A fenyőfa karácsonyi szimbólummá válása egy érdekes és gazdag hagyományokkal teli folyamat eredménye. Az ősi időkben a fenyőfák különleges jelentőséggel bírtak, mivel zöld színükkel és örökzöld jellegükkel a téli sötétségben az életet és a reményt szimbol
A pogány napforduló ünnepsége, a német kultúra hatásai, valamint Viktória királynő népszerűsége mind kulcsszerepet játszanak abban, hogy ez a hagyomány széles körben elterjedtté vált.
Akár elhiszed, akár nem, a fenyőfák eredetileg semmiféle kapcsolatban nem álltak a kereszténységgel. A történelem során számos ősi kultúra a napot egyfajta istenségként tisztelte, melynek hatalma az év során folyamatosan ingadozott. Amikor december 21-én vagy 22-én beköszöntött a téli napforduló – az év leghosszabb éjszakája és legrövidebb napja az északi féltekén – az a napisten újbóli megerősödésének ígéretét hordozta magában. A nap újbóli felbukkanásának ünnepléseként zöld növényeket vittek a lakásokba, hogy emlékezzenek a közelgő bőkezűbb és melegebb időszakokra. E hagyomány számos kultúrában, például Egyiptomban, Rómában és Észak-Európában is megjelent, ahol a téli napfordulót különféle módon ünnepelték.
