Ferruccio Lamborghini egy igazi legendája az autóiparnak, aki nem csupán a Lamborghini márka megálmodója, hanem a luxus sportautók világának forradalmasítója is. Az 1916-ban született olasz üzletember kezdetben traktorgyártással foglalkozott, és sikeresen

Talán ha nem létezett volna az édesapja, aki sürgősen rászorult egy traktorra, vagy ha nem keveredett volna nézeteltérésbe a Ferrari hatalmas képviselőjével, akkor talán a neve ma már ismeretlen maradna. Azonban élete tele volt kreatív energiával, így történetéből a mai napig inspirációt meríthetünk.

1916. április 28-án, Emilia-Romagna festői tájain egy borász család legifjabb tagjaként látta meg a napvilágot. Gyermekkorától fogva lenyűgözte a gépek világa, így a szüret és a növények metszése helyett a mezőgazdaság mechanikai csodái iránt kezdett el érdeklődni. Szinte azonnal magával ragadta a mechanika bűvölete, így a Bolognához közeli Fratelli Taddia műszaki intézetben kezdte el tanulmányait. 1940-ben behívták a hadseregbe, ahol a légierőnél repülőgép-szerelőként teljesített szolgálatot. Hamarosan azonban Rodosz szigetén, ahol a szolgálatát teljesítette, a helyzet drámaian megváltozott: 1945-ben a brit csapatok elfoglalták a szigetet, és ő fogságba került. Csak egy év múlva sikerült hazatérnie. Otthon végül megtalálta a békét, és feleségül vette Clelia Montit, ám a boldogságot hamarosan árnyékolta a tragédia: Clelia 1947-ben, gyermekük, Tonino születése után hunyt el.

Amikor a világháború utolsó árnyai is elpárologtak, Lamborghini megnyitotta műhelyét Centóban, ahol a traktorok gyártására összpontosított. Története szerint az első "traktoros" inspiráció akkor érkezett, amikor édesapjának sürgősen szüksége volt egy traktorra: ez a vészhelyzet vezetett el a traktorkészítés világához. Későbbi üzleti sikerét nagymértékben megalapozta az a felismerés, hogy a háború utáni Olaszországban kedvező piaci lehetőségek nyíltak meg a mezőgazdaság és az ipar újjáélesztésére. Így Lamborghini, a katonai járművek motorjainak alkatrészeiből kiindulva, munkához látott, és megalkotta az első Carioca traktorokat, amelyek a régi Morris teherautók hathengeres benzinmotorjaira épültek. Leleményessége abban is megmutatkozott, hogy az akkori magas benzinárak miatt a Morris motorokat egy saját fejlesztésű üzemanyagszóróval látta el, lehetővé téve, hogy a traktorok kezdetben benzinnel, majd az olcsóbb gázolajra váltsanak.

A kezdeti sikerre építve indult el a Lamborghini Trattori története, amely hamarosan az olasz mezőgazdaság egyik kulcsszereplőjévé vált.

A bevételek folyamatos emelkedésével Lamborghini új lehetőségek után kezdett kutatni, ezért az Egyesült Államokba utazott, hogy olyan technológiákat szerezzen be, amelyek elengedhetetlenek a fűtési rendszerek, légkondicionálók és autóalkatrészek gyártásához. Ennek eredményeként az 1950-es évek végére a cég egyik leginnovatívabb találmánya egy léghűtéses autómotor lett. Kevesen tudják, hogy a pénzügyi stabilitás elérése inspirálta Lamborghinit, hogy valóra váltsa egyik legnagyobb álmát: helikopterek gyártásába kezdjen. Sajnos az olasz kormány elutasította a kérését, így ez az álom végül elérhetetlen maradt számára.

Ahogy azonban kezdett megtérülni a munka, a jó üzleti döntések és a kitartás, egyre nagyobb vagyonra tett szert, ami lehetővé tette azt is, hogy egyre csak bővítse autógyűjteményét, és a korábbi kis Fiatok helyett gyorsabb és drágább autókat vásároljon. Állítólag az ötvenes évek végére már annyi autója volt, hogy a hét minden napján másikat használhatott, és szenvedélyesen rajongott a különlegességek iránt.

Alig néhány év alatt, az 1950-es és 1960-as évek között a Lamborghini Olaszország egyik legfontosabb mezőgazdasági gépgyártójává vált, és 1959-ben még olajfinomítót is nyitott Lamborghini Bruciatori néven. Szinte nem volt olyan feladat, amit ne vitt volna végig szorgalommal, fegyelemmel és kitartással, így végül az 1970-es évek végére nyugodt lélekkel szállhatott ki érdekeltségeiből, és visszavonulhatott umbriai birtokára, ahol visszatérvén a gyökerekhez, bortermeléssel kezdett foglalkozni.

De mi inspirálta a traktoroktól a sportautók világáig való eljutást, és miként vált egy borász család fiából a legismertebb autómárka névadója?

A feljegyzések szerint Lamborghinit egy Ferrari vezette az első lépcsőfokokig, ugyanis úgy vélte, hogy bár a Ferrarik jó minőségűek, mégis túl zajosak és kezelhetetlenek ahhoz, hogy igazán jó közúti jármű legyen belőlük. Amikor egy alkalommal a saját Ferrariját javította, arra a következtetésre jutott, hogy hasonló alkatrészek találhatók benne, mint az általa gyártott traktorokban. Ehhez a történethez kapcsolódik a két versenytárs, Lamborghini és Enzo Ferrari egyik híres nézeteltérése is: amikor Lamborghini egy találkozó alkalmával megemlítette Enzo Ferrarinak, hogy mi a véleménye a Ferrarikról, Enzo ingerült lett, és azt válaszolta neki, hogy az általa farmernek vélt Lamborghini foglalkozzon inkább a traktoraival. A visszaemlékezések szerint ez a megállapítás Lamborghinit vérig sértette, és ekkor határozta el, hogy csak azért is megmutatja, hogyan kell igazi sportkocsit gyártani.

Amennyiben elfogadjuk, hogy a személyes történetek jelentős hatással bírnak, úgy a mai napig vágyott Lamborghini sportautók kialakulása egyfajta dühös sérelemhez kapcsolódik. Ez az érzelem nem csupán két ember kapcsolatát formálta, hanem a jövő autóiparának alakulására is meghatározó hatással volt.

Ferruccio Lamborghini 1962-re jutott odáig, hogy megalapítsa az Automobili Lamborghinit. Az első típusa egy orrmotoros 350 GT volt, ami 1963-ban debütált és lóerőben méltó ellenfele lett a Ferrarinak is. 1966-ban pedig érkezett a Miura, ami gyakorlatilag megalapozta a Lamborghini ma is töretlen sikerét, és megmutatta, hogy egy "traktoros" is képes nagyot alkotni a sportautók világában.

A Sant' Agata Bolognese-ben felépített autógyár hamarosan Olaszország legmodernebb üzemévé vált, ahol Lamborghini fiatal és tehetséges diplomás mérnökökből álló csapata dolgozott. Érdekes, hogy ebben az időszakban a Ferrarit nyolc vezető pozícióban dolgozó szakember hagyta el, köztük Giotto Bizzarrini, aki a híres V12-es motor tervezéséért felelt, amely az első Lamborghini szívét adta. Az események egyedülálló fordulatokat hoztak a sportautók világában, megalapozva a Lamborghini jövőjét.

A megemlékezések szerint a márkajel kiválasztása sem volt véletlen: Lamborghini nemcsak a bikaviadalok szerelmeseként jutott arra a döntésre, hogy márkajeléül az ágaskodó bikát, pontosabban a bikaviadalok legendájának számító Murciélagót válassza, hanem azért is, mert áprilisi születésűként csillagjegye is ehhez az állathoz kötötte. Egy biztos: a híres harci bika képe méltónak bizonyult a márkához, hiszen a történet szerint 1879-ben egy cordobai bikaviadalon legalább 24 karddöfést élt túl ez a különleges bika, akit hősies kiállása miatt a matador végül megkímélt, és odaajándékozta Don Antonio Miurának, egy híres tenyésztőnek. Ráadásul a feljegyzések szerint ebből a különleges bikából származik a híres Miura bikacsalád is, akiknek története azóta is élénken él a spanyol hagyományokban.

Lamborghini neve egyet jelentett a kiváló munkamorál és a magas szintű szakmai hozzáértés szinonimájával. Azonban az 1970-es évek energiaválsága nem kímélte őt sem: a traktorok és sportautók piaca egyaránt megsínylette ezt az időszakot. Így hát 1974-ben úgy határozott, hogy hátat fordít a járműiparnak, és új irányba lép: a hidraulikus alkatrészek és légkondicionáló rendszerek gyártásába kezd. Ezzel párhuzamosan visszaköltözött szülőföldjére, ahol egy gyönyörű birtokot vásárolt, és megalapította saját borászatát. Halála után, 1993-ban, lányának, Patríciának adta át a stafétát. Fia, Tonino, az apja örökségét őrzendő, múzeumot alapított a bolognai Funo di Argelatoban, hogy méltó módon emlékezzenek meg a legendás Lamborghini életéről és munkásságáról.