A tanárok kiégése egyre nagyobb problémát jelent, de egy friss jelentés szerint léteznek hatékony megoldások a helyzet javítására.

Egy friss kutatás szerint a pedagógusok kétharmada tapasztalta már a kiégés tüneteit. Arról, hogy mit lehet tenni ezek mérsékléséért, Bajor Péter, a Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetségének ügyvezető elnöke beszélt az InfoRádióban.

Nagy felelősség a pedagógussegítő munka, gyerekekkel, tanulókkal foglalkozik a Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetség, erről beszélt az InfoRádióban az ügyvezető elnök. Bajor Péter azt is hozzátette, csakis százszázalékos szakmai felkészültséggel és mentális készenléttel szabad a gyerekek közé menni; ha ez tartósan sérül, az a kiégés tünete, s ha egy-két nap alatt nem múlnak el a furcsa és nehéz tünetek, akkor az hatással van a pedagógusok munkájára is, és érinti a felelősség területét.

Márpedig a pedagógus dolga, hogy a stresszét kezelje Bajor Péter szerint.

"Neki mint segítő foglalkozásúnak dolga az, hogy a saját mentális feltöltődésére lehetséges időt rászánja, ebben tevékenykedjen. Az igazgatóknak nagy felelősségük van, hogy ezt figyeljék és karbantartsák" - emelte ki. Szerinte sokszor ez nem is pénz vagy különösebb erőfeszítés, csak figyelem kérdése, hogy az igazgató vagy a fenntartó fordít-e arra figyelmet, hogy a kollégák közösséget alkossanak, személy szerint külön is megfelelő pihenőidejük, feltöltődést jelentő munkát vagy a munka mellett ilyen tevékenységeket tudjanak végezni.

Elismerte, hogy a jelenlegi pedagógusi terhek – a tanítás, az adminisztráció és a szervezési feladatok összegyúrt formája – mellett nem egyszerű fenntartani a közösségi kapcsolatokat. A tanárok munkája sok esetben monotonná válik, ezért kiemelten fontos, hogy ne zárkózzanak el egymástól. Az együttműködés révén lehetőség nyílik az örömök és nehézségek megosztására is. "Magyarországon még nem alakult ki egy olyan keretrendszer, amely ezt támogatná, ezért is szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy ez elengedhetetlen. Enélkül a pedagógiai segítőmunka hatékony végzése szinte lehetetlen" – hangzott el a vélemény.

A keretrendszer azt jelentené, hogy a pedagógus munkaidejében volna erre kötelezően dedikált idő, amikor ezzel kell foglalkozni és "nem lehet megúszni". Bajor Péter beszámolt róla, van már több száz iskola, ahol van 2-3 óra hetente arra, hogya pedagógusok minőségi időt töltsenek egymással.

A "minőségi idő" fogalma már régóta jelen van a párkapcsolatokban és a szülő-gyerek viszonyban. Olyan időszakokra utal, amikor az emberek nem csupán a napi feladatokkal foglalkoznak, hanem figyelmet szentelnek saját magukra, szakmai fejlődésükre, lelki állapotukra és tapasztalataikra. Erre egyre több példa van az iskolákban és óvodákban, ahol a közösségi időt tudatosan próbálják beépíteni a napi rutinba. Azonban fontos hangsúlyozni, hogy ezt mesterségesen előállítani nem mindig célravezető. A legideálisabb, ha a közösségi idő természetes része az intézményi kultúrának, és mindenki számára világos, hogy ennek megteremtése elengedhetetlen a közösség fejlődése érdekében.