Böszörményi-Nagy Gergely véleménye szerint a hallgatók által megfogalmazott követelések lényegében a modellváltás de facto visszafordítását jelentik.
A MOME-t működtető alapítvány kuratóriumi elnöke egy interjú során kifejtette álláspontját arról, miért nem hajlandó teljesíteni a hallgatók által megfogalmazott követeléseket.
Böszörmányi-Nagy Gergely, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemet (MOME) fenntartó alapítvány kuratóriumi elnöke, az Indexnek adott interjújában kifejtette a diákmozgalom követeléseit. A hallgatók MOME FRONT néven szerveződtek, miután Koós Pál rektor tavaly decemberben nem nevezte ki az egyetemi tudásközpontok vezetői posztjára a szenátus által javasolt jelölteket. Végül, február 10-én megtörtént a várva várt kinevezés.
A MOME FRONT követelései között szerepelt a tavaly augusztusi szenátusi döntés ellen kinevezett, de nem választott rektor távozása. Emellett arra is felszólították a fenntartót, hogy a szenátus által hozott határozatokat teljes mértékben fogadja el, és hogy a kuratórium ne gyakoroljon befolyást az egyetem működésére. A hallgatók azt is hangsúlyozták, hogy az egyetemi oktatást érintő szervezeti és strukturális átalakításokat kizárólag az egyetem közössége kezdeményezhesse, tervezhesse és hagyja jóvá. Koós a múlt héten bizalmi szavazást kért magával kapcsolatban, de miután ezt elveszítette, lemondott rektori posztjáról. A többi követelés elfogadása érdekében a hallgatók egy "társadalmi szerződés" aláírását ajánlották Böszörményi-Nagynak, akit hétfőn egy nyilvános rendezvényre vártak, ő azonban nem jelent meg az egyetem Zugligeti úti campusán.
Az Indexnek adott interjújában Böszörményi-Nagy most azt mondta, ők jelezték az akció szervezőinek, hogy nyitottak a párbeszédre, de a lehetőséget minden alkalommal elutasították, ezért szerinte sosem volt cél a megállapodás, a követelésekről pedig egy "fantom" kommunikál a hallgatók részéről. Emellett közölte, hogy
"Az első pont elfogadása önmagában a modellváltás de facto visszafordítását jelentené."
Ha a fenntartó teljesen elveszítené a kontrollt a rábízott intézmény felett, az ellentétes lenne az alapítványok létrejöttének céljával. Az alapítványok azért jöttek létre, hogy biztosítsák a reformokat és a megújulást az általuk irányított egyetemeken.
Böszörményi-Nagy kiemelte, hogy a MOME szenátusa teljes mértékben autonóm módon hoz döntéseket minden oktatási és kutatási ügyben, így a szakmai pozíciókat és a hallgatókat érintő kérdéseket is. Ez alapján az akadémiai szabadság megvalósítása szempontjából ez a megközelítés elengedhetetlen. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a szervezeti modell és a költségvetés ügyében a szenátusnak együtt kell működnie a fenntartóval, hiszen ezekben a kérdésekben a teljes konszenzus elérése elengedhetetlen ahhoz, hogy az alapítvány felelősségét elláthassa.
Arról is beszélt, hogy a MOME az alapítványosítás után hogyan prosperált, és hogy
"kultúrharcnak végképp nyoma sem volt Zugligetben, amíg néhányan nem döntöttek úgy, hogy csatatérré változtatják az egyetemet".
Nem mondhatnánk, hogy Böszörményi-Nagy igazán kihívó kérdéseket kapott az Indextől. Az újságíró például azt kérdezte tőle, hogy "a népszerű Brain Bar jövőfesztivál szervezőjeként, ahol számos fiatalral találkozik, miért nem képes kapcsolatot teremteni a hallgatókkal?" Erre a kuratóriumi elnök kifejtette, hogy "jelenleg nem része a szervezők elképzeléseinek a párbeszéd", és hogy szerinte nem a hallgatók a hibásak, mert "a közhangulat már eléggé borongós ahhoz, hogy a bennük rejlő feszültséget ki lehessen használni". Ezen kívül rámutatott, hogy a felmérések is azt jelzik, hogy "minél több időt töltenek a kampuszon, annál inkább elégedetlenek a képzésükkel".
Az Index munkatársa felvetette, hogy vajon ez azt jelenti-e, hogy "valakik manipulálják a hallgatókat", de Böszörményi-Nagy nem reagált közvetlenül erre a kérdésre. Inkább arról beszélt, hogy a kuratórium által indított reformfolyamat számos régi hagyományt, ideológiai nézetet és személyes érdeket veszélyeztet, miközben a szenátus többször is támogatta a "reformokat".
A kuratóriumi elnök hosszan beszélt arról, hogy a MOME-nak amúgy reformokra van szüksége, mert a képzés drága, egyetlen hallgatóra mintegy 20 millió forintot költenek az adófizetők, ehhez képest sok a pályaelhagyó, ezért "az ismert demográfiai és makrogazdasági tendenciák mellett nem várható el, hogy az állam hatalmas összegekkel finanszírozzon egy egyetemet anélkül, hogy cserébe megkapná a fejlődés garanciáit". Ezért az alapítvány felkérte az egyetemet, hogy dolgozzon ki reformkoncepciót, ami szerinte kimagasló színvonalú lett.
Beszélt Koós Pál lemondásának körülményeiről is, és elmondta, hogy 2023-ban kezdeményezte a hagyományos, kizárólag belsős jelöltekre építő rektori pályázat megújítását. Arra kérte az egyetemet, hogy hirdessen nyílt, nemzetközi versenyt, amely lehetőséget adna külföldi szakemberek számára is. Bár több neves külföldi szakember is jelentkezett, az egyetem akkori szenátusa már a folyamat kezdetén szinte mindannyiukat elutasította.
A kiválasztási folyamat végén tehát a megszokott felállás maradt: két belsős jelölt közül az egyik a meglévő helyzet fenntartását szorgalmazta, míg a másik a gyenge pontok és hiányosságok kezelésére helyezte a hangsúlyt. Mindkét jelölt hasonló támogatottsággal bír, ezért végül a hiányosságokkal szembenéző jelöltet javasoltuk kinevezésre, meggyőződésünk szerint ez a helyes és jogszerű döntés. Fontos hangsúlyozni, hogy egy munkáltató sem kényszeríthető arra, hogy szakmai szempontjaival ellentétes döntést hozzon. A jövőbeni viták elkerülése érdekében egyszerűsítettük a szabályokat: ha a szenátus és a fenntartó között nézeteltérés adódik, az alapítvány automatikusan új pályázatot hirdet meg. - tette hozzá.
A kérdésre válaszolva hangsúlyozta, hogy az ijesztgetések, miszerint a fellázadt diákokat esetleg retorziók érhetnék, csupán üres fenyegetések. Szerinte "az elmúlt napok tapasztalatai alapján inkább azok a kollégák vannak veszélyben, akik a felgyülemlett érzelmek közepette is képesek megőrizni józan eszüket és objektíven véleményt alkotni az eseményekről és az egyetem előtt álló kihívásokról".
