Csáji Attila, a neves Munkácsy Mihály-díjas festőművész, sajnos eltávozott az élők sorából. Művészete és egyedi stílusa mély nyomot hagyott a magyar képzőművészet világában.

Életének 86. évében, csütörtökön Budapesten távozott az élők sorából Csáji Attila, Munkácsy Mihály-díjas képzőművész. Ő volt a fényművészet és a magyar késői avantgárd egyik legjelentősebb alakja, aki nemcsak alkotásaival, hanem szervezői munkájával is hozzájárult a művészeti élet gazdagításához. Csáji Attila a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagjaként és a köztestület alelnökeként is kifejezte elkötelezettségét a művészeti közösség iránt. Az MMA pénteken tette közzé a szomorú hírt az MTI-vel.

Csáji 1939. március 21-én látta meg a napvilágot a mai Szlovákia területén, Szepsiben. 1948 óta Budapestre költözött, ahol hosszú éveken át tanulmányozta a művészetet Zajti Ferenc mesternél, aki Csontváry egyik közeli barátja és tanítványa volt. Az 1956-os forradalom után azonban el kellett hagynia a fővárost, így Miskolcon fejezte be középiskolai tanulmányait, majd az Egri Tanárképző Főiskolán szerezte meg rajztanári diplomáját 1964-ben.

A hatvanas-hetvenes években a művész a magyar avantgárd egyik fő szervezője volt: a Szürenon kiállítás, az "R" kiállítás, valamint a balatonboglári kápolnatárlatok koncepciójának kialakítójaként vált ismertté, de lengyelországi múzeumok magyar avantgárd kiállítássorozatában is aktívan közreműködött. Jelentős mértékben hozzájárult egy olyan friss szellemű művészeti folyamat elindításához, melynek hatása napjainkig tart és az általa szervezett kiállítások többségükben művészettörténeti jelentőségűek lettek - olvasható a méltatásban.

A hetvenes évek közepétől a Központi Fizikai Kutató Intézet (KFKI) támogatásával a lézer képi lehetőségeit kutatta - társa a munkában Kroó Norbert, a magyarországi lézerkutatás vezetője volt. Új képi transzformációs módszert kísérletezett ki, az úgynevezett szuperpozíciós módszert (1979). Az eszközrendszert és módszert 1980-ban szabadalmaztatták a KFKI-ban, majd a következő években Csáji több európai országban is előadásokat tartott a művészeti módszeréről.

Az MIT CAVS, a világ első mediális kutatóintézete, a fényművészet terén végzett kiemelkedő munkássága alapján tagjává választotta. Ekkor, 1987-88 környékén keletkezett a "Fénykalligráfiák" című transzmissziós hologramokból álló sorozata.

1991-ben az Interscience Technology támogatásával a lézer képi lehetőségeit tanulmányozta az Egyesült Államokban, majd a Leonardo Társaság (Los Angeles) tagja lett.

1990 óta Groholy Tibor kutató mérnökkel közösen dolgozott lézersugaras optikai rendszerek kifejlesztésén, valamint lézer környezetek és fény-installációk létrehozásán. 1993-ban megrendezte az egri Kepes Múzeumban az első Fényszimpóziumot, amelynek megnyitóját Szabó István filmrendezővel együtt tartotta.

2002-ben egy lenyűgöző fényművészeti eseményt rendezett Koppenhágában, amely nagy visszhangot keltett. A következő évben, 2003-ban, az egri trinitárius templomban valósította meg a Visszatérés című fényperformanszát, amely szintén kiemelkedő érdeklődést váltott ki. 2005-ben a Kiscelli Múzeumban, valamint a Római Magyar Akadémián mutatta be Lappok és laptop címmel a lézeres environmentját. Ebben a művében mesterien ötvözte a festményein megjelenő ősi jeleket és motívumokat a legújabb technológiai vívmányokkal, így egy igazán egyedi és szemet gyönyörködtető élményt nyújtott a közönség számára.

2015-ben, a fény nemzetközi évének keretében, a Műcsarnokban megrendezett kiállítás a Fényút címet kapta. Ez az esemény nem csupán a művészet és a tudomány határvonalán mozgott, hanem mélyebben is feltárta a formateremtő szándék és a kísérleti tudományos tevékenység közötti összefüggéseket, bemutatva a sokszínű életmű belső összefonódásait. Ugyanebben az évben Egerben, a Nemzetközi Kepes Intézetben is megnyílt egy állandó kiállítás, amely a művész ritka festményeit, hologramjait, neonszobrait és különleges lézerfényműveit vonultatta fel. 2024 tavaszán pedig a Pesti Vigadóban Villanások a múltból és jelenből címmel életműtárlatot rendeztek, ahol a látogatók a múlt és a jelen találkozását élhették át.

A hatvanas évek alkotásai már előre jelezték a fény természetének és a fényművészet határainak mélyebb megértésére irányuló érdeklődést. Ez az elmélyülés a hetvenes években végzett lézerkísérletek révén hamarosan kézzelfogható formát öltött. E közben a festői pályája is virágzásnak indult a nyolcvanas és kilencvenes évek során.

Művészete számos neves intézmény falain megtalálható, többek között a Magyar Nemzeti Galéria, a Ludwig Múzeum, a szöuli Kortárs Művészeti Intézet, az MIT Gyűjtemény, a Richardson Gyűjtemény, a Maitani Gyűjtemény, valamint a delhi Nemzeti Modern Művészeti Galéria kiállítóterében.

Csáji Attilát 2009-ben Munkácsy Mihály-díjjal ismerték el, 2015-ben pedig Prima díjat kapott. A Magyar Művészeti Akadémia köztestületének létrejötte, 2011 óta volt tagja, 2011-2014 között az MMA alelnökeként tevékenykedett - olvasható a közleményben.

Csáji Attilát a Magyar Művészeti Akadémia saját halottjaként tiszteli.