Elvesztettük Sohár Pál kémikust, aki az MTA rendes tagjaként jelentős nyomot hagyott a tudomány világában.

Sohár Pál, a neves kémikus és Széchenyi-díjas tudós, 89 éves korában, 2025. január 19-én távozott az élők sorából. Az MTA rendes tagjaként sokat tett a tudományos közéletért és a kémiai kutatások fejlődéséért.

Sohár Pál 1936-ban született Budapesten. Vegyészmérnökként szerzett diplomát 1959-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen. 1962-ben doktorált, 1967-ben kandidátusi, 1973-ban a tudományok doktora fokozatot szerzett.

1960-ban kezdte pályafutását a Gyógyszerkutató Intézetben, ahol a tudományos élet izgalmas világába lépett be. Tíz évvel később, 1970-ben a Spektroszkópia Munkacsoport élére került, ahol irányítása alatt számos jelentős kutatási eredmény született. 1974-ben tudományos tanácsadói pozíciót tölthetett be, amely lehetőséget biztosított számára, hogy tapasztalatait és tudását szélesebb körben kamatoztassa. 1980-tól az EGIS Gyógyszergyár Szerkezetkutatási Önálló Osztályát vezette, ahol innovatív projekteken dolgozott, hozzájárulva a gyógyszeripar fejlődéséhez. 1992 és 2000 között az ELTE TTK Általános és Szervetlen Kémia Tanszékén tevékenykedett, ahol új generációs kutatók képzésében játszott fontos szerepet. 1999 és 2006 között az MTA-ELTE Spektroszkópiai Szerkezetkutató Csoport vezetőjeként folytatta kutatói munkáját, ahol a spektrális technikák alkalmazásával számos új felfedezést tett.

Kutatási fókusza az infravörös és mágneses magrezonancia-spektroszkópia, különösen a molekuláris szerkezetek feltárásának területén. Ő volt az, aki megalkotta az NMR-spektroszkópia első magyar nyelvű monográfiáját, továbbá Holly Sándorral közösen elkészítette az IR-spektroszkópia első magyar nyelvű kézikönyvét, amelyért nívódíjat is nyertek.

2001-ben az MTA levelező, 2007-ben rendes tagjává választották. 1990-től 2005-ig elnöke volt az MTA Anyag- és Molekulaszerkezeti Bizottságának. Munkásságát 1994-ben megosztott Széchenyi-díjjal ismerték el.