Balsay István a hazai szövetség elismerésében részesült, életműdíjat nyert el.
Kedd délelőtt, a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetségének budaörsi székházában megtartották az MKOSZ éves küldöttgyűlését. Kitüntették Balsay Istvánt, valamint a szintén fehérvári kötődésű Halm Rollandot és Boros Zoltánt.
A program egy felemelő megemlékezéssel és rangos kitüntetések átadásával vette kezdetét. Életműdíjat kaptak Szuchy Katalin, Beloberk Éva, Balsay István, Buttás Pál és Bebes István, akik mindannyian jelentős hozzájárulást tettek a közösséghez. Az este folyamán Balsay Istvánt, Székesfehérvár egykori polgármesterét is köszöntötték a Gáz utcai csarnokban, a szívélyes ünneplés keretében, amely megelőzte az Alba-DEAC rájátszás mérkőzését. A klub ajándékát Simon Balázs ügyvezetőtől vehette át, aki méltón ismerte el Balsay István munkásságát és elkötelezettségét a város iránt.
Balsay István neve elválaszthatatlan Székesfehérvár városától, ahol hosszú időn át polgármesterként szolgált. Kosárlabdázóként azonban igazán figyelemre méltó sikereket ért el, hiszen soproni egyetemistaként, a Honvéd és a MAFC ellen is komoly kihívásokat jelentő SMAFC színeiben nyerte meg az 1969-es magyar kupát, valamint négy egyetemi és főiskolai bajnoki címet is bezsebelt. Igazi sportcsaládból származik, és miután befejezte tanulmányait, visszatért Székesfehérvárra, ahol a munka mellett az Építők csapatában folytatta pályafutását. Amikor a klub nehéz helyzetbe került, ő és néhány társával elmentek a vezérigazgatóhoz, hogy kérjék a csapat amatőr szinten való életben tartását. Ebből a kezdeményezésből született meg később az Albacomp, amely nemcsak országos szinten, hanem a kosárlabdasportban is meghatározó erővé vált, számos bajnoki címet nyerve. Balsay István nemcsak játékosként, hanem sportvezetőként is maradandót alkotott, hiszen hosszú éveken át az MKOSZ társelnökeként és elnökségi tagjaként támogatta a sportág fejlődését, miközben címzetes egyetemi tanári elismerésben is részesült.
Nem számítottam az elismerésre, hiszen 32 éve vagyok társelnök a szövetségben, és mindig is a háttérben dolgoztam, hogy támogassam a közösségünket. Az eltelt évtizedek során számos nehézségen mentünk keresztül: voltak időszakok, amikor a bajnokságok megszakadtak, és az elnökség működése is megkérdőjeleződött, de mindig sikerült talpra állnunk a kihívásokból. Játékosként a fehérvári csapatban eltöltött éveim különleges élményekkel gazdagítottak, hiszen a pályán olyan kollégákkal játszhattam, akik 20 évvel idősebbek voltak nálam. Bogár Pál, Somogyi László, Tóth László, a Hegedűs testvérek, és Balsayak mind-mind családtagként voltak jelen az életemben. Emellett Kisteleki Péter, Szabó Mátyás, Gellér Sándor, Hódi Szabolcs, Simon János és Greminger János is hozzájárultak a fejlődésemhez. Sopronban pedig Orbay László és Tvordy György voltak a társaim, akikkel együtt formáltuk a sportág jövőjét. Mindannyiuk pályafutása különböző irányokba terelődött, hiszen volt, aki rektor, dékán, miniszter, vagy vezérigazgató lett, de a közös élmények és az együtt eltöltött idő mindig összeköt minket.
