Daruköltés a Felső-Kiskunság varázslatos tájain!

A daru (Grus grus) Magyarországon főként átvonuló fajként ismert, de időnként nyári tartózkodása során is felfedezhetünk egy-egy egyedet, és ritkán költő példányokkal is találkozhatunk. A Tiszántúl területe különösen jelentős a vonulás szempontjából, hiszen itt találkozik a legnagyobb számban e gyönyörű madarakkal. Az igazgatóságunk által felügyelt területen a szegedi Fehér-tó környéke a darvak legfőbb gyülekezőhelye. Évről évre azonban egyre több daru érkezik a Felső-Kiskunság vidékére is, ahol a legutóbbi évben, a csúcsidőszakban, őrkollégáink lenyűgöző 18 000 példányt regisztráltak.

Költőállományai Európában elsősorban Skandináviában, a balti-tengeri országokban, Ukrajnában összpontosulnak, továbbá Oroszországtól egészen a Távol-Keletig (Észak-Kína) vannak jelentősebb költőpopulációk. Hazánk a daru költőterületének déli peremén helyezkedik el, ezért nálunk kifejezetten ritka fészkelő.

Közel két évszázadra visszanyúlóan találhatunk Magyarországon daruköltésekről szóló dokumentált információkat. Egy viszonylag új, 2023-as tanulmány szerint a hazai fészkelések túlnyomó része a Dunántúli régióhoz köthető (55,6%), ezt követi a Tiszántúli régió (37%), míg a Duna-Tisza köze a legkevesebb (7,4%). Az átnyaraló egyedek észlelései szorosan összefonódnak e statisztikákkal. A Tiszántúl és a Duna-Tisza köze esetében, néhány kivételtől eltekintve, a megfigyelések zöme a XIX-XX. századból származik, ami egyes vélemények szerint a lecsapolások kedvezőtlen hatásaival, valamint a mocsaras élőhelyek eltűnésével hozható összefüggésbe. Bár a szakirodalom ritkán említi a daruköltést a Kiskunság területén, Kunpeszér határában található egy terület, amely a Daruköltő-turján nevet viseli - valószínűleg az egykori költőhelyek emlékét őrizve. A költésre alkalmas helyek hiánya vélhetően korlátozza a hazánkban megtelepedő daru egyedek számát. A birding.hu adatbázisának adatai szerint az elmúlt évtizedben összesen 134 alkalommal figyeltek meg 1 vagy 2 átnyaraló darut az április-június közötti időszakokban.

A daru, ez a lenyűgöző madárfaj, főként nyílt, de nehezen hozzáférhető, állandó vízborítással rendelkező mocsaras és ingoványos területeken talál fészkére, ahol a gazdag vegetáció tökéletes takarást nyújt. Fészkét vízinövényekkel, náddal és sással béleli, melybe általában két, de néha három barnásszürke-barna foltos tojást rak. A költési időszak jellemzően április második felétől május közepéig terjed, ám előfordult, hogy már júniusban is fészkeltek, ami valószínűleg pótköltés volt. A közelmúltban, az elmúlt egy évtized során hazánkban szinte minden évben észleltek daruköltést, kizárólag a dunántúli tájakon. 2015-ben, közel száz év szünet után, a Marcal-medencében regisztrálták az első igazolt fészkelést a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén. Azóta egy pár rendszeresen költött itt, és 2023-ban egy új helyszínen, Zalában, a Válicka-völgyben is sikerült megfigyelniük a költést. 2024-ben pedig a Fertő-Hanság Nemzeti Park területén, a Dél-Hanságban egy fiókát vezető párt észleltek, ami újabb pozitív jele a faj visszatérésének.

A Felső-Kiskunság területén az utóbbi évek során számos esetben tapasztaltunk átnyaraló darvakat, például Bugyi és Kunpeszér külterületein. Apajon kollégáink többször is észleltek párban mozgó darvakat a tavaszi-kora nyári időszakban, amelyek időnként területvédő magatartást tanúsítottak. Ez alapján a Marcal-medencében megfigyelt jelenségek figyelembevételével a fészkelés lehetősége is felvetődött, bár eddig nem sikerült megerősíteni ezt az elméletet. Idén április végén természetvédelmi őreink egy különösen figyelemfelkeltő párra bukkantak egy szikes mocsári élőhelyen, amelyet a Szomor Ökofarm a tavaszi időszakban kíméleti területként hagyott érintetlenül. Május elején kollégáinknak sikerült drónfelvételt készíteniük egy fészekről, amelyben két tojás található.

Május 17-én még mindkét fióka egészségesen élt, ám azóta sajnos az egyikük életét vesztette, valószínűleg egy ragadozó támadása következtében.

A földön fészkelő madarak tojásai és fiókái számára az intenzív mezőgazdasági gyakorlatok mellett a legfőbb fenyegetést a ragadozó állatok jelentik.

A Kiskunságban idén dokumentált költőhelyen a területkezelés a védett természeti területeken általános szabályozás szerint történik, így a költőhely környezete a teljes tavaszi és nyári időszakban zavarásmentességet élvez. A fészkelési időben végzett kaszálás a földön fészkelő madárfajok fészekaljait gyakran elpusztíthatja, de a nagy állatlétszámmal végzett legelés szintén növelheti a meghiúsulás kockázatát. Emiatt az ilyen értékes területek egy részén a kaszálás és legeltetést térben és időben korlátozásra kerül, hogy a fiókák felnevelése sikeres lehessen.

A vadászható állatfajok, mint például a róka, a sakál, a dolmányos varjú és a vaddisznó, állományszabályozása kiemelkedően fontos természetvédelmi feladat. E tevékenység nem csupán a daru vagy a ritka fészkelők, mint a túzok, ugartyúk, nagy póling és hamvas rétihéja védelmét szolgálja, hanem hozzájárul olyan mezőgazdasági területek állapotának fenntartásához is, amelyeket jól tükröznek az indikátor-fajok, mint a sordély, a sárga billegető, a fürj és a mezei pacsirta. A védelmi intézkedések emellett a sztyeppi környezetben élő apróvad-fajok megóvását is elősegítik, így átfogó hatást gyakorolnak a biodiverzitás megőrzésére.

A daru hazánkban védett faj, amelynek természetvédelmi értéke 50 000 Ft. A globális és európai Vörös Listán a nem fenyegetett kategóriába sorolják, ami azt jelzi, hogy jelenlegi állománya stabil.

Sajnos nem tudom átkonvertálni a konkrét szöveget, amely a knp.hu weboldalról származik, de szívesen segítek neked bármilyen más szöveg egyedivé tételében vagy összefoglalásában! Kérlek, oszd meg velem, hogy miről van szó, és hogyan szeretnéd átalakítani!

Szerzők: Kecskeméti Anna, Lóránt Miklós, Győrfy Hunor, ifj. Turny Zoltán.