A vízhálózat állapota sajnos egyre romlik, Magyarországon naponta átlagosan 257 csőtörést rögzítenek.

A Víz Koalíció legújabb kutatása rávilágít, hogy hazánkban óránként 10-11 csőtörés következik be, ami csupán a probléma látható része. A teljes hazai ivóvízhálózat rekonstrukciója közel 300 évet venne igénybe, és ezt súlyosbítja, hogy a szolgáltatók komoly pénzügyi nehézségekkel néznek szembe.

A Víz Koalíció negyedik alkalommal tette közzé a hazai ivóvíz-szolgáltatás és víziközmű-ágazat helyzetéről készített elemzését.

A 2025. évi Víz Hete programsorozat keretében ismételten elkészült egy átfogó tanulmány, amely a szolgáltatóktól begyűjtött közérdekű információkra épül. Érdemes hangsúlyozni, hogy több weboldalon példamutatóan nyújtanak tájékoztatást az előírt műszaki adatokról. Sajnos azonban akadnak olyan víziközmű szolgáltatók is, akik még mindig nem teljesítik a rendeletben foglalt kötelezettségeiket.

A legújabb kutatás a szolgáltatók 2023-as adatait vizsgálja, és nem a települések szintjén történő részletezésre összpontosít, hanem inkább egy átfogó, globális perspektívát kíván nyújtani.

Az elemzés egyik fontos kimutatása szerint

Ez a kiemelkedő szám rámutat az elöregedett vízhálózat által okozott problémákra, valamint az infrastruktúra sürgős felújításának elengedhetetlen szükségére. A csőtörések nem csupán a vízellátás megszakadását idézik elő, hanem komoly anyagi károkat is vonnak maguk után, hiszen a szivárgó víz által okozott károk, a javítási munkálatok költségei és az elveszett vízmennyiség mind jelentős terhet jelentenek.

A napi 257 csőtörés azt jelenti, hogy szinte minden egyes órában 10-11 újabb meghibásodás lép fel valahol az ország területén.

Ez a helyzet komoly kihívások elé állítja a víziközmű-szolgáltatókat, akiknek folyamatosan készen kell állniuk a problémák gyors megoldására. A csőtörések nemcsak technikai nehézségeket okoznak, hanem a lakosságot is érintik számos kellemetlenséggel. A vízhiány, az alacsony víznyomás, a javítások utáni üledékes és szennyezett víz a rendszerben, valamint az utcák felbontása és a közlekedési zűrzavarok mind hozzájárulnak a mindennapi élet megnehezítéséhez.

Az ivóvízhálózat felújításának ütemében nem történt érdemi változás: a Víz Koalíció szerint a 2023-ban felújított vezetékhosszok alapján 280 év kellene ahhoz, hogy a teljes hazai hálózat megújuljon. Fontos lenne ismerni a felújításokra fordított forrásokat, a felújítási stratégiát, a technológiai fejlesztéseket és a szolgáltatók hatékonyságát is. Nem lehet más a cél, mint hogy a felújítási ciklus tovább csökkenjen és elérje azt a szintet, amely biztosítja a hálózat hosszú távú fenntarthatóságát és a biztonságos ivóvízellátást.

Szintén problémát jelent a hálózati veszteség mértéke, ahogy az előző években, úgy 2023-ban is átlagosan a vízvezetékekbe kerülő 5 liter vízből 1 el sem jut a fogyasztókig. Az országos átlag 20 százalék körül mozog, de néhány területen eléri a 49 százalékot. Ez a szám iszonyúan magas, ugyanis számos európai országban a hálózati veszteség 10 százalék alatt van, ami azt mutatja, hogy Magyarországon jelentős potenciál van a veszteségek csökkentésére. A 20 százalékos átlag mögött az elavult infrastruktúra, a hiányos karbantartás, az esetleges rossz mérőrendszerek és elégtelen beruházások állnak.

A legnagyobb kihívást valószínűleg az értékesítési veszteség jelenti, amely a vízmennyiség arányát tükrözi, amely után senki nem fizet. Ide tartozik például az a víz is, amelyet nyomáscsökkentési célok miatt engednek el a csőtörések javítása során. A vízszolgáltatók pedig már így is komoly anyagi gondokkal küzdenek: míg egy liter palackozott ásványvíz ára átlagosan 120 forint körül mozog, addig a vezetékes vízért mindössze 30 fillért kell leszurkolnunk. Ráadásul a rendszerbe kerülő víz 23 százaléka után senki nem fizet, ami tovább nehezíti a helyzetüket, hiszen így még kevesebb bevételből kell biztosítaniuk a vízszolgáltatás jelenlegi szintjét.

A kormány 2023-ban arra törekedett, hogy a lakossági fogyasztókat közvetlenül nem érintő vízdíjak emelésével enyhítse a kialakult helyzetet. Ez a lépés azonban csupán a szolgáltatók bevételeinek 2-3 százalékát érinti. A tanulmány tükrében világossá válik, hogy a víziközmű-szolgáltatással sürgős intézkedések szükségesek, mivel a szolgáltatók egyre inkább elveszítik az irányítást a rájuk nehezedő nyomás és a tartós problémák következtében.