Gyümölcsöket termő erdő - Magyar Mezőgazdaság Az erdő, mint a természet csodálatos ajándéka, nem csupán fák és növények otthona, hanem gazdag gyümölcsforrást is jelent. A hazai erdőségeinkben található gyümölcsöket nemcsak a vadon élő állatok, hanem az e

Mindig izgalommal és boldogsággal lépek át a Mátraalmásra vezető úton, ahol a Gembiczki házaspár vár rám. Nagy öröm újra találkozni a hazai erdészet két kiemelkedő alakjával, és alig várom, hogy felfedezzem, milyen különleges erdei alapanyagokkal készültek ezúttal.

Idén már harmadik alkalom látogattuk meg őket fotós kollégámmal, és a fenyőrügyek, a gombák kulináris értékeinek bemutatása után most négy erdei gyümölcs felhasználásáról beszélgettünk. Terítékre került a som, a fekete berkenye, a szeder és a homoktövis.

Elbűvöl, ahogyan az erdész házaspár a környezetük, valamint a természettel való kapcsolatuk mélységeiről mesél. Történeteik tele vannak olyan élményekkel, amelyeket nem találunk meg a lexikonokban; a személyes tapasztalataik és a világunk iránti olthatatlan kíváncsiságuk egyedülállóan vegyül a hagyományos tudással, amit elődeiktől tanultak. Az ő elmondásaik révén a természet nem csupán egy hely, hanem egy élő, lélegző történet, amelyben mi is szereplők vagyunk.

Magyarországon már régóta terem som, de sokan manapság sem tudják, hogy mire használható. Az Északi-középhegységben, a magasabb hegyekben őshonos. A szárazságtűrő, melegkedvelő cserje vagy kisebb fa a talajra nem érzékeny.

"Vannak olyan területek, ahol fél hektáron is som virul. Például ahogyan megyünk Gyöngyös felé a 25-ös úton, a hely is innen kapta nevét: Somhegy.

- kezdte a történetet Gembiczki Feri bácsi. Erdőmérnök barátjuk, Reményfi Laci bácsitól származik a mátraalmási kertjükben lévő két somfa is, melyeket magról nevelt. Tőle tanulták a szedését, aki az esernyőt lefordítva a fácska alá tette, egy kis bottal ütögette a vesszőket, és amikor tele volt, kiöntötte egy rekeszbe, majd folytatta tovább.

"Mi már erős fóliát terítünk a fa alá, és úgy rázzuk le az érett vagy a lehullni készülő termést. Majd meghívunk három-négy barátnőt, akik átválogatják, a puhából lesz a lekvár, a keményekből pedig a befőtt. Az esetenként lepotyogott keményeket rostára tesszük, néhány nap múlva utóérik." Idén a száraz melegnek köszönhetően kevesebb som termett, kisebb lett a húsos része, ráaszalódott a magra, sokszor úgy esett le, hogy nem is volt érdemes fölszedni.

Feri bácsi a somra különleges szemmel tekint. A Mátra északi lankáin található olyan területek, ahol ez a növény nem fává nő, hanem inkább bokrok formájában terjeszkedik. Ezekből a bokrokból Feri bácsi könnyedén elkészíti a háztartásához szükséges összes szerszámnyelet. Nem titok, hogy a som fája rendkívül ellenálló és törhetetlen.

"Sokat kell keresni, amíg megtaláljuk a csákánynyélnek valót. Bunkónyélnek - régen a vasbunkóval törték a követ - pedig az a jó, hogy ha törik a vas és a kő, a nyél akkor is ép marad. Most is vannak itthon erre alkalmas darabok" - magyarázta, hogy Kati néni a terméséért, ő pedig a szerszámnyélnek valóért szereti a somot.