Szívszorító hír érkezett: Wünsch László, a tánc világának kiemelkedő alakja, örökre eltávozott közülünk. Az ő táncos szíve már nem dobog, de emléke és művészete örökké velünk marad.
Nagyon szomorú hír érkezett. Életének 94. évében csendesen és békésen eltávozott a földi életből Wünsch László, vagy ahogy nagyon sokan ismerik Laci bácsi. Halálával óriási űrt hagyott maga után. Emberséget, becsületet, tartást, mások tiszteletét, megbecsülését és a népi tánc szeretetét tanulhattuk tőle.
Ezrek fognak búcsúzni tőle a ravatalánál. Wünsch László 1931. november 19-én látta meg a napvilágot Diósgyőrben. Dunaújváros hivatalos honlapján részletesen megismerhetjük életútját:
Wünsch László
Wünsch László iskolai pályafutása Diósgyőrben indult, ahol nem csupán a tanulmányait folytatta, hanem a neves Diósgyőr Vasas Táncegyüttes aktív tagja is volt. 1950 szeptemberében kezdte meg tanulmányait a Színház és Filmművészeti Főiskola Koreográfusképző Főtanszakán. Itt nemcsak a néptánc rejtelmeibe nyert betekintést, hanem a táncművészet számos más területét is elsajátította, beleértve a klasszikus balettet, a karaktertáncot, a modern jazztáncot és a társastáncot. 1951 nyarán, még főiskolás hallgatóként, a Népművelési Minisztérium megbízásából Dunapentelére utazott, ahol a tánccsoportok támogatásában, értékelésében és táncversenyek zsűrizésében vett részt. Miután megszerezte diplomáját, 1954-ben Sztálinvárosba érkezett, ahol a Sztálin Vasmű Művészegyüttes koreográfusa lett, és irányítása alatt emelte a csoport színvonalát.
A sikeres államvizsga megünneplése után Tomcsányi Éva oldalán lépett a házasság kötelékeibe. 1957-ben megszerezte a társastánc-pedagógusi képesítést, és feleségével közösen tánciskolák létrehozásába fogtak. 1958. május 14-én indult el első külföldi útjuk a Vasas Táncegyüttessel Lengyelországba. Két évvel később, az első Országos Vasas Fesztivál megrendezésekor újabb mérföldkőhöz érkeztek. A város tízéves születésnapjára pedig "Város született" címmel egy lenyűgöző táncjátékot állítottak színpadra.
Tizenegy év fáradhatatlan és eredményes munka után a Vasas Táncegyüttes éléről távozva, 1963-ban átvette a dunaújvárosi Társastánc Klub vezetését. Ekkor indította el a Fekete Fehér Táncegyüttest, amely az újszerű koreográfiájával és táncdráma jellegű előadásaival valóban különlegesnek számított. Az elkövetkező években számos látványos táncjátékot állított színpadra, többek között a „Fény és árnyék”, a „Tánckoktél”, a „Búcsúzás” és a „Találkozás” című műveket.
Kihívást jelent kifejezni, milyen mély érzéseket vált ki az a sok emberben, akiket az életét formálta, akiket a tánctanítás során fiává vagy lányává ölelt. Tőle tanultuk meg az emberséget, a tiszteletet, a becsületességet és a tartást, amelyek mindannyian szívünkben élnek.
Könnyekkel a szememben írtam le ezeket a sorokat, hiszen az ő hatása alatt éltem meg életem legszebb és legboldogabb időszakait, legyen szó fiatal éveimről vagy az idősebb koromról. Ő segített abban, hogy rátaláljak a feleségemre, családot alapítsak, és még számtalan csodás pillanatot átéljek. Most már Éva nénivel együtt táncol a csillagok között az égi parketten.
