A Center Moziban a dokumentumfilm fesztivál egy különleges japán történettel zárta le a programját, amely mélyen megérintette a közönséget. A vetítés végén a függöny lassan leereszkedett, miközben a nézők a film hatása alatt merengtek a látottakon.
A film cselekménye a japán társadalom egy sötét és rejtélyes jelenségére, a Johatsura összpontosít, ahol évente több ezer ember tűnik el nyomtalanul. Ezek az „elpárolgottak” különféle okokból dönthetnek úgy, hogy elhagyják addigi életüket, legyen szó nyomasztó körülményekről, elvárásokról vagy egyszerű menekülésről. Éjszakai költöztetők segítenek nekik abban, hogy új identitást építsenek fel, távol a múlt terheitől. Családtagjaiknak azonban nem csupán a hiányukkal, hanem a felmerülő feszültségekkel és fájdalmakkal is meg kell küzdeniük, miközben a megbékélés bonyolult útján próbálnak előrehaladni.
- Nem újkeletű jelenség, hogy egyesek a társadalom árnyékába húzódva keresik a megoldást - fejtegeti dr. Hajdú Antal a film vetítése után. - Már évszázadokkal ezelőtt is tapasztalhattuk, hogy a közösségek hajlamosak voltak kirekeszteni azokat, akik nem illeszkedtek a normákba; sok esetben elűzték őket, vagy, ha az első jelét mutatták a lázadásnak, akár az életükkel is fizettek. Az efféle sors gyakorlatilag egyenlő volt a halálos ítélettel. Ugyanakkor létezik egy másik forgatókönyv is: vannak, akik saját döntéseik, vagy éppen hogy nem, hanem külső körülmények miatt kénytelenek eltűnni.
Hozzáfűzi, olyan eset is megesik, amikor valaki a bántalmazó családtag elől akar elmenekülni. Az eltűnésnek létezik olyan technikája, hogy például a családfő nem mond senkinek semmit, elviszi a gyerekeket óvodába, de már nem megy el érte. Valakit 20 év után találnak meg, a visszatérés azonban nem működik normálisan. A szégyent akár csőd/adósság is kiválthatja, vagy a maffiából akar kiszállni valaki, de nem hagyják. Japánban létezik egy olyan civil szervezet, amelyik az éjszaka folyamán segít az ehhez hasonló sorsú embereken. Elviszik egy szállodába, ahol lakhat, dolgozhat, és nem kell a nagynyilvánosság előtt mutatkoznia. Mindez természetesen óriási trauma.
- Japán messze van tőlünk, sok eltérés van az életünk, mentalitásunk között, de azt hiszem, a filmben bemutatott életek, sorsok nagyon egyetemlegesek és közel állhatnak hozzánk. Tanulságos, megdöbbentő helyzetbe került emberek, családok sorsa a beletörődéstől a kiútkeresésig, nos megannyi érdekes és elgondolkodtató élethelyzettel ismerkedhetünk meg. Vajon Magyarországon el lehet-e úgy tűnni, hogy az ember voltaképp senkinek sem hiányzik, azaz nem keresi senki? - fogalmaz.
A film vetítése után számos érdeklődő fordul a nyugállományú rendőr ezredeshez, aki válaszai során szinte a vetítés hosszát is túlszárnyalja. A közönség izgalommal hallgatja a részletes válaszokat, amelyek nemcsak információt, hanem élményeket is kínálnak. Végül Szabó Ila, a fesztivál lelkes szervezője, szívből búcsúzik a résztvevőktől, kifejezve, hogy jövőre ismét találkoznak, és reményei szerint egy új hagyományt teremtve a fesztivál köré.
