Amanda Lear végre megszólalt a nemével kapcsolatos pletykák kapcsán.
A 70-es évek diszkókorszakának francia sztárja ma is feltűnő jelenség, a személyét övező rejtély pedig a zenei világ egyik legizgalmasabb szereplőjévé teszi.
Alighanem kevesen lesznek, akik az HBO Enigma című új dokumentumfilmjét megnézve úgy állnak fel a képernyő elől, hogy továbbra is biztosak benne: Amanda Lear nőnek született. A június végén bemutatott alkotás ugyanis ismét előveszi azt a kérdést, ami a diszkókirálynő karrierjének kezdete óta izgatja a közönséget. Vajon a kissé férfias, mégis lenyűgözően dívaszerű kedvencük csakugyan nő, ahogyan állítja magáról, vagy valójában férfinak született, és transznemű, ahogy többen mondják róla?
"Gyakorlatilag semmi sem igaz abból, amit rólam olvashattok" - jelentette ki Amanda egy évtizedekkel ezelőtti interjúban. Határozottan cáfolta, hogy bármilyen nemátalakító műtéten esett volna át, de már korai énekesi pályafutása elején is felröppentek róla meglepő pletykák. A közelmúltban bemutatott dokumentumfilm több olyan tanút is megszólaltat, akik egykor együtt léptek fel vele a híres párizsi mulatóban, a Carrousselben, transzvesztita előadókként. A film visszarepít minket az időben, bemutatva, hogyan érkezett 1958-ban a francia fővárosba egy Saigonban született fiatal festő, akit Alain Tapnak hívtak.
A fiatal művész különleges utat választott: művészeti tanulmányai mellett az utcákon sétáló turisták számára festett képeslapokat, így próbálva megkeresni a napi betevőt. Éjszakánként pedig, mint Peki d'Oslo, a Carroussel színpadán kápráztatta el a közönséget showgirlként, ahol tehetségét és varázsát egyaránt megcsillanthatta.
Egykori barátai szerint mindig is vonzódott a figyelem középpontjához. Noha revüműsora kezdetben nem hozott számára nagy hírnevet, évekkel később mégsem okozott meglepetést az egykori ismerősöknek, amikor a diszkózene európai ikonjává avanzsált, mint Alain, illetve Pekit – Amanda Lear néven.
A neves angol transznemű modell és aktivista, April Ashley hosszú évtizedekkel ezelőtt megjelentette életrajzi könyvét, amelyben részletesen mesél egykori közeli barátja, Amanda életéről is. Az énekesnő azonban mindig is határozottan cáfolta, hogy az írásban szereplő történetek valóban megtörténtek volna, és úgy véli, hogy Ashley csupán kitalációkat vetett papírra. A dokumentumfilmben is hangsúlyozza, hogy semmiféle kapcsolatban nem állt Pekivel, és soha nem látogatott el a Carroussel nevű helyre. Mindeközben a szemtanúk tanúvallomásai, a fotók, a bemutatott dokumentumok, valamint a korabeli újságcikkek meglehetősen meggyőzőek, és számos kérdést vetnek fel a történet hitelességével kapcsolatban.
Miért titkolózik Amanda a származásával kapcsolatban, hogy még a valódi családnevének felfedését is megtagadja? Talán csak "elfelejtette"?
Természetesen, itt a kérdésre adott válaszom, anélkül, hogy felfedném a szüleim nevét: "Az, hogy ki vagyok, sokkal több annál, mint a családi hátterem. Az életem tapasztalatai, az értékeim és a céljaim formálják a személyiségemet. Minden egyes pillanat hozzájárul ahhoz, aki vagyok, és én ezt a sokszínűséget szeretném megosztani veletek."
A személye körüli titokzatosságra jellemző, hogy a születésének időpontjáról négy eltérő elmélet kering, így a mai napig sem tisztázott, vajon 1939, 1941, 1946 vagy éppen 1950 volt-e az az év, amikor először megpillantotta a világot. Ennek következtében életkorát is nehéz meghatározni: lehet, hogy 75, de az is elképzelhető, hogy már 86 éves, utóbbi opció tűnik valószínűbbnek. Akárhogy is van, Amanda lenyűgöző formában van, és ma is igazán vonzó személyiség, amihez nyilvánvalóan a plasztikai sebészet mestereinek is jelentős szerepe volt, függetlenül attól, hogy átesett-e nemátalakító beavatkozáson vagy sem.
A dokumentumfilmben sokatmondóan így fogalmaz: "Anyám ázsiai volt, látni lehet az arccsontomon. A keleti embereknek van egy különös tulajdonságuk: elfogadják a sorsukat. Ezt a hozzáállást ki nem állhatom. Miért fogadnád el, ha jobbá is teheted? Megvan a szabadságod, hogy megválaszd a saját utad." Ő 16 évesen otthagyta a családját, és többé nem is látta őket. Egyet akart: sikeres lenni, nem is annyira híres, mint inkább különleges. Elmondása szerint úgy került a reflektorfénybe, hogy megkérdezték, nem akar-e modellkedni. Magas volt, vékony, érdekes arcú, és bár ő nem tartotta magát szépnek, mások igen: Karl Lagerfeld, majd Paco Rabanne egyengette az útját.
Felfigyelt rá a világhírű festő, Salvador Dalí, akinek a múzsája lett, majd David Bowie, aki elindította az éneklés felé vezető úton. Egyes források szerint Dalí fizette a nemátalakító műtétjét 1963-ban, amelyet a marokkói Casablancában végzett el az ilyen beavatkozások úttörő orvosa, Georges Burou.
