsérült Tóth Nikolett, a Budapesti Operettszínház Magyar Ezüst Érdemkereszttel kitüntetett balettművésze, balettmestere május 12-én, hétfőn átvette az Operettszínház és a Schiller Autó Család együttműködésében számára speciálisan kialakított gépjárművet a Nagymező utcai teátrum sajtótájékoztatóján, a színház főbejárata előtti téren."
Érkezésemkor az Operettszínház előterében már parkolt az ominózus gépjármű, megjelent tolószékében Nikolett is, kedvesen, mosolygósan. Elhangzottak a beszédek, megtörtént az átadás, a fiatal művész pedig beküzdötte magát a volán mögé.
A jelenet felidézett bennem egy olyan emléket, amely Nikolett életét mélyen befolyásolta, és amelynek hatása a családom további sorsára is rányomta a bélyegét.
2022. június 27-ét írtuk, reggel nyolc óra előtt érkeztem a Jókai utca 1. szám alatti házhoz. Az épület harmadik emeletén lakott Édesanyám ápolónője, Marika. Most éppen őt szerettem volna elvinni orvoshoz. Hosszas készülődés után végre összepakoltunk, és Édesanyám, mint mindig, még egyszer visszahívott, hogy egy homlokomra adott kereszttel áldjon meg az utamra.
Idegesen pillantottam az órámra, hiszen már jócskán késésben voltunk. A földszinten kiszálltunk a liftből, és sietve indultunk a bejárati ajtó felé. Ekkor következett be a katasztrófa: a ház homlokzata hirtelen, megállíthatatlanul leomlott, és mindent maga alá temetett, ami az útjába került. A kapunkon kinézve csak a sűrű porfelhőt láttam, az emberek kétségbeesett kiáltásai zúgtak a fülemben. Életem egy pillanatnyi döntésen múlt, mindössze tíz-tizenöt méteren.
Visszatértünk a lakásba, hogy Édesanyámat megnyugtassuk. Kinéztem az ablakon, és a látvány szívszorító volt: romok és por borított mindent. A katasztrófavédelem és a mentők egységei gyorsan megérkeztek, és az egész területet lezárták. Az utca közepén egy súlyosan sérült személyt láttam, ő volt Nikolett. Édesanyámmal és Marikával együtt, mély megrendüléssel imádkoztunk az életéért. Édesanyám sajnos még néhány hónapig élt csupán, és úgy érzem, hogy ez a stressz is hozzájárulhatott a hirtelen elhunyta okozta fájdalmunkhoz.
Az ügy folytatásáról is lehetne beszélni, a felelőst - jóllehet kilétét mindenki tudja, s Nikolett édesanyja is említette -, még nem számoltatták el, a kártérítések is késnek a perek útvesztőiben.
Nikolett ragyogott az átadás napján, hiszen egy új, minden szükséges felszereléssel ellátott gépjármű jelentős változást hozhat az életében. Elmondása szerint ez a jármű óriási támogatást nyújt majd számára a mindennapi teendőkben, legyen szó gyógytornáról, munkába járásról vagy akár más városok felfedezéséről. Soha nem adta fel az álmait; a tánc mindig is a szívügye volt, és generációjának egyik legtehetségesebb művészeként fényes jövő állt előtte. A színház a legnehezebb időszakokban is mellette állt, most pedig balettmesterként adhatja át tudását a fiatalabb generációknak, inspirálva őket a tánc és az élet szépségeire.
