Orbán Viktor egy új nézőpontot adott Ferenc pápáról, amely eltér a korábbi véleményétől, ezzel egyfajta színt vitte a diskurzusba, ám az új megállapításaival némi kétséget is ébresztett a valóságról.

A belpolitikai csatározásai mocsarába lehúzva emlékezett meg Ferenc pápáról szokásos pénteki közrádiós interjújában a kormányfő. Még a tények sem zavarták meg abban, hogy mondandójához hajlítsa a valóságot.

"Mégiscsak Szent Péter földi helytartójáról beszélünk" - emelte ki Orbán Viktor a péntek reggeli, szokásos kormányfői interjújában, amikor Ferenc pápa szerepére utalt.

Egy ilyen hiba természetesen az élő közvetítések feszültségének tudható be. A Vatikán vezetője, Róma püspöke ugyanis nem más, mint Krisztus földi képviselője, akit a pápai himnuszban is méltatnak világszerte, nem pedig Szent Péter.

A kormányfő megjegyzése, miszerint „kellő körültekintéssel” beszélt a pápai látogatások ritkaságáról, valóban figyelemre méltó. Az, hogy Ferenc pápa három alkalommal is ellátogatott a nemzetközösséghez, valóban páratlan eseménynek számít. Két alkalommal Kis-Magyarországra, míg egyszer Csíksomlyóra érkezett. Ez a különleges helyzet csak tovább fokozza a látogatás jelentőségét és különlegességét.

Csakhogy a "példátlanság" olyan különleges, hogy akad egy másik eset is, amelyben szintén a pápa és a magyarok állnak a középpontban.

II. János Pál pápa is kétszer látogatta meg Magyarországot: először 1991 augusztusában, amikor egy ötnapos látogatás keretében érkezett, majd 1996-ban, amikor Pannonhalmát és Győrt kereste fel. E lelkipásztori útjait ugyanúgy, mint Ferenc pápa esetében, megelőzte egy jelentős találkozó a magyar nemzet közösségével, ahogy Orbán Viktor fogalmazott.

Egy különleges eseményre készült Magyarország, hiszen már megvolt az időpontja az első nagyvizitnek, amely 1991-re volt kitűzve. Ekkoriban a lengyel pápa, 1990 tavaszán, elfogadta Vaclav Havel, Csehszlovákia első köztársasági elnökének meghívását. Havel az 1990-es első szabad választások után lépett hivatalba, és ezzel a történelmi pillanattal a csehszlovák politikai táj új irányvonalat nyert.

A magyar közvélemény értetlenül állt e tény előtt, hiszen Paskai László akkori bíboros már sokkal korábban meginvitálta János Pált (még az Állami Egyházügyi Hivatal engedélyével). A korabeli magyarázat szerint Prága és Pozsony csak villámlátogatásra fogadta a pápát, míg a magyarországi, hosszabb lelkipásztori előkészítése több időt vett igénybe.

A történelmi pillanat, amelyre a világ figyelme irányult, 1990. április 22-én zajlott le Pozsonyban, a régi magyar királyi koronázóváros repülőterén. II. János Pál pápa ezen a napon több ezer magyar zarándok és felvidéki magyar előtt tartotta meg szentmiséjét, ami különös jelentőséggel bírt a magyar közösség számára. Homíliájában a pápa kifejezett szeretettel üdvözölte a jelenlévőket, és a mise végén szívhez szólóan zárta szavait: "Viszontlátásra a következő nyáron hazátokban." Ez a kijelentés nemcsak a haza iránti vágyat fejezte ki, hanem a közösség összetartozásának érzését is erősítette.

Amikor Orbán Viktor az erdélyi, csíksomlyói pápai "előlátogatásra" utalt, valószínűleg elfeledkezett János Pál hasonló, felvidéki lelkipásztori látogatásáról.

Még ennél is furcsább, hogy Orbán Viktor a 2019-es csíksomlyói látogatást úgy méltatta, hogy valójában nem is volt jelen az eseményen; a távollétével szándékosan demonstrált. Ráadásul, hogy a helyzet még inkább provokatív legyen, inkább a madridi BL-döntőre utazott. Ezt megelőzően pedig még egy csípős megjegyzéssel támadta meg a menekültügyben Ferenc pápát, aki az ő politikájával éles ellentétben álló nézeteket képvisel. Közölte:

Magyarország protestáns hagyományokkal rendelkező ország is, így a pápa véleménye itt nem bír olyan nagy súllyal, mint azokban a katolikus országokban, ahol a katolikus egyház tanítása és irányelvei jelentősebb hatással vannak a társadalomra.

Pénteki rádiós interjújában nem tért ki ezekre a témákra, a részleteket pedig inkább a jótékony homály takarásába burkolta.

Ferencet immár lelki társaként emlegették, akivel együtt, váll a váll mellett harcoltak, és közös állásponton álltak az ukrán háború kérdésében: mindketten a béke védelmezői voltak, szemben a háború híveivel Brüsszelben és a hazai ellenzék soraiban.

Nem említette, hogy ő volt az, aki eltávolította az uniós szankciós listáról Kirill pátriárkát, akit Ferenc pápa szarkasztikusan Putyin ministránsának titulált.