Még ha mindenki azt is mondja, hogy tolatni kell, én akkor sem fogom megtenni!

Miért várja el egy dzsipes grizzly medve, hogy elsőbbséget adjak neki egy egyértelmű közlekedési helyzetben, amikor nekem van elsőbbségem? Talán azért, mert női sofőr vagyok, és kis autóval járok?

Haladtam a szabad sávomban a kanyar felé. Befordult szemből úgy, hogy látnia kellett: az ő sávjában - szabálytalanul - autó parkol, én pedig jövök. (Aki ismeri a környéket, tudja, hogy ott mindig parkolnak autók.)

Megálltunk, farkasszemet néztünk. Integetett, hogy tolassak, engedjem el. Megmakacsoltam magam.

Leállítottam a motort, kinyitottam az ajtót, és udvariasan megkérem, hogy lépjen hátrébb egy kicsit.

Tovább haladtam, és udvariasan megkértem az előttem haladó öregurat, aki egy régi, kopott autóval közlekedett, hogy tolasson egy kicsit, hogy az „úr” szabaddá tehessen engem. A kisöreg ugyan fintorgott, de végül engedett, mert érezte, hogy a jogom van az útra. De nőként néha úgy tűnhet, hogy a véleményem nem számít.

A végkifejlet az lett, hogy mindenki tolatni kezdett, csak én maradtam mozdulatlan. A felszabadult sávban, büszkén és határozottan távoztam a helyszínről. (Anyám megjegyzése: jó, hogy nem kaptál egy pofont sem.)

Az asszertív magatartás a pszichológiában azt jelenti, hogy valaki magabiztosan és határozottan képviseli saját érdekeit és véleményét, mindezt anélkül, hogy agresszív módon lépne fel. Ez a megközelítés gyakran eredményes, mivel lehetővé teszi a konstruktív kommunikációt és az egészséges kapcsolatok kialakítását.