Az űrben begyűjtött napenergia forradalmasíthatja a földi energiaellátást.
A londoni King's College modellszámításai alapján technikai szempontból semmi sem áll way az előtt, hogy az évszázad közepére az űrben termelt napenergia az európai megújuló energiaforrások 80 százalékát biztosítsa. A NASA mérnökei által kifejlesztett napenergia-gyűjtő műholdak használatával ráadásul a becslések szerint akár 15 százalékkal is csökkenthető lenne a kontinens energiafogyasztásának költsége. Ehhez azonban sürgősen el kellene kezdeni az űrbeli naperőművek kiépítését, ami főként a jelentős kezdeti beruházási igények miatt késlekedik.
Hogyan is működne az űrbéli napenergia hasznosítása? Gyakorlatilag ugyanúgy (fotovoltaikus napelemcellák segítségével), mint a földön. Ehhez hatalmas, akár két négyzetkilométer felületű napelemekkel felszerelt műholdakat kellene föld körüli pályára állítani. Nem nehéz belátni, hogy ezek miért lennének képesek hatékonyabban hasznosítani a Napból érkező energiát a földfelszíni társaikhoz képest: az idő nagy részében egyenesen a nap felé tudnának nézni, és a hatékonyságukat nem rontaná az időjárás, a felhőzet vagy a légszennyezés sem.
A megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos leggyakoribb kifogás az, hogy működésük kiszámíthatatlan, különösen az időjárás változékonysága miatt. Azonban a napelemek űrbeli telepítése egy innovatív megoldást kínálhat, amely képes lenne ezt a problémát kiküszöbölni, hiszen a napsugárzás az űrben folyamatosan elérhető. Ezzel a megközelítéssel a napelemek éjjel-nappal működhetnének, és a napenergia akár 90 százalékát is elektromos árammá alakíthatnák, szemben a földi napelemek csupán 15 százalékos hatásfokával. De jogosan merül fel a kérdés: hogyan hasznosíthatjuk az így megtermelt áramot, ha az egy Föld körüli műholdon keletkezik? Az áram továbbítása a Földre izgalmas kihívást jelent. Egy lehetséges megoldás a mikrohullámú vagy lézeres energiaátvitel, amelyek segítségével a megtermelt energiát közvetlenül a Földre irányíthatjuk. A műholdak által kibocsátott jelek egy földi állomásra fókuszálva átalakíthatók hasznos energiává, amelyet a helyi elektromos hálózatok felhasználhatnak. Ez a technológia forradalmasíthatja az energiaellátást, és hozzájárulhat a fenntartható jövő megvalósításához.
A tervek szerint mikrohullám közvetítésével. A megtermelt energiát a műhold mikrohullámú sugárzássá alakítja, és ezt sugározza le a földfelszínen telepített vevőüzemekbe, ahol a mikrohullám energiájából újra elektromos áramot termelnek. A mikrohullám könnyűszerrel áthatol a felhőkön, így elméletileg az időjárás nem nagyon befolyásolja az energiatovábbítás hatékonyságát. Egy másik tervezett megoldás szerint a műholdak nem termelnek áramot, hanem hatalmas tükrökkel magát a napfényt tükrözik a földre (és e fény segítségével termelnek áramot a felszínen). Ez a megoldás ellen azonban súlyos környezetvédelmi aggályok vethetők fel, hiszen a mesterséges fényszennyezés már ma is jelentős zavart okoz az élővilágban.
