Don Bosco, a szalézi rend megalapítója, 210 évvel ezelőtt jött a világra.

Kétszáztíz évvel ezelőtt, 1815. augusztus 16-án látta meg a napvilágot Bosco Szent János, akit széles körben Don Bosco néven ismernek. Ő egy neves olasz katolikus pap, aki a Szalézi Szent Ferenc Társaság alapítójaként vált híressé. Don Bosco kiemelkedő szerepet játszott a katolikus népnevelés és a szociális gondoskodás területén, és munkássága máig inspirálja a közösségeket világszerte.

Giovanni Melchiorre Bosco a Piemont régióban található Castelnuovo d'Astiban látta meg a napvilágot. Földműves apját kétévesen elvesztette, így őt és két testvérét édesanyjuk, a mélyen vallásos "Margit mama" (Margherita Occhiena) nevelte.

Már kisgyermekként pásztornak kellett állnia, olvasni esténként tanult meg, már ekkor papnak készült. Kilencévesen álmot látott, amely megvilágította számára későbbi küldetését:

A város zsongásában, ahol a felnőttek rohanása és a neonfények csillogása uralja a teret, sokszor észrevesszük azokat a fiatalokat, akik az utcákon élnek, otthon nélkül. Ők nem csupán statisztikai számok vagy szomorú történetek; ők a jövőnk, akiknek életét meg kell változtatnunk. A társadalom felelőssége, hogy köréjük gyűjtsük az embereket, akik elkötelezettek a változás mellett, és együtt harcoljunk a szegénység ellen. Képzeljük el, hogy egy közösség összefog, hogy támogassa ezeket a gyerekeket, akik a társadalom peremén élnek. Képzeld el, hogy nem csupán menedéket, hanem reményt is nyújtunk számukra. Az utcán kallódó fiatalok sorsa nem lehet közömbös; mindannyiunk feladata, hogy hangot adjunk nekik, és megmutassuk, hogy van kiút a nehézségekből. A szegénység elleni küzdelem nem csupán jótékonyság; ez egy elkötelezett harc, amely magában foglalja az oktatást, a mentális egészség támogatását és a közösségi összefogást. Az utcán élő gyerekek megsegítése nem csupán a problémák orvoslása, hanem egy új jövő építése is, ahol senki sem marad magára. Együtt, egymásért, egy szeretetteljes közösségben, ahol minden gyerek megtalálja a helyét és a boldogságát.

Kora gyermekkorától kezdve barátait különféle zsonglőrmutatványokkal szórakoztatta, amelyeket a munka és az imádkozás mellett sajátított el. Fillérekből összegyűjtött pénzéből tizenhat évesen kezdett rendszeresen iskolába járni Chieriben, bár Antonio bátyja inkább a családi gazdaságban való munkát látta volna szívesebben, ahol a földet művelhetné. Diákként Don Bosco nemcsak a szabó-, lakatos- és asztalosmesterség rejtelmeit sajátította el, hanem megtanult főzni és zenélni is. Ezen kívül megalapította a "Vidámság Társaságát", amelybe a város fiataljait gyűjtötte össze, teret adva ezzel a közösségi élményeknek és a szórakozásnak.

1835-től Chieri falujában teológiai tanulmányokat kezdett folytatni, és 1841-ben Torinóban szentelték pappá. A konviktusban, amely a teológiát tanuló diákok közös otthona, kápláni feladatokat látott el, ahol rabok, betegek és szegények lelkipásztori gondozásában tevékenykedett. Ekkor kezdett újra tanítványokkal foglalkozni, akikkel a templomokban tartott szentmisék és oktatások után közösen játszott és énekelt a szabadban. Módszere lényegét így fogalmazta meg:

A nevelési filozófiája a vallás, a szeretet, a bizalom, a szabadság, valamint a tekintély és a szabályok tiszteletén alapult. A büntetést csupán a legvégső megoldásként, a legszükségesebb esetekben tartotta elfogadhatónak.

Tanítványait a Torino közelében található Valdoccóban gyűjtötte össze, ahol megalapította az Oratóriumot, amely rövid időn belül 360 fős tanonciskolává alakult. Az első segítői között ott volt az édesanyja is, aki támogatta elkötelezett munkáját. Don Bosco tevékenységét sokan ellenezték, de ő a nehézségek ellenére is kitartott a gyermekek mellett, akikkel alamizsnából tartotta fenn magát. Növendékei nem csupán vallási oktatásban vettek részt, hanem különféle mesterségeket is elsajátítottak. Ahogy telt az idő, a városi hatóságok is kezdték felismerni a munkájának jelentőségét, így Don Bosco egy sorsjáték bevételeiből házat vásárolhatott, és templomot építtetett a közösség számára.

A sorsfordító esemény 1858-ban történt, amikor IX. Piusz pápa találkozott vele, és vállalta, hogy teljes mértékben mögé áll.

Az egyházfő segítette a torinói papot kongregációja, hitbuzgalmi egyesülete megszervezésében, majd a rendalapításban. Don Bosco 1859-ben hozta létre a Szalézi Szent Ferenc Társaságot, az egyháztörténet egyik leghatásosabb szerzetesrendjét, majd 1872-ben megalapította a rend Segítő Szűzanyáról elnevezett női ágát; a pápai jóváhagyást 1874-ben kapta meg. Az alapító jelszava ez volt: "Da mihi animas, cetera tolle!" - "Adj nekem lelkeket (Uram), minden mást vegyél el!" A rend tagjai szegénységi fogadalmat tettek, céljuk a veszélyeztetett fiatalok tanítása, nevelése, lelkipásztori gondozása lett.

Don Bosco, a híres olasz szent és ifjúsági nevelő, hosszú és küzdelmes betegség után 1888. január 31-én távozott az élők sorából Torinóban.

1929-ben boldoggá nyilvánították, majd 1934-ben szentté avatta a katolikus egyház. Ünnepét, amely január 31-ére esik, 1936-ban iktatták be a katolikus kalendáriumba. Ereklyéit a rend főtemplomában, a torinói Segítő Szűz Mária-bazilikában őrzik egy urnában. Don Bosco emellett harminc könyvet is írt, melyek főként növendékei oktatásának szolgálatában álltak.

A szalézi rend a világ egyik legnagyobb és legaktívabb szerzetesi közössége, amely több mint 14 ezer tagot számlál. Jelenlétük 133 országra terjed ki, ahol több mint kétezer intézményt működtetnek, elsősorban a fiatalok, különösen a legnehezebb körülmények között élők segítésére összpontosítva. Magyarországon 1913-ban érkeztek meg az első szaléziak Péliföldszentkeresztre, Komárom megyébe. Ezt követően sorra nyitották meg iskoláikat, diákotthonaikat és közösségi házaikat olyan városokban, mint Balassagyarmat, Borsodnádasd, Budapest, Esztergom (akkor még Esztergomtábor), Gyula, Magyaróvár (ma Mosonmagyaróvár része), Mándok, Mezőnyárád, Nyergesújfalu, Szombathely, Tanakajd és Visegrád.

Az 1946-47-es tanév során 31 rendtárs vállalta a hitoktatás felelősségét, tevékenységüket 37 különböző iskolatípusban végezték, összesen 227 intézményben. Ezekben a tanévben heti 288 órás oktatási időkeretben 5062 gyermek kapott hitoktatást. A rend működését, hasonlóan más szerzetesrendekhez, 1950-ben felfüggesztették. Azonban a megmaradt 83 magyar szalézi 1989-ben újra kezdetét vette a tevékenységük, lehetőséget kapva arra, hogy visszatérjenek egykori alapításaikhoz.

A magyarországi tartományfőnökség Óbudán, a Bécsi úton található. Don Bosco életéről több film is készült, ezek közül a legismertebb a 2004-es Don Bosco - A szeretet küldetése című alkotás, Lodovico Gasparini rendezése. 2015-ben születésének 200. évfordulója alkalmából mutatták be a Szalézi Partfesztiválon az életéről szóló rockoperát Gyermekek fénye címmel.