Ma is létezhet egy ősi emberi társadalom egy rejtett, távoli szigeten – Helló Magyar!

Szemtanúk beszámolói alapján úgy tűnik, hogy a majomszerű emberi faj, amely a homo erectus közeli rokona lehet, még mindig fellelhető.

Egy eldugott sziget mélyén, a történelem homályába vesző időkben, egy ősi emberi faj rejtőzködhetett, amely a mai napig megőrizte létezését – állítja a LADbible.

Gregory Forth, az antropológia professzora, izgalmas felfedezésekkel gazdagította a tudományos közösséget, amikor feltárta Indonézia tizedik legnagyobb szigetének rejtett titkait. Sokak hite szerint ez a távoli sziget egykor egy ősi emberi faj otthona volt, amely lehet, hogy még mindig létezik e különleges vidék sűrű erdeiben és eldugott völgyeiben.

Forth professzor érdekes tapasztalatokról számolt be, amelyek szerint számos helybéli mesélt neki egy apró majomszerű emberről, amely a Flores néven ismert szigetecskén bukkant fel. A kutatók 2003-ban felfedezték a Homo floresiensis nevű ősi emberi faj maradványait egy barlangban Indonéziában, ezzel új fényt vetve az emberi evolúció titkaira.

Az alig több mint egy méter magas lények hivatalosan 50 ezer évvel ezelőtt kihaltak, és a sokkal régebben élő Homo erectus rokonai lehettek. Forth azonban elmondta, hogy a helyiek az ősi faj 2003-as felfedezése előtt is meséltek történeteket a "majomemberekről".

Az indonéz szigeten élő harminc körüli lakos közvetlenül osztotta meg tapasztalatait a professzorral, akik arról számoltak be, hogy a hegyekben legalább egy olyan emlős létezését figyelték meg, amely állítólag jóval szőrösebb és majomszerűbb, mint maga az ember. Forth, aki hosszú éveken át kutatta a témát, arra a megállapításra jutott, hogy valószínűleg van némi igazság abban, amit ezek a helyiek állítanak.

"Negyven évvel ezelőtt, 1984-ben, amikor először belemerültem a sziget kutatásába, találkoztam azzal a meglepő jelenséggel, hogy a helybéliek primitív emberi lényekről beszélnek. Mi állhat a meggyőződésük hátterében? Ráadásul az általuk leírtak döbbenetes párhuzamot mutatnak a Homo floresiensis rekonstrukciójával" - emelte ki. "Ez a lény rendkívül kicsi testalkatú, és fizikai szempontból is kezdetleges."

Feltűnt neki, hogy a helyiek hogyan beszélnek a Homo floresiensis nevű emberi fajról; ez nem csupán egy szellemről vagy valamilyen mítoszról szól, hanem sokkal inkább egy valóságbeli megfigyelés érzését kelti. Minden egyes beszámoló egy kicsit eltért a másiktól, ami azt sugallja, hogy nem csupán egy és ugyanazon pletykát mesélgetik újra. Ugyanakkor volt valami közös bennük, ami arra utal, hogy mindannyian ugyanarról a fajtáról tesznek említést.

A jelenségről nem csupán a helyiek osztották meg tapasztalataikat. "Két fiatal férfi, akik az Egyesült Királyságból érkeztek, Flores szigetére látogattak, főként a sznorkelezés kedvéért. Felmásztak egy hegyre, amelyet én is jól ismerek, és azt állítják, hogy olyasmit láttak, ami meglepően hasonlít a majomemberekre."

Forth egy figyelemre méltó művet alkotott, amelynek címe Between Ape and Human: Anthropologist on the Trail of a Hidden Hominoid (Majom és ember között: az antropológus egy rejtett hominoid nyomában). Ebben a könyvben arra összpontosít, hogy feltárja, miért tartják a helybéliek meggyőződésüknek, hogy apró, majomszerű lények rejtőznek közöttünk. Forth érdekes nézőpontból közelíti meg ezt a jelenséget, és igyekszik megérteni azokat a kulturális és szociális tényezőket, amelyek hozzájárulnak e titokzatos lények létezésébe vetett hithez.