Három hét leforgása alatt búcsúzott el bátyjától, miközben a szerelme is elveszett: Harsányi Levente életének legkínzóbb időszakáról osztott meg gondolatokat.

Több meleg, kevesebb fával! Mutatunk két egyszerű trükköt, amivel megduplázhatod a tűzifa égési idejét

Azt mondják, a nehézségek sosem érkeznek egyedül – és ezt talán senki sem tapasztalta meg jobban, mint Harsányi Levente, a mindig derűs tévés és rádiós fenegyerek. Az utolsó három hétben két óriási veszteség sújtotta: elveszítette testvérét, és az eljegyzése is véget ért. Az ismert műsorvezető exkluzívan osztotta meg velünk a fájdalmát, a gyász feldolgozásának útját, és hogy milyen lépéseket tesz a felépülés érdekében.

Másfél hónapja, hogy az élet szövetének fonalai hirtelen elszakadtak körülötte. Először a szerelem fénye hunyt ki, aztán a testvére távozása váltott ki belőle mély fájdalmat.

"Kezdem a részletesebb válasszal: az utóbbi időszakban számos stresszes helyzet is megviselt" - osztotta meg Levente.

"Sok minden szakadt a nyakamba, de a rengeteg munka segít. Csinálom a tévét, a rádiót, fellépéseket, a zongorás estjeimet, gyereket nevelek - így nem érek rá gondolkodni. Kifelé megyek a sötét alagútból, már látom a fényeket."

A kapcsolatáról is nyíltan és őszintén osztotta meg a gondolatait.

"A végéhez közeledve már érződtek a feszültségek... Az én szemszögemből nem volt problémám, de lehet, hogy Lara nem azt találta, amire vágyott. Ő sokkal inkább hajtott az esküvőre és a közös otthonunk megteremtésére. Én viszont úgy éreztem, még van időnk. Meg is említettem neki: 'Szeretlek most, 2025-ben, és 2027-ben is szeretni foglak!' – mondja keserédes mosollyal az arcán."

A nevetés mögött gyakran rejtőzik egy mélyebb fájdalom is.

"Nem okolom magam, és nem gyötröm a lelkem emiatt. Ő egyszerre tartott meg engem az egyik kezével, miközben a másikkal már valami újra vágyott - ez pedig nem helyénvaló. Ha valaki távozni szeretne, azt el kell engedni, és a szív mélyén el kell temetni a vele kapcsolatos érzéseket."

Levente bevallja, hogy nem volt egyszerű számára megemészteni, hogy egykori menyasszonya olyan gyorsan új szerelmet talált.

"Olyan volt, mint egy gyomros. De legalább megkaptam a választ: félreismertem őt. Ettől függetlenül két és fél évig tök boldog voltam a kis olasz családunkkal. És örülök, hogy megtaláltam életem eddigi legnagyobb szerelmét - sokaknak ez sem sikerül."

A szakítást követően nem sokkal újabb fájdalmas esemény sújtotta: elhunyt az egyetlen testvére, Zsolt.

Nyolc évvel ezelőtt egy súlyos baleset változtatta meg az életét, és ennek következményei még mindig éreztették hatásukat. A végső pillanatokban egy ér elszakadt, és a vér elárasztotta a hasüregét... Még a kórházba indulás előtt hívott, mondván: "Most megcsinálnak, utána hívlak." Másnap, amikor meglátogattam, elborzasztó volt látni, ahogy gépekre kötve fekszik. Az este folyamán szívinfarktust kapott, és mire én odaértem, már lekapcsolták a gépekről.

Különleges nosztalgiával idézi fel testvére emlékét, akit a barátai csak "Hollywoodi Rudiként" ismertek. Rudi mindig is a szórakozás és a vidámság forrása volt, akinek a szíve tele volt álmokkal és ambíciókkal. Az emberek körülötte sosem tudtak ellenállni a bájának és a mosolyának, amely mindig képes volt felvidítani a legszomorúbb napokat is. A testvér iránti szeretete és a közös emlékek különösen megrendítőek, hiszen Rudi nem csupán testvér volt, hanem egyben a legjobb barátja is. Az ő története mindig is inspiráló volt, és az életének minden egyes pillanata arra emlékezteti, hogy a szeretet és a barátság a legfontosabb kincsek az életben.

A szüleink elváltak, és apánk vállalta a nevelésünket. Zsolt mindig is egy igazi kalandor volt, aki folyton úton volt, felfedezve a világot. Az életünkből sok idő eltelt anélkül, hogy együtt lettünk volna, de az utóbbi időszakban újra közelebb kerültünk egymáshoz. A karácsonyok nálunk mindig különlegesek voltak, tele hagyományokkal... sajnálom, hogy nem volt több közös élményünk.

Levente az élet múlásáról rendkívüli érettséggel és mélységgel reflektál.

Megfigyelni, ahogy valakit levételek a gépről, és máris egy új ember várja, hogy őt is ráhelyezzék... ez igazán megindító. Arra a következtetésre jutottam, hogy az életet nem érdemes túlságosan bonyolítani. Csak annyit kértem volna az égiektől, hogy ne három héten belül zúdítsanak rám mindent.

Mégis igyekszik megőrizni a hála érzését.

"Erősebb lettem, mint valaha. Van két gyönyörű gyerekem, munkám, életem. Zsoltnak már nincs. Ezért hálás vagyok minden napért."

A karácsony nehéz lesz - pár nélkül, testvér nélkül. De már tanulja élvezni az egyedüllétet.

„Csodás ételeket készítek, élvezem az ízeket, és közben a jakuzziban pihenek egy pohár proseccóval a kezemben. Nem is emlékszem, mikor volt utoljára ilyen pillanatom!” – meséli boldogan.

Bár a seb még mindig friss, a jövőre már bizakodva pillant.