Baján mérik az űrszemét mennyiségét, ezzel hozzájárulva a világűr tisztaságának megőrzéséhez.

Új műszerek segítik az űrszemét megfigyelését és az ezek által jelentett veszély előrejelzését a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Bajai Obszervatóriumában, ahol három egyforma távcsővel a nyolc-tíz centiméteres darabok pályáját is vizsgálni tudják.

Az űrkutatás korai időszakában csupán néhány műhold keringett a Föld körül, míg a nyolcvanas években ez a szám már néhány százra nőtt. Napjainkban viszont a műholdak száma meghaladja a nyolcezret. Ezek közül csupán négy-ötezer számít aktívnak, vagyis működőképes távközlési, meteorológiai, katonai vagy titkosszolgálati célokat szolgál. Ezen kívül az űrben számos meghibásodott, inaktív vagy éppen kikapcsolt műhold, valamint a fellövések során keletkezett "melléktermékek" sodródnak céltalanul.

A véletlenszerű ütközések következtében folyamatosan növekszik ez a haszontalan törmelék, amelynek mennyisége az utóbbi években drámai ütemben emelkedett. A szakértők becslése szerint ez a mennyiség már elérheti a 8-9 ezer tonnát. Ráadásul a tíz centimétert meghaladó darabok száma körülbelül 40 ezerre rúg.

A Szputnyik-1 volt a Föld első műholdja, melyet 1957. október 4-én juttattak a világűrbe. Már ekkor arra buzdítottak mindenkit az oroszok és az amerikaiak, hogy ahol csak tudják, észleljék a műholdat és osszák meg a megfigyelt átvonulási pályájáról kapott adataikat az űrközpontokkal. Az egymástól kellő távolságban lévő helyekről egyidejűleg regisztrált észlelési pontok alapján kiszámíthatóvá vált a tényleges térbeli pályája.

1958-ban Magyarországon elsőként a városi tanácsi irányítás alatt működő Bajai Obszervatórium kezdett el ilyen jellegű megfigyeléseket végezni. A megfigyelések egészen 1988-ig folytatódtak, és ez idő alatt a módszerek és eszközök folyamatosan fejlődtek, egyre kifinomultabbá válva a műholdak nyomon követésében.

A munka 35 év kihagyás után indult újra. Az Európai Űrügynökség (ESA) által támogatott EON (European Optical Network) programban 12 állomás vesz részt, az SZTE obszervatóriuma az egyetlen magyarországi intézmény.

Az optikai műhold-követő hálózat tagjai minden egyes kedvező éjszakán precíz méréseket végeznek. Ezeket az adatokat más állomások információival ötvözve az ESA képes előre jelezni az esetleges ütközéseket, valamint a légkörbe való visszatéréseket, miközben pontosan felmérik a potenciális veszélyek nagyságát.

A megfigyelések során összegyűjtött adatok koordináták formájában és a hozzájuk kapcsolódó időpontokkal érkeznek. Az SZTE kutatói hamarosan három különböző színben végzett fényességmérésekkel gazdagítják ezt az információt. A három, teljesen azonos távcső segítségével nyert többszínű fénygörbék elemzésével képesek lesznek meghatározni a műholdak típusát, alakját, anyagát és forgástengelyét. Ez a teljesen automatizált távcsőrendszer, amelyet a lengyel Sybilla Technologies fejlesztett ki, lehetővé teszi, hogy még a nyolc-tíz centiméteres űrszemétdarabok, valamint a közeljövőben indítandó magyar egyetemi CubeSat nanoműholdak pályáját is alaposan megvizsgálják.