Egy közösség szívverése - emlékezés Duray Miklós komáromi emléktáblájánál Ma, amikor összegyűltünk, hogy megemlékezzünk Duray Miklósról, nem csupán egy ember életét ünnepeljük, hanem azt az örökséget is, amelyet ránk hagyott. Az emléktáblánál állva, a mú
Komárom szívében, Duray Miklós emléktáblájánál került megrendezésre az államalapítás ünnepéhez kapcsolódó megemlékezés, melyet a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetsége szervezett. A rendezvény során a Kárpát-medence különböző részeiből érkeztek látogatók, köztük családok és gyermekek, valamint a Kárpát-medencei tábor résztvevői, akik között mintegy húsz fő Kárpátaljáról érkezett. Az esemény célja az összetartozás és a közös értékek hangsúlyozása volt.
Az eseményen mások mellett hazai civil szervezetek és polgári társulások képviselői is részt vettek. Az ünnepi alkalmon Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke mondott beszédet, hangsúlyozva az összetartozás és a nemzeti értékek megőrzésének jelentőségét.
Az ünnepi megemlékezés a Himnusz közösen való eléneklésével indult, amely igazán méltó keretet biztosított az eseménynek.
A nemzeti imánk közös eléneklését követően Pásztor Csaba, a Mátyusföldi Nagycsaládosok Egyesületének elnöke köszöntötte a megjelenteket. Hangsúlyozta, hogy számára régi álom vált valóra azzal, hogy a Kárpát-medence különböző részeiből érkező családok közösen ünnepelhetnek, hiszen - az országhatárok ellenére - mindannyian egy nemzethez tartozunk.
Beszédében kifejezte háláját a szervezőknek és mindazoknak, akik hozzájárultak az emléktábla megvalósulásához. Emlékeztetett arra, hogy egyesületük már huszonhét éve minden augusztus 20-án, vagy a Nagyboldogasszony ünnepén emlékezik meg. Kiemelte, hogy az idei rendezvény különleges jelentőséggel bír, hiszen lehetőség nyílik arra, hogy közösen tisztelegjenek Duray Miklós emléke előtt.
Pásztor Csaba köszöntő szavai után Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke emelkedett szólásra, és ünnepélyes beszédét osztotta meg a jelenlévőkkel.
Felszólalása elején üdvözölte a Kárpát-medence minden részéből érkező családokat, külön is köszöntve a Magyarországról és Kárpátaljáról érkezett vendégeket. Már bevezető gondolataiban arra hívta fel a figyelmet, hogy a történelem folyamatosan változik, ezért a közélet és a politika terén sincs véglegesen megváltoztathatatlan helyzet.
"A jelenlegi helyzet alapján a felvidéki magyar politikai képviselet hiányzik a pozsonyi parlamentből, és ennek megváltoztatásáért folyamatosan harcolunk."
Gubík László hangsúlyozta, hogy ez a harc a jövőben is a közösség legfőbb prioritásai közé fog tartozni.
Beszédében a történelmi eseményekre is hangsúlyt fektetett. Felidézte, hogy míg tegnap, augusztus 20-án, Szent István ünnepére és az államalapításra emlékeztünk, addig augusztus 21. a prágai tavasz elnyomásának évfordulójaként íródott be a közép-európai történelem lapjaira. E két dátumot összekapcsolta a megemlékezés főszereplőjével, Duray Miklóssal. Mint hangsúlyozta: „Ha volt a szovjet blokk ellenállója a Felvidéken, akkor ez az ember, akinek az emléktáblája előtt állunk.”
A Magyar Szövetség elnöke hangsúlyozta Duray Miklós nemzetközi elismertségét. Felidézte, hogy a rendszerváltás időszakában az Egyesült Államokban is jelentős tisztelet övezte őt, annyira, hogy New Yorkban felmerült egy utca elnevezésének ötlete a nevével.
Aláhúzta:
Ez az erkölcsi tartás és szellemi erő tette őt olyan példaképpé, aki előtt még ellenfelei is tisztelettel hajtottak fejet.
Gubík László személyes hangvételű visszaemlékezéseiben, mint egyfajta mentorként és "közéleti nagyapaként", elevenítette fel Duray alakját. Szavaival úgy festette le, hogy minden egyes beszélgetés, amelyet folytattak, nem csupán párbeszéd volt, hanem egy igazi "szellemi utazás", amely után az ember megerősödve és inspirálva érezte magát küldetése felé.
„A XX. század második felében ő volt a mi védelmezőnk, az a kivételes személyiség, akinek emlékét nyolcvan évvel a születése után is méltón őriznünk kell.”
- tette hozzá a Magyar Szövetség vezetője.
Különösen hangsúlyozta, hogy Duray Miklós élete és sorsa mélyen összefonódik a közössége történetével. Kétszer is börtönbe vonult a felvidéki magyar iskolák védelméért, ezzel tanúsítva, hogy a közösség jólétét saját szabadságánál is fontosabbnak tartotta.
Ezt Gubík László Esterházy János önfeláldozó tetteivel hozta összefüggésbe:
Míg Esterházy életét áldozta a magyarságért, Duray szabadságát adta ugyanazon ügyért.
A Magyar Szövetség elnöke hangsúlyozta, hogy mindkét példakép üzenete a fiatal generációk számára az, hogy „a keskeny, de egyenes út a legcélravezetőbb.” Kiemelte, hogy ez az irányelv különösen fontos a fiatalok és családok számára: meg kell tartaniuk a kapcsolatot a szülőföldjükkel, és a nehézségekkel dacolva is helyben kell közösséget építeniük. A tudás és tapasztalat valódi értékké akkor válik, ha azt visszahozzuk, és itthon kamatoztatjuk.
Gubík László zárógondolatai inspiráló szavakkal hívták fel a figyelmet Duray Miklós emléktáblájának jelentőségére. Arra ösztönözte a hallgatóságot, hogy álljanak meg egy pillanatra, és merítsenek erőt Duray példájából. Kiemelte, hogy akárcsak Esterházy János, Duray is a "felvidéki magyar család" szimbólumát testesítette meg, melynek tagjai, bár néha nézeteltérések szabdalták a kapcsolatukat, mindig is kölcsönös összetartozásban éltek.
"Ezen a családi kötelékeken keresztül nyerhet igazán jövőt a XXI. században nem csupán a felvidéki, hanem a Kárpát-medence egész magyarsága."
A beszéde végén határozottan húzta alá a mondanivalóját.
A beszédet követően Pásztor Csaba kifejezte háláját Gubík Lászlónak a felemelő szavakért, majd néhány gondolatban méltatta Duray Miklós gazdag életművét. Az ünnepség végén a résztvevők közül többen koszorút helyeztek el az emléktábla lábánál, ezzel is tisztelegve a felvidéki magyarság egyik legjelentősebb személyisége előtt, és hódolatukat kifejezve e kivételes életpálya iránt.
Az ünnepi megemlékezés a Szózat közös eléneklésével ért véget.
