Így szórakoztak a legendás Beatles-tagok Budapesten.

Mit keresett Ringo Starr az Intercontinentalban? Hogyan akarta Yoko Ono kirobbantani a képzőművészet 56-os forradalmát Budapesten? Bár a Beatles sosem adott koncertet nálunk, a zenekar történetének van néhány magyar vonatkozása.

Annak ellenére, hogy nálunk is tombolt a Beatles-láz (gondoljunk csak a Hungária ezen a címen felvett stúdióalbumára), a gombafejek sajnos sosem jutottak el hazánkba.

Jóval a Beatles feloszlása után azonban a zenekar két tagja tiszteletét tette Budapesten. Paul McCartney a Budapest Arénában adott koncertet 2003. május 15-én, amire a belépő 10 és 50 ezer forint között mozgott. A tudósítások szerint a koncert napján bringázott egy kört a Margit-szigeten, aztán magyar nyelvből vett leckéket Gordon Eszter fotóstól a Sportaréna öltözőjében, hogy magyarul is konferálhassa a számokat. Május 16-án ismét a Margit-szigeten biciklizett, majd ellátogatott Kovács "Koko" István Boxutca nevű, azóta már nem létező éttermébe, ahol vegetáriánus ételeket evett. 2011. június 28-án Ringo Starr lépett fel a Papp László Budapest Sportarénában. Az egykori dobos ugyanis a banda feloszlása után szólókarrierbe kezdett, és csak kevesen tudják, hogy előbb lett Nr. 1. slágere, mint John Lennonnak.

A Beatles történetének gazdag szövetében a koncerteken túl is fellelhetők izgalmas magyar vonatkozások is.

1972. február 27-én a budapesti Hotel Duna Intercontinentalban ragyogó ünnepség keretében köszöntötte 40. születésnapját Elizabeth Taylor. A rendezvény fényét olyan világsztárok emelték, mint Grace Kelly, Michael Caine, valamint a későbbi felesége, Shakira Baksh, továbbá Raquel Welch, Victor Spinetti, aki a Beatles "Help!" című filmjében is szerepelt, és Ringo Starr, aki akkor feleségével, Maureen Coxszal volt jelen. Az ünneplés helyszínéül Budapestet választották, mivel Liz Taylor férje, Richard Burton éppen itt forgatta a "Kékszakáll" című filmet. A Duna Intercontinental nemcsak a színésznő igényeit szolgálta ki, hanem a modern vendéglátás élvonalába is tartozott; itt vezették be elsőként Magyarországon a svédasztalos étkezést és az "all you can eat" koncepciót. Bár a fővárosban nem tudták elérni, hogy a Lánchíd díszkivilágítása az ő tiszteletére felgyulladjon, Elizabeth valószínűleg nem hagyta, hogy ez szomorúságot okozzon számára. Férje, Burton, bőven kárpótolta őt, hiszen a születésnapi ajándéka nem volt más, mint a több évszázados múltra visszatekintő, szív alakú Tádzs Mahal gyémánt, amely minden bizonnyal emlékezetessé tette ezt a különleges estét.

Havadtőy Sámuel, közismert nevén Sam Havadtoy, Londonban született magyar szülők gyermekeként, ám családja 1956-ban hazatért Magyarországra. Ennek ellenére Sam igazi globális állampolgárként élte életét: New Yorkban kezdte karrierjét egy régiségkereskedésben, ahol a régi kincsek iránti szenvedélyét felfedezte. Később a lakberendezés mesterségét sajátította el, és megnyitotta saját galériáját Greet néven. Ezen a helyen találkozott a Lennon házaspárral, akik egy különleges egyiptomi széket kerestek. Sam a család közeli barátjává vált, és ő volt a tervezője a Dakota-házban található lakásuknak is. Tragikus módon, miután John Lennont 1980-ban meggyilkolták, Yoko Ono legszorosabb confidensévé, társává és barátjává avanzsált, noha kapcsolatuk részleteit soha nem tárták fel a nyilvánosság előtt.

John Lennon özvegyének első magyarországi megjelenése 1986-ra datálható, amikor is egy fergeteges koncerttel kápráztatta el a budapesti közönséget a nemzetközi Vásár "A" pavilonjában. Ezt követően 1992-ben Havadtőy társaságában megalapították a Galéria 56-ot, amelynek elnevezése a reményből eredt, miszerint a magyar képzőművészet terén hasonló forradalmi események fognak kibontakozni, mint amilyenek 1956-ban zajlottak. A galéria valóban meghatározó szerepet játszott a rendszerváltás utáni magyar művészeti életben, hiszen olyan világhírű művészek alkotásait mutatták be, mint Andy Warhol és Keith Haring. 1998-ban pedig John Lennon litográfiáiból nyílt kiállítás, amely tovább növelte a galéria hírnevét.

Ono és Havadtőy kapcsolata a 2000-es évek elején vált külön, ám a művésznő azóta is rendszeresen látogat hazánkba. Legutóbb 2022-ben került megrendezésre kiállítása a Nemzeti Múzeumban, amely a "Háborúnak vége! Ha akarod - Tribute to Yoko Ono" címet viselte. Ezen a kamarakiállításon a japán származású képzőművész és zenész legismertebb alkotásai kerültek bemutatásra, így a látogatók bepillantást nyerhettek Ono sokszínű művészi világába.

Hoffmann Dezső a mi különcünk a listán, hiszen bár élete nem kötődik közvetlenül Budapesthez (1912-ben a Magyar Királysághoz tartozó Selmecbányán látta meg a napvilágot), mégis magyar származású fotósként olyan hírességek közé emelkedett, mint Annie Leibovitz és Astrid Kirchherr, akik a Beatles életét örökítették meg. 1965-ig a zenekar hivatalos fotósa volt. Talán leghíresebb munkája az 1963-as felvétel, amely a liverpooli Sefton Parkban készült, és a Beatles ugrás közben örökíti meg az éppen lendületben lévő zenekart. Emellett ő tervezte a Beatles Live at the BBC című album borítóját is, így nem túlzás azt állítani, hogy a zenekar kezdeti imázsának megformálásában kulcsszerepet játszott.

Bár Paul McCartney egy interjúban méltatta Hoffmann munkásságát, kijelentve, hogy ő a "világ legjobb fotósa", a zenekarral való kapcsolata idővel megromlott. Ahogy a Beatles tagjai egyre nagyobb népszerűségnek örvendtek, gyanakvóbbá váltak a körülöttük lévőkkel szemben, és Hoffmann esetében is úgy vélték, hogy a fotós gátlástalanul próbálja meg kihasználni őket anyagilag. A szakmai útjaik végül különváltak, és Hoffmann ekkorra már olyan ikonikus személyiségekkel dolgozott, mint Marilyn Monroe, Louis Armstrong, Frank Sinatra, Charlie Chaplin, Marlene Dietrich, Cliff Richard, Jimi Hendrix, Elton John, Eric Clapton, David Bowie, Rod Stewart és a Rolling Stones.

Hoffmann Dezső élete egyébként rendkívül kalandos volt: élt Prágában, csatlakozott a Franco tábornok ellen harcoló Nemzetközi Brigád önkénteseihez a spanyol polgárháború idején Ernest Hemingway és Robert Capa társaságában, Tito marsall megbízásából dokumentumfilmet készített a kommunista Jugoszláviáról, Londonban pedig olyan híres magazinoknak dolgozott, mint a Daily Express és a Record Mirror. 1986-ban hunyt el, temetésének költségét Paul McCartney állta.