Álomfoszlányok és repedezett tetők - így folytatódik a Zöld Menedék mindennapi hősiessége - Váci Napló Online

A vihar nem válogat. Sem embert, sem állatot nem kímél - és nem kímélte a Zöld Menedék Állatvédő Alapítvány telephelyét sem. Miközben odakint repültek a cserepek az irodaház tetejéről és beszakadt néhány régi kennel, odabent új élet kezdődött - néhány remegő, piszkos bundájú, de reménykedő szemű apróság számára.

"Ma újabb apró jövevények érkeztek a menhelyre... a sűrű bundájuk alatt alig észlelhető, mennyire vékonyak és bolhásak... férgek hadát hordozzák magukkal" - számoltak be a menhely munkatársai. Ezek a szavak valóban szívszorítóak. Nem csupán az elhanyagoltság fájdalmas látványa sejlik fel belőlük, hanem az is, hogy valakik mégis fontosnak tartották őket, és nem hagyták, hogy teljesen eltűnjenek. A kis kutyusokat valahol rátalálták - senki sem tudja, hol töltötték eddigi életüket, vagy milyen megpróbáltatásokon mentek keresztül. Most viszont már biztonságban vannak, és jó kezekbe kerültek.

Ketten közülük egy patakparton könnyeztek, távol az anyjuk melegétől – még mindig a cumisüveg támasztékát keresik. Négy apró cicát is hoztak a munkatársak, de eddig még senki nem jelentkezett értük, így ők is a menedék otthonos falai között találtak menedéket. "Már kinyílt a szemük, és most végre három órát is tudunk aludni egyhuzamban..." – írják a fáradt, de tele szeretettel és humorral teli önkéntesek.

Miközben a tetők védelme alatt a kis életek biztonságban melegednek, a szerkezetek maguk is sürgős figyelmet igényelnek. A hétfői vihar kegyetlenül csapott le, és nem kímélte a menhelyet: több épület megsérült, a beázások pedig komoly kihívások elé állítják a mindennapi tevékenységeket.

Ezek az állatok nem hibáztak semmit. Csak megszülettek. Rossz helyre. Rossz időben.

A Zöld Menedék továbbra is kitartóan dolgozik. Mert szükség van valakire, aki nem fél lehajolni, aki felemeli az elesetteket, aki bátran szembenéz a bolhákkal, a viharokkal és az emberek közönyével – és közben szeretetteljesen megsimogat egy apró, remegő kutyust. Csak úgy. Mert tudja: az élet itt, ebben a pillanatban kezdődik. ♦