Harmadosztályú cseréből nemzeti ikon - Ki is valójában Troy Parrott, akinek három gólja megrengette a Puskás Arénát?
Hollandiában elérkezett az áttörés pillanata: Troy visszatér a nemzeti csapatba!
Troy 2024 nyarán elhagyta a Tottenhamet, ahol tizenhat éves korától kezdve fejlődött, és az AZ Alkmaarhoz szerződött. Azonnal otthon érezte magát új klubjában: már 2024 decemberében elnyerte az Eredivisie hónap játékosa díjat. Azóta szárnyal a pályán: harminchét mérkőzésen húsz gólt szerzett, amivel a góllövőlistán a kilencedik helyen áll. Csapata jelenleg a harmadik helyen áll az idei szezonban, így Troy teljesítménye kulcsszerepet játszik az Alkmaar sikerében.
Az AZ Alkmaar támadója, Parrott, hamar felfigyelt Heimir Hallgrímsson, az ír válogatott szövetségi kapitányának érdeklődésére. 2025 novemberében visszatért a nemzeti csapathoz, bár már októberben is ott ült a kispadon. November 13-án, hosszú idő után először csatárként lépett pályára, és nem okozott csalódást: az ír együttes 2-0-ra legyőzte Portugáliát a világbajnoki selejtező során, Parrott mindkét góljával hozzájárult a győzelemhez. E teljesítményével a Magyarország ellen készülő keret kezdő tizenegyébe is bekerült, ahogyan azt már tudjuk: mesterhármas, drámai utolsó perces kiesés, és magyar könnyek kísérték a mérkőzést.
A nemzeti csapatban elért sikereiért már sokan Robbie Keane-hez, a legendás ír csatához hasonlítják Parrottot, de ő erről egészen mást gondol:
"Nem vágyom Robbie Keane bőrébe bújni. Csak önmagam szeretnék lenni, Troy."
„Tedd különlegessé a mondandódat!” – fogalmazott Parrott egy Irish Football Fan TV-nek adott interjúban.
Élete eddigi legnagyobb meccsén mesterhármast lőtt Magyarországnak, és a történet innen folytatódik: A stadion zúgott a boldogságtól, a nézők ujjongtak, miközben ő, a fiatal tehetség, a pálya közepén állt, a fáradt lábai alatt a fű zöldje vibrált. Minden egyes gólja egy újabb lépést jelentett a hírnév felé, de a szívében ott égett a vágy, hogy az igazi hősök példáját kövesse. Miközben a szurkolók a nevét skandálták, ő a múltjára gondolt: a hosszas edzésekre, a családja támogatására, és azokra a nehéz pillanatokra, amikor mindenki kételkedett benne. De most, a csúcsra érve, úgy érezte, hogy mindez megérte. A feszültség és az izgalom keveredett benne, miközben a következő lépésre készült. A mérkőzés végeztével a csapatkapitány odalépett hozzá, és megölelte. "Ez csak a kezdet," mondta neki. "Most már tudjuk, hogy mire vagy képes. Ne állj meg, tovább kell menned!" A fiatal játékos szívében tűz gyúlt, és tudta, hogy a következő kihívásokkal is szembenéz, hiszen a mesterhármas csak egy lépcső volt az úton, amely a legnagyobb álmához vezetett: a világbajnoki címhez. Ahogy a csapat ünnepelni kezdett, ő a szívében hordozta a vágyat, hogy a következő generáció számára is inspirációt nyújtson. A jövőjét már nemcsak a saját sikerei, hanem a közössége reményei is formálták. Most már tudta, hogy nemcsak a pályán kell bizonyítania, hanem a világ előtt is, hogy mit jelent magyar futballistának lenni.
