Egyri János, azaz a 11-esből a 88-as metamorfózisa.
Sorozatunkban olyan neves riporterek osztják meg gondolataikat, akiknek a neve sokak számára ismerősen cseng. A szerző, a régi baráti szálak miatt, természetesen tegező formában kommunikál velük – ez már csak így illik. Ezúttal Egri János lép a reflektorfénybe, hogy megossza velünk tapasztalatait és élményeit.
Igaz, hogy játszottál Grenoble-ban, az 1968-as téli olimpiára épült jégcsarnok nyitómeccsén?
Igaz, hiszen egy évadot lenyomtam a Grenoble hokicsapatában, amely az 1967-es avatáson a Grenoble-tól hetven kilométernyire lévő Gap együttesével találkozott. A kanadai Pete La Liberté vezérletével nyerünk, sőt még gólt is lőttem.
Engedtek jégkorongozni?
A francia posta fejlesztői meghívták a szocialista országok képviselőit, hogy piacot szerezzenek Keleten a francia gyártású színes televízióknak, amelyeket nálunk akkor még nem is ismertek. A Magyar Postánál voltam főmérnök, tőlünk engem delegáltak. S a vendéglátók egyike emlékezett rá, hogy a Vörös Meteorral hokiztam a közeli Villard-de-Lans csapata ellen. Megkérdezte, volna-e kedvem jégkorongozni, s ha igen, melyik klubban. A Grenoble-t választottam.
Tudtál franciául?
Igen. Apukám forszírozta, hogy az angol után a franciát is megtanuljam. De azért Grenoble-ban járnom kellett nyelvórákra.
Meg időnként olimpiát közvetíteni...
Vitray Tamás megkeresett, hogy támogassam őt a jégkorongmérkőzések közvetítésében. Így aztán részt vettem a stockholmi és a moszkvai világbajnokság közvetítésében, majd a calgaryi téli olimpia eseményeit is közvetítettem.
A Vikulov, Polupanov, Firszov vagy a Mihajlov, Petrov, Harlamov triók trükkjei valóban lenyűgözőek voltak. Olyan érzés volt, mintha Jairzinho, Tostão és Pelé, vagy Ronaldinho, Ronaldo és Rivaldo fantasztikus mozdulatait elemeznéd! Az ő játékuk tele volt kreativitással és varázslatos pillanatokkal, amelyek örökre beíródnak a sporttörténelem lapjaira.
Valóban, így van ez. A szovjet válogatott a 1964-es téli olimpián találkozott a magyar csapattal Innsbruckban, és a végeredmény 19:1 lett a szovjetek javára. Még így is sajnálom, hogy nem lehettem ott! Lehetséges, hogy úgysem utaztam volna, de a keretbe kerülésem gyakorlatilag lehetetlen volt, mivel három hónapos eltiltást kaptam, amiért egy bottal a sisakjára csaptam a ferencvárosi Simon Lászlónak.
Eszembe jutott, hogy még mindig játszol?
Néhány idős barátommal, mint például Ziegler Jancsi vagy Mészöly Andris, rendszeresen ellátogatunk a budaörsi jégpályára. Nem állítom, hogy úgy siklok a jégen, mint a 11-es mezben ifjú koromban, de 88 évesen már az is nagy dolog, hogy egyáltalán ott vagyok!
A szellemi frissességed valóban figyelemre méltó! Talán a kvízek inspiráló hatása miatt?
Nem tudom. De főként annak örülök, hogy van mire emlékeznem. Például arra, hogy Héthy Apor, a Magyar Rádió akkori koncertmestere jelentkezett az Elmebajnokság című vetélkedőre, de kizárta, hogy zenei kérdéseket kapjon. Vagy arra, hogy a Kérdezz-felelek a legjobb - akkor világszínvonalú - magyar futballmeccsekkel konkuráló, négy és fél milliós nézettséget produkált. S nem utolsósorban arra, hogy minden műsorom élő adás volt.
Mi késztetett arra, hogy a sport világából a vetélkedők izgalmas szférájába lépj?
Fellegi Tamás, a szórakoztató- és zenei főosztály vezetője, egy izgalmas lehetőséget kínált nekem: ő volt az, aki felajánlotta, hogy én lehetek az addig még nem létező vetélkedőrovat vezetője. Mivel a sportosztályon nem volt hivatalos státuszom, a fő munkahelyem a Magyar Posta volt.
Eldobtad a főmérnökséget, vabankra?
Franciaországban gyakran néztem egy különleges tévéműsort, amelynek címe Jeu avec les chiffres et avec les lettres volt. Minden alkalommal, amikor néztem, úgy éreztem, hogy én is képes lennék hasonlót létrehozni. Elhatároztam, hogy belevágok, és a Játék a betűkkel végül itthon is nagy népszerűségnek örvendett.
Azért beszélsz ilyen gazdag szókészlettel, mert már vezettél vetélkedőket, vagy éppen fordítva: a vetélkedők vezetése során sajátítottad el ezt a kifinomult stílust?
Úgy vélem, hogy az utolsó lehetőség áll közelebb az igazsághoz. Az érdem nagy része a gimnáziumi irodalomtanáromnak, Szabó Magdának tulajdonítható. Emellett nem feledkezhetek meg Montágh Imréről sem, aki a Színház- és Filmművészeti Főiskola beszédtechnika docense volt, és sokat segített a fejlődésemben.
Képzőművész is akadt a tanári karban, ha már a Munkácsy Mihály utcából jártál a Műjégre?
A műgyűjtés iránti szenvedélyem nem köthető az iskolai tanulmányokhoz, viszont szoros kapcsolatban áll például a jégkoronggal. Emlékszem, a grenoble-i jégcsarnok falait Victor Vasarely lenyűgöző térplasztikái díszítették. Nem árulhatom el minden részletét ennek a történetnek, de elmondhatom, hogy otthon is van egy Vasarely-művem. Ráadásul egy olyan különleges élményben is részem volt, hogy interjút készíthettem a mesterrel, amely egy rádióműsor keretében valósult meg.
Nézed manapság Gundel-Takács Gábort?
Figyelem és mélyen érzem a vonzalmat. Ám nem mondhatom, hogy olyan, mintha saját tükörképem nézném. Én sokkal visszafogottabb természet voltam.
Keresztkérdés: hogy állt fel a Vörös Meteor Egri-féle csatársora 1957-ben?
Kenderessy, Egri, Vagyóczky. S mindjárt az első felnőttévadomban bajnokságot nyertünk. Majd utána még kettőt. Ez legalább akkora siker volt, mint az, hogy nemrégiben a postán fel akartam adni valamit, és a hivatalnok hölgy azt mondta: csak ha kap egy hangszórót. Nem hittem a fülemnek. Vagy fél évszázaddal ezelőtt ment olyan műsorom, amelyben a nyertes színes televíziót, a vesztes hangszórót kapott.
Azt mondod, a postán?
Valóban... De mennyire csodás lenne, ha mindent újra kezdhetnénk a nulláról.
