Goda Krisztina: néha olyan irányt vesz a cselekmény, amelyre nem biztos, hogy magunktól rátaláltunk volna.
A "Hogyan tudnék élni nélküled?" című film egy szívhez szóló, zenés-romantikus alkotás, amely tele van humorral és szerethető karakterekkel - nyilatkozta Goda Krisztina forgatókönyvíró az InfoRádión. Elmondta, hogy a cselekmény a kilencvenes évek elején bontakozik ki, egy olyan időszakban, amely sokak számára különleges emlékeket idéz fel.
A héten kezdik el vetíteni a mozikban a Hogyan tudnék élni nélküled? című filmet, amely Demjén Ferenc-dalokkal repíti vissza a nézőket a kilencvenes évekbe. A musicalt Orosz Dénes rendezte, míg a forgatókönyvet Goda Krisztina és Kormos Anett írta. A főbb szerepekben többek között Törőcsik Franciskát, Márkus Lucát, Györgyi Annát, Seress Zoltánt, Medveczky Balázst, Ember Márkot, Brasch Bencét és Marics Pétert láthatjuk. A bemutató előtt a Balázs Béla-díjas Goda Krisztina beszélt a filmről az InfoRádióban.
Milyen különleges moziélmény várja a látogatókat?
Ez a film lényegében egy szívhez szóló, zenés románc, tele vidám pillanatokkal és szerethető karakterekkel. Bár sok nevetést kínál, nem igazán illik a klasszikus vígjátékok kategóriájába; inkább egy musical, amelyben a zene és az érzelem egyaránt fontos szerepet játszik, és a "Hogyan tudnék élni nélküled?" című alkotás tökéletesen tükrözi ezt a különleges hangulatot.
Jelen esetben a dalok adottak voltak, hiszen Demjén Ferenc szerzeményei köré épül a film. Ez mennyire nehezítette meg az alkotók dolgát ahhoz képest, mint amikor elkészül egy film, ami aztán később zenét kap?
Ideális esetben az alkotók mindig egy adott narratívát szeretnének megvalósítani, amelyhez megfelelő zeneszámokat keresnek. Nálunk azonban a folyamat éppen ellenkezőleg alakult. Egy lenyűgöző zenei gyűjtemény állt rendelkezésünkre, amely köré kellett építenünk a történetet. Ez néha kihívások elé állított minket. Úgy vélem, hogy a végeredmény, maga a film, rendkívül igényes lett. Az alkotók valóban kitettek magukért. Érzésem szerint a történet során nem mindig nyilvánvalóak azok a fordulatok, amelyek irányába a kezdetben nem feltétlenül indultunk volna el.
A történet a kilencvenes évek elején bontakozik ki, egy olyan időszakban, amely sokunk szívében nosztalgikus emlékeket ébreszt. Ekkoriban a világ tele volt változásokkal és felfedezésekkel, a mindennapok hangulata pedig egyedi, megismételhetetlen volt. Az ilyen miliő megteremtése nem kis feladat, hiszen a részletekben rejlik a varázs: a régi, kopottas utcák, a retro ruházat, a zene, amely a rádióból szólt, és a közös élmények, amelyek összekötöttek bennünket. Emlékeink szövevén keresztül igyekeztem megragadni ezt az atmoszférát, hiszen minden apró részlet hozzájárul ahhoz, hogy a múlt felidézése igazán hiteles és érezhető legyen.
Valóban sokan nosztalgiáznak ezen időszak felett. Ebből a nézőpontból könnyű volt számunkra a feladat, hiszen a fiatalok lényege sosem változik, csupán a körülmények és az élethelyzetek alakulnak át. Gondoljunk csak bele: a kilencvenes évek elején a legtöbb ember még nem birtokolt mobiltelefont, de ez nem gátolta a történetek kibontakozását vagy a fordulatok megjelenését. Akkoriban a fiatalok nem tudták egymást azonnal elérni telefonon, nem a digitális világban kommunikáltak. Ez a különbség pedig markánsan érződik, ha a múltat a mával mérjük össze. A kiindulópontunk az volt, hogy amikor egy fiatal eléri a 20-21 éves kort, az életet élvezni szeretné, szerelembe esni, és ezek az élmények általában megtalálják az utat hozzájuk.
Hogyan alakult ki a szereplőgárda? Milyen folyamat vezetett ahhoz, hogy olyan személyek is helyet kaptak a megformált karakterek között, akik nem klasszikus értelemben vett színészek? Például Marics Péter is egy ilyen különleges eset.
A musicalek világában a szereplőválasztás igazi kihívást jelent, hiszen nem csupán tehetséges színészeket kell találni, hanem olyan énekeseket is, akik méltósággal képesek életre kelteni a varázslatos dalokat. Ráadásul nemcsak a hangzás, hanem a mozgás is kulcsszerepet játszik: a filmben található bonyolult koreográfiák miatt elengedhetetlen, hogy a kiválasztottak jól táncoljanak is. Így három kritériumnak kellett egyszerre megfelelniük. Marics Petire végül azért esett a választásunk, mert nemcsak lenyűgöző hanggal rendelkezik, hanem egy igazán erőteljes személyiség is. Persze, kezdetben nem tudtuk, hogy színészi kvalitásai mennyire kiterjedtek. Kirády Attila producerrel együtt úgy döntöttünk, mindenképpen meg kell hallgatnunk őt egy casting keretein belül. Az audíció során Peti teljesen meggyőzött minket: remekül megformálta a karaktert, és ezzel eloszlatta az összes kételyünket a szereplőgárdába való bekerülésével kapcsolatban.
A héten végre a nagyközönség is betekintést nyerhet a film világába. Milyen reakciókra számítanak a nézők részéről? Mennyire feszültek és izgatottak a csapat tagjai a premier közeledtével?
Úgy vélem, hogy a bemutatók előtt mindenki átérez egyfajta izgalmat. Reménykedem abban, hogy a közönség nagyon fogja értékelni ezt a filmet. Amikor egy új alkotás készül, gyakran megérzem, hogy milyen fogadtatásra számíthat. Ilyenkor különféle nézői reakciókkal találkozunk, amelyek sokat nyomnak a latban, még ha ezek a visszajelzések nem is reprezentatívak, és csupán egy szűk baráti vagy családi körből érkeznek. A premier előtt rendszerint a rokonok és ismerősök már láthatják a filmet, ők persze hajlamosak elfogultak lenni, de ha sokat nevetnek vagy éppen könny szökik a szemükbe, az mindig biztató jel. Ezek a reakciók segítenek abban, hogy egy átfogóbb képet kapjak a film hatásáról. Bízom benne, hogy sikeres lesz, és hogy az emberek szívébe is belopja magát ez a film.
