Az új év kockázatai: Kihívások és lehetőségek Ahogy belépünk az új évbe, elénk tárul egy újabb lehetőségekkel teli időszak, de nem mentes a kockázatoktól sem. Az előre nem látható események és a változó környezet sokszor próbára teszik a terveinket és cé
Belföldi politikai színtéren jelenleg a legégetőbb kérdés az elnökválasztás jövője. Az állami intézmények eddig nem nyújtottak kielégítő magyarázatot a választások körülményeiről, és nem valószínű, hogy a közeljövőben változás következik be ezen a téren. Pedig elengedhetetlen lenne, hogy nyilvánosan, bizonyítékokkal alátámasztva tisztázzák, mi is történt valójában, és kik voltak azok, akik beavatkoztak a választási folyamatba. A helyzet még inkább aggasztó, ha figyelembe vesszük, hogy egyre több jel utal arra, hogy a Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Nemzeti Liberális Párt (PNL) is felelősséget hárít az eredmények alakulásáért, így nem valószínű, hogy a közeljövőben olyan meggyőző bizonyítékok kerüljenek nyilvánosságra, amelyek tisztázni tudnák, hogyan nyerhette meg egy teljesen ismeretlen jelölt az elnökválasztás első fordulóját. A Snoop.ro tényfeltáró portál szerint Călin Georgescu kampányának finanszírozása mögött liberális párthoz köthető cégek és személyek állhattak. Ezen felül a két ünnep között Alfred Simonis és Marcel Ciolacu, a szociáldemokraták prominens politikusai, nyíltan elismerték, hogy szavazatokat irányítottak át George Simion, az AUR jelöltje javára. Ez a bejelentés azonban szinte észrevétlen maradt, hiszen a belpolitikai morál annyira megromlott, hogy a felelősségrevonás nélkül mondhatók el a legkényesebb kijelentések is.
Klaus Iohannis elnök továbbra is hallgat azokra a felszólításokra, amelyek lemondását követelik, ezzel pedig csak növeli a szélsőséges erőket támogató csoportok számát. Az ország közben mély válságba jutott, hiszen a vezetői elit teljesen tanácstalan, és nem tudja, merre is haladjon. Az új év első napjaiban Crin Antonescu körül kirobbant műbalhé világosan megmutatta, mennyire ingatag volt a koalíció közös államfőjelöltjének javaslata. Tavaly ünnepek előtt hirtelen bejelentették, hogy Antonescut támogatják, de azóta kiderült, hogy a szociáldemokraták továbbra is a saját kis játszmáikra koncentrálnak, és már nem biztosak abban, hogy szívesen látnák őt a Cotroceni-palotában. Több forgatókönyv is létezik arra nézve, hogy Ciolacu párton belüli riválisai meg akarják szabadítani őt a pártelnöki posztjától, és mindent megtesznek azért, hogy jelöltté válhasson. Ez a lépés pedig nyilvánvalóan a szinte biztos vereségre játszik, hiszen így szeretnék átvenni tőle a párt irányítását. Ez a szűk látókörű pártpolitika jól tükrözi, hogy ha egyesek ilyen apró kérdésekben képesek gondolkodni, akkor a fősodratú politikai erők helyzete valóban kilátástalan.
Antonescu jelöltsége is gyenge lábakon áll, még akkor is, ha csupán annyi a gond, hogy a koalíciós pártok nem állnak mögötte teljes mellszélességgel. Elena Lasconi kandidálása olyan, mint egy kipukkadt lufi, ami csak a véletlennek köszönheti, hogy bejutott a törölt elnökválasztás második fordulójába. Jelenleg azonban más széljárás tapasztalható, így illúzió azt remélni, hogy megismételheti korábbi sikerét. Nicușor Dan, Bukarest főpolgármestere sem tűnik biztos befutónak; nem az a karizmatikus vezető, aki tömegeket tudna magával ragadni, és meggyőzni arról, hogy ő az erős kéz, amire szükség van. Ráadásul a bukarestiek számára csalódást keltő, hogy ilyen gyorsan feladja ambícióit, hiszen Bukarestben rengeteg sürgető feladat várna még rá, ami egy kisebb ország ügyintézésével is felérne.
A jövő politikai tájképe még mindig ködös, és egyelőre nem világos, hány jelölt áll majd a választók elé. Az is kérdéses, hogy Călin Georgescu újra ringbe szállhat-e. Ha esetleg eltiltják, felmerül a kérdés: vajon kiket tudnak a szuverenista erők gyorsan "felépíteni"? Vannak ugyan elképzelések, de nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy Georgescu esetleges kizárása sem zárja ki annak a lehetőségét, hogy az ország populista vezetőhöz juthat. Bár csatlakoztunk a schengeni övezethez, a társadalomban egyfajta mély düh és kiábrándultság terjedt el a politikával szemben, ami könnyen destruktív irányba terelheti a közgondolkodást. A népszerű narratívák között ott vannak azok a hangok is, amelyek azt hangoztatják, hogy "tudjuk, a populisták sem tudnak jobban teljesíteni, de legalább megbüntetjük azokat, akik 35 éven át kifosztották az országot". Az ilyen kijelentések mögött azonban ott rejlik a veszély: mindig lehet rosszabb, és az emberek hajlamosak figyelmen kívül hagyni, hogy a legrosszabb tapasztalatok nem garantálják a jövőbeli javulást. Az a fatális tévedés, hogy már megéltük a legrosszabbat, komoly következményekkel járhat.
A PSD és a PNL közötti együttműködés rendkívül kényes helyzetben áll, így nemcsak az elnökválasztás, hanem a koalíció stabilitása is jelentős kockázatokat hordoz magában. Ráadásul a gazdasági környezet is bonyolult, aminek előjeleit a kormány tavaly év végén elfogadott salátarendelete is tükrözi. A legnagyobb probléma az, hogy a kormány még mindig nem képes érdemben csökkenteni a kiadásokat, ami miatt attól tartunk, hogy a komoly megszorítások csak az idei költségvetésből fognak kiderülni, amelyet Tánczos Barna pénzügyminiszter január 27-én mutat be. Így várhatóan csak január végén derül fény arra, hogy a kormány milyen adóemeléseket tervez, hiszen elemzők szerint a salátarendelet által hozott megtakarítások távolról sem elegendőek ahhoz, hogy a kormány fenntartja a 7 százalékos államháztartási hiánycélt. Még egy 1-2 százalékpontos személyi jövedelemadó vagy áfaemelés is kedvezőtlen hatással lenne a szélsőséges erők növekedésére, és minél később tartják meg az elnökválasztást, annál nehezebbé válik a fősodratú pártok számára a sikeres szereplés. Ha pedig Iohannis továbbra is a politikai színtéren marad 2025 során, akkor a bukás elkerülhetetlennek tűnik.
