Mátyás király egyedülálló feleséget választott magának Aragóniai Beatrix személyében, aki a kontinens egyik legelőkelőbb dinasztiájához tartozott.
"Dzsingisz nem volt valóban gonosz természetű személy, csupán a híresztelések torzították el a róla kialakult képet."
Mátyás király első menyasszonya Erzsébet volt, Cillei Ulrik lánya. Az apák 1455-ben kötöttek megállapodást gyermekeik házasságáról – ekkor Mátyás mindössze 12, míg Erzsébet 14 éves volt. Sajnos, a lány még abban az évben elhunyt, így a tervezett frigy sosem valósult meg. Később, 1458-ban, amikor Mátyás Prágában raboskodott, nagybátyja, Szilágyi Mihály, Garai László lányát, Annát jelölte ki számára. Azonban Mátyás szabadulása érdekében megígérte Podjebrád György cseh királynak, hogy Katalint, az ő lányát veszi feleségül. 1463 tavaszán valóban összeházasodtak, de tragikus módon az ifjú királyné egy évvel később, első gyermeke – egy rövid életű fiú – születése után nem sokkal életét vesztette.
Mátyás nem sokáig pihent a házassági tervekkel, de hiába, a próbálkozásai nem hozták meg a kívánt eredményt. Az európai arisztokrácia fejei óvatosan bántak a házassági ajánlatokkal, különösen, amikor Hunyadi neve merült fel, hiszen apját Luxemburgi Zsigmond az alacsonyabb rangú nemességből emelte ki. Ezért a magyar külpolitika egyik legfőbb célja több mint egy évtizeden át az volt, hogy megfelelő házasságot biztosítson Mátyás számára. Az erőfeszítések végül 1474 őszén hozták meg gyümölcsüket, amikor I. Ferdinánd, Szicíliából (nápolyi) származó király, hozzájárult ahhoz, hogy lányát, Beatrixot, feleségül adja Mátyáshoz.
A leendő királyné, Beatrix, nem csupán egyszerű nemesi származású volt, hanem Európa előkelőségeinek sorába emelkedett. Apja, V. Alfonz aragóniai király, házasságon kívül született fiaként egy különleges örökséget hordozott magában. Őse, I. Jakab, a 13. században II. András magyar király lányát, Jolánt (más források szerint Jolántát) vette feleségül. Ezen a kapcsolat révén Beatrix a híres Árpád-ház véréből származott, ami különleges jelentőséggel bírt, amikor Mátyás király mellé lépett a magyar trónra. 1475 nyarán Mátyás követei a nápolyi királyi udvarban megkötötték a házassági köteléket "per verba de futuro" formában, ami a mai értelemben eljegyzésnek felel meg. 1476 szeptemberében pedig átvették Beatrixot, valamint a 200 ezer aranyra rúgó hozományát, és megkezdték az utazást Magyarország felé, ahol új fejezet kezdődött a magyar történelemben.
A királyné kíséretét Rüdesheimi Rudolf boroszlói püspök vezette, soraikban jelen volt Pongrácz János, az erdélyi vajda (nem mellesleg Mátyás unokaöccse), Filipec (avagy Pruisz) János nagyváradi püspök, illetve sokan mások a király hadvezérei, főkapitányai és az ország nagyurai közül - természetesen mind a nekik kijáró fényes kísérettel. A Beatrixért indult követségben az odaúton egy velencei forrás 756 főt számlált meg.
Az új magyar királyné 1476 decemberében érkezett meg a magyar földre, hogy beteljesítse sorsát. Mátyás, a dicsőség és pompa letéteményese, díszes kísérettel vonult Székesfehérvár irányába, ahol minden részlet a fenségességről tanúskodott, hogy méltóképpen üdvözölhesse menyasszonyát. December 10-én, a város határában, a célból felállított impozáns sátrak előtt találkoztak először a fiatal jegyesek. Beatrix tiszteletteljesen térdet hajtott Mátyás előtt, aki ezt a gesztust viszonzva, felemelte őt, és szavait a szívből jövő érzésekkel tette teljessé: "amantissime excepta fuit", azaz "igen nagy szerelemmel fogadta".
A következő napokban hálaadó szentmisékkel, lakomával, lovagi játékokkal ünnepelték Beatrix megérkezését, majd december 12-én egyházi szertartás keretében Beatrixot magyar királynévá koronázták. A királyi pár innen Budára indult, ahova "nagy sereglet közepette [...] vonultak be", és december 22-én a budavári Nagyboldogasszony-templomban (ismertebb mai nevén: Mátyás-templom) megerősítették az előző évben követek útján tett fogadalmukat.
Beatrix, amikor Budára érkezett, mindössze tizenkilenc esztendős volt, és a nápolyi királyi udvarban nevelkedett, ahol kifinomult ízlésére és műveltségére tettek szert. Szinte azonnal elnyerte a király és az udvartartás szimpátiáját, így nem sokkal később már jelentős befolyással bírt a királyi élet alakulására. Mátyás király iránti tudományos érdeklődésük közös alapot teremtett közöttük, és Beatrix számos kiváló történetírót támogatott, köztük a neves Antonio Bonfinit is, hozzájárulva ezzel a kultúra és a tudományok fejlődéséhez az udvarban.
A művész számos alkotásában halhatatlanította a királynét, talán legemlékezetesebben a "Beszélgetés a szüzességről és a házasélet tisztaságáról" című írásának Beatrixnak szóló előszavában. Ez a szöveg a mai olvasók számára szinte ironikus túlzások gyűjteményének tűnik, amikor így ír: "a természet bőségesen megáldott téged a szentséges és dicső vonásokkal [...]"; "erények páratlan sora, a legszentebb szemérem teszi boldoggá életedet egyetemessé"; "[h]ogy milyen hűséggel, bölcsességgel és elragadó bájjal állsz férjed, a szent életű mellett, azt még a legkifinomultabb szónoklat sem képes maradéktalanul kifejezni." A kortársak beszámolói szerint Beatrix férjét a hadjáratok során is elkísérte, és a diplomáciai ügyekben is aktívan részt vett: Bonfini említi, hogy Mátyás és II. Ulászló 1479-es olmützi tárgyalásán Beatrix többször is sakkozott Ulászlóval.
Mátyás és Beatrix házasélete bár boldog pillanatokkal volt fűszerezve, mégis árnyékot vetett rájuk az a fájó tény, hogy nem érkezett gyermek az életükbe. A király elhatározta, hogy ezen a helyzeten változtat, és komoly lépéseket tett, hogy a házasságon kívül született fiát, Corvin Jánost legitimálja. A polgárlánytól származó fiú számára Mátyás nemcsak apai szeretetét fejezte ki, hanem törvényes fiaként elismerte őt, és a lehető legtöbb birtokot adományozott neki. Továbbá, a király sikeresen elérte, hogy II. András egy távoli leszármazottját, Bianca Maria Sforza milánói hercegnőt János feleségeként hozza el, így biztosítva a család jövőjét.
Ez a házasság is képviselők útján, viszont "per verba de praesenti", vagyis jelenbeli, azonnali érvénnyel jött létre. Később, amikor Corvin János trónöröklési küzdelme sikertelennek bizonyult, a milánói udvar VI. Sándor pápán keresztül annullálta a frigyet. Beatrix, aki maga szerette volna uralkodó királynőként követni Mátyást, rossz szemmel nézte és gátolta a királynak a fia érdekében végzett törekvéseit.
Mátyás 1490-es halála után Beatrixra gyorsan rávetült a gyanú árnyéka. A kortársak között többen már akkoriban mérgezésre gyanakodtak, mint férje váratlan végzetének okára, s így a királynét is a vádak kereszttüzébe állították. Azonban e vádakat semmi nem támasztja alá, és valójában meglehetősen valószínűtlen is, hiszen a korabeli magyar jogrend alapján Beatrix hatalma és befolyása kizárólag férjétől, a királytól származott. Ezért nem volt semmiféle érdeke abban, hogy Mátyást megölje.
Bár a későbbi történészek gyakran sötét tónusokkal ábrázolták Beatrix alakját, valójában nincs okunk kétségbe vonni azokat a krónikákat, amelyek Mátyással közös életükről számoltak be. Ezek a feljegyzések egy két egymásra hangolt, kölcsönös szereteten alapuló, harmonikus házasság képét festik elénk, ahol a pár mindkét tagja erősítette a másikat, és együtt írták történelmük lapjait.
