Segítsenek a nők megóvni a lányokat a feminizmus hatásaitól!
A női egyenjogúsági mozgalmak több mint 175 évesek. Az első 100 évben jogi célokat tűztek maguk elé, de az utolsó hatvanban, a genderelmélet megjelenése óta a nemi szerepeket, valamint a férfi és a nő viszonyát támadták. Amikor az egyik célt elérték, azonnal újabb és újabb egyenlőtlenségeket találtak.
Az utolsó öt évtized során a harc színterén a nők egy része egyre inkább boldogtalannak és szorongónak érezte magát. A média, a feminista mozgalmak és a politikai nyomás hatására kényszeresen próbálták megfelelni az elvárásoknak, hogy igazolják azt az elméletet, miszerint a nemi szerepek csupán társadalmi konstrukciók. Így egyre inkább elfogadták, hogy át kell venniük a férfiak szerepét, miközben versenytársként léptek fel a férfiakkal szemben – mindezt pedig eufemisztikusan úgy fogalmazták meg, hogy „legyenek önmaguk”.
175 évnyi folyamatos küzdelem és előrelépés után, amely során a női egyenjogúság ügye szinte természetessé vált, még mindig azt halljuk, hogy a női lét nem olyan vonzó, és a férfiakkal való egyenlőség elérése még messze van. Ez mára a társadalom egyik legmélyebben gyökerező, sokak által elfogadott igazságává vált. Nem meglepő, hogy a fiatalabb generációk is ezt a nézetet tükrözik, és a következmények egyre súlyosabbak. A helyzet úgy tűnik, hogy véglegesen eltüntetheti a fiatal lányok önértékelését, és elveheti tőlük azt az örömöt, ami a női léttel járhat.
Jó lenne, ha más szemszögből közelítenénk meg az egyenlőség kérdését, és nem a férfiszerepek keretein belül próbálnánk mérni azt. A közvélekedés ellenére a történelem során a nők mindig is jelentős hatással voltak a világ alakulására. Ez a szöveg, bár sokak számára talán provokatívnak tűnhet, valójában a nők érdekeit szolgálja. Arra kívánja bátorítani őket, hogy ne csupán egyenrangú félként tekintsenek magukra, hanem ismerjék fel, hogy valójában értékük messze meghaladja a férfiakéit. Ideje, hogy ezt a tudást és erőt magukévá tegyék, és aktívan formálják a jövőt!
Amikor Elizabeth Cady Stanton írónő 1848. július 9-10-én megrendezte az első Seneca Falls Konferenciát, valószínűleg nem sejtette, hogy ezzel egy olyan mozgalom gyökereit ülteti el, mely a 20. század második felére óriási hatással lesz a világ társadalmi berendezkedésére. Azt sem tudhatta, hogy 175 év elteltével a nők továbbra is küzdenek olyan ügyekért, melyeket ő maga talán még el sem tudott volna képzelni. A női egyenjogúsági mozgalom olyan mélyreható változásokat indított el, amelyeket a történelem során korábban soha nem tapasztaltunk.
A társadalmi nem elméletére alapozva megtagadták a férfi és a nő evolúciósan kooperációra épített viszonyát, és versengővé tették azt, amivel annak nemcsak kulturális felszínét változtatták meg, hanem az evolúció által létrehozott kapcsolat alapjait is. Ezért bátran nevezhetjük az emberi történelem legmélyrehatóbb változásának.
1848-ban az egyenlőség eszméje nem igazán mozgatta meg a nőket, legalábbis nem úgy, ahogyan azt sokan elképzelték. A Woman's National Loyal League, amelynek tagjai az akkori politikai változásokra reagálva alakultak, csupán 5000 főt számlált. Ekkoriban a nők figyelme már két évtizede egy egészen más irányba terelődött: elsősorban a férfiak alkoholfogyasztásának visszaszorítására és a mértékletesség előmozdítására összpontosítottak. Az ő törekvéseik a társadalmi normák megváltoztatására irányultak, és nem az egyenlőség klasszikus értelemben vett harcára.
Valószínűleg meglepő, de sok nő nem is sejtette, hogy valójában jelentős befolyással bír a férfiak felett, hiszen a férfiak soha nem éreztek olyan mély félelmet a nőktől, mint akkoriban az angolszász világban. A mértékletességi mozgalmak, amelyeket az antialkoholista női csoportok képviseltek, már 1826 óta aktívan működtek, és a legnagyobb népszerűségük csúcsán az Egyesült Államokban körülbelül 1,25 millió tagot számláltak. Érdekes megjegyezni, hogy a század közepén mindössze körülbelül 20 millió felnőtt fehér nő élt az Egyesült Államok területén.
A mértékletességi mozgalmak célja az volt, hogy elérjék a szavazati jog megszerzését. Ebben az esetben nem a szabadság szélesítése, hanem a férfiak szigorúbb korlátozása állt a jogegyenlőség mögött. Az alkoholgyártók és más férfiak mindent elkövettek, hogy megakadályozzák a nők szavazati jogát, de nem a modernitás ellenállásából fakadt ez, hanem inkább abból a vágyból, hogy megőrizzék italhoz való hozzáférésüket.
A 20. század első felére a nők már számos kitűzött céljukat elérték, azonban ahogy egy-egy győzelmet ünnepeltek, a feminista mozgalmak mindig újabb kihívásokra bukkantak, ahol a nők szerepe továbbra is alárendeltnek tűnt, és ahol a férfiak helyzete kedvezőbbnek számított. Ezek a problémák nem csupán jogi egyenlőtlenségekre korlátozódtak, hanem sokkal inkább a társadalmi normák és elvárások területére terjedtek ki. A genderelméletre támaszkodva olyan nézeteket hangoztattak, amelyek azt sugallták, hogy az evolúciót meghatározó kapcsolatok valójában csupán társadalmi konstrukciók, így a nemek közötti eltérések alapja nem biológiai, hanem kulturális és társadalmi eredetű.
Az egyenlőtlenség pedig egyre inkább anyagi kérdéssé vált - mintha egy ilyen bonyolult viszonyt lehetne pénzben mérni. A mozgalmak 175 éve képtelenek egy olyan pontra eljutni, amikor azt mondhatnák, nőnek lenni ugyanolyan jó, mint férfinak. Mára ez vált az egyik legmélyebb társadalmi meggyőződéssé, amit a nők hatalmát bizonyítandó a férfiak is elfogadnak. Még azok is, akik házasságban élnek.
Teljesen érthetetlen, miért találják vonzónak a nők azt a gondolatot, hogy elnyomottak, és ehhez olyan érveket hoznak fel, mint például a férfiak porszívózási hajlandósága vagy a szülői értekezleteken való részvételük gyakorisága. Ennek ellenére a helyzet valósága az, hogy az elnyomás folyamatos hangsúlyozása sokak számára szorongást és frusztrációt generál. Érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy az ilyen narratívák milyen hatással vannak a társadalomra és az egyének mentális állapotára.
A leglátványosabb ilyen következmény a női boldogság szintjének 1970-es évek óta tartó csökkenése.
Ahogy a nők sikeresen leküzdötték a jogi egyenlőtlenségeket, egy újfajta kihívással néztek szembe: a boldogságuk csökkenésével. Történelmileg a férfiak álltak hátrányosabb helyzetben a boldogságkutatásokban, ám az 1970-es évekre ez a tendencia megváltozott. Egy 2008-as kutatás, amely a női boldogság paradoxonáról szól, így fogalmaz: "Az elmúlt 35 év során a nők életében jelentős társadalmi és jogi előrelépések történtek. Bővültek az oktatási lehetőségeik, megnőtt a munkaerőpiacon való részvételük, csökkentek a nemek közötti bérkülönbségek, és nagyobb beleszólást nyertek a társadalmi és családi döntésekbe. Ezek a változások azt a várakozást támasztották, hogy a nők boldogsága növekedni fog. Mégis, az adatok azt mutatják, hogy a nők önértékelt boldogsága – akár abszolút értékben, akár a férfiakhoz viszonyítva – csökkent az utóbbi évtizedekben."
Az "önértékelt boldogság" kifejezés az életünkkel való elégedettség érzését jelenti. Érdekes, hogy a nyugati társadalmakban, ahol a női egyenjogúság előtérbe került, sok nő úgy érzi, hogy életük minősége romlott a múltbeli, megszorító körülményekhez képest. Ez a jelenség nem általánosítható, főként a fejlett országok kontextusában figyelhető meg.
Még a kutatók szerint is fel kell vetni az összefüggést az egyenjogúsági mozgalmakkal. Finoman fogalmaznak, mert azt mondani, hogy a feminizmus céljai valójában boldogtalanabbá teszik a nőket, olyan, amiért darabokra tépnék bármely kutatót. De ítéletük egyértelmű: a nők életében több szerepkonfliktus jelent meg, egyszerre dolgozók, anyák, párkapcsolati partnerek, ez pedig több stresszhez és kevesebb szabadidőhöz vezet, ami negatívan hat a jólétre.
A társadalmi nemek elmélete a férfi-nő kapcsolatok eddigi alapjait felborította, és a korábban együttműködésen és munkamegosztáson nyugvó viszonyokat versenyképessé tette. Ez a változás mindkét nem számára megterhelő, de különösen a nők számára jelent komolyabb terhet. Az emberi evolúció és történelem során sosem volt jellemző a férfiak és nők közötti versengés; a férfiak mindig egymással rivalizáltak a nők figyelméért, próbálva felülmúlni egymást. Bár sokan patriarchálisnak tartják a társadalmakat, ami a nőket hátrányosan érinti, valójában a férfiuralom célja, bármilyen társadalmi berendezkedés mellett, a férfiak közötti hatalmi harc volt. Hiszen ők maguk is a hatalom megőrzésének kockázati tényezői.
Olyan helyzetbe kerültünk, amelyre nem számítottunk, és ez komoly hatással lehet arra, hogy egyre több nő dönt az egyedülálló élet mellett. Az Egyesült Államokban 2000 óta 20 százalékkal nőtt a szingliként élő nők száma. Emellett a nők körében egyre gyakoribb, hogy antidepresszánsokat, nyugtatókat és altatókat szednek. Az Egyesült Államokban a nők 17,7 százaléka használ antidepresszánsokat, és különösen a fehér, magasan képzett nők között tapasztalható ez a jelenség. Érdekes módon, ez a tendencia nem kapott kellő figyelmet azok részéről, akik a női szerepek radikális átalakulását szorgalmazzák. Pedig úgy tűnik, hogy a változások, melyek a női életformát érintik, hozzájárulhatnak a nők fokozott stresszéhez és boldogtalanságához is.
Sajnos ezt támasztja alá a női szorongás mértékének gyors növekedése.
Az Egyesült Államokban, 2008 és 2018 között, a szorongással küzdő nők aránya 5,95%-ról 7,91%-ra ugrott. A fiatalabb női generációk esetében a helyzet még aggasztóbb: náluk a szorongás előfordulása 7,97%-ról 14,66%-ra nőtt, ami komoly nyomásról és kihívásokról árulkodik.
A mozgalmak ugyan nagyobb szabadságot ígértek, azt, hogy a társadalom nem kényszerít majd a nőkre hagyományos női szerepeket, de inkább a nőkkel szembeni elvárások drasztikus növekedése következett be, és újabb szerepek nőkre kényszerítése. Ezt a feministák, a média, a politika, az egész hangulata támasztja velük szemben, és nehéz szabadulni a gondolattól, hogy kísérleti egérként próbálják velük igazoltatni a társadalmi nem elméletét.
Ez a helyzet még inkább súlyosbítja, hogy a nők sokkal sebezhetőbbek a társadalmi elvárásokkal szemben, mint a férfiak. Magasabb konformitásukkal nehezebben tudnak ellenállni a közösségi nyomásnak, ami fokozott stresszhez és szorongáshoz vezet. Különösen a fiatal lányok esetében, akik a serdülőkor kihívásaival is küzdenek, ez a jelenség még hangsúlyosabbá válik, amit több konformitáskutatás is alátámaszt.
Ennek eredményeként kialakul a gender stress gap jelensége, amely azt mutatja, hogy a nők a munkahelyi környezetben 50%-kal nagyobb stressznek vannak kitéve, és kétszer annyi napot kénytelenek mulasztani, mint férfi kollégáik.
Még mielőtt valaki azt gondolná, hogy arra buzdítok, minden nő legyen újra csupán anya és feleség, akinek a konyhában a helye, leszögezem, nem erre gondolok. Három dologról beszélek:
Sokszor szembesülhetünk olyan hirdetésekkel, amelyek több emeletet is beborítanak, és egy márka üzenetét hirdetik: "Légy önmagad!". Az ilyen reklámok, különösen a nőknek szántak, paradox módon gyakran azt sugallják, hogy vásárolj olyan dolgokat, mint mások, és hogy formáld magad olyanná, amilyennek a társadalom vagy a divat diktálja. Ahelyett, hogy az egyediségünket ünnepelnék, inkább arra ösztönöznek, hogy elhagyjuk saját identitásunkat, és olyanok legyünk, amilyennek ők szeretnének látni minket. Így tehát a "légy önmagad" üzenet valójában egyfajta ellentmondás, amely a valódi énünk elhanyagolására ösztönöz.
A "légy önmagad" kifejezés a modern társadalmi konformitás egyik sokat hangoztatott jelszava. Ám a mögötte rejlő üzenet gyakran azt sugallja, hogy másnak kell lenned, olyannak, aki éppen divatos. Ez a tendencia mára a boldogság hivatalos mércéjévé vált. Az életeddel való elégedettség, az, hogy "csak" önmagad maradj, sokak számára a sors elfogadását jelenti, ami néhány véleményvezér szerint gyávaságot tükröz, és egyenlő az értéktelen életvitellel. Egy különösen hangsúlyos, kifejezetten nőknek szóló "légy önmagad" üzenet – a "légy sovány" mellett – a "játssz férfiszerepet". Az a nézet terjed, miszerint csupán a férfiak elnyomása és a társadalmi elvárások gátoltak meg minket abban, hogy úgy viselkedjünk, mint ők. Ennek következményeként nem voltunk híres hadvezérek, nagyvállalatok vezetői, feltalálók vagy éppen harcos tesztoszteronbombák. Az üzenet mögött ott rejlik a társadalmi nyomás, amely arra ösztönöz, hogy feladjuk saját identitásunkat a siker érdekében, miközben elfeledkezünk arról, hogy a valódi boldogság a hiteles önmagunkban rejlik.
Az nem kérdés, hogy idővel a nők minden ilyen szerepet tökéletesen el tudnának sajátítani. De ezek egy részéhez örökre fel kellene adni nőiségüket - a férfi kockázatvállalási szint eléréséhez például növelni kell a tesztoszteront, ami megszünteti a nő biológiájának lényeges elemeit, többek közt a szülés képességét és a nők hosszabb várható élettartamát, és átalakítja érzelmi világukat. Vagyis, ha a nő pont olyan lenne, mint a férfi, többé nem lenne nő.
A nők jogainak és lehetőségeik bővítése kétségtelenül fontos és üdvözlendő cél volt, azonban az elmúlt öt évtized eseményei azt mutatják, hogy ez a folyamat gyakran eltávolodott a jogi keretektől. A férfiak hagyományos szerepeinek átvétele önmagában nem problémás, és senki sem szeretné, ha a női vezetők vagy kutatók háttérbe szorulnának. Azonban ezt a váltást inkább lehetőségként kellene kezelni, nem pedig társadalmi elvárásként, amely nyomást gyakorol a nőkre, és főleg nem szabadna kvóták révén kényszeríteni. A cél az lenne, hogy mindenki szabadon választhasson, és ne egy előre meghatározott keret szerint kelljen cselekednie.
A 2010-es évek előtt szinte teljesen ismeretlen pszichés problémával küzdő lányok száma az Egyesült Királyságban 2011 és 2021 között drámai mértékben, ötvenszeresére emelkedett, 192-ről több mint 10 ezerre. (További részletek itt.)
A fiatal lányok öngyilkossági problémája egy aggasztó tendenciát mutat, amely 2007 óta drámai fordulatot vett. Az adatok szerint a lányok körében ez a szám kétszer olyan gyorsan emelkedik, mint a fiúknál, ami valóban példa nélküli jelenség a történelem során. Ez a tendencia figyelemfelkeltő, és sürgeti a társadalmat, hogy mélyebb megértéssel és empátiával közelítse meg a fiatalok mentális egészségének kérdését.
Olyan korban élünk, amikor több nő jár egyetemre, mint férfi, és amikor a marketing-kutatások szerint a nők hoznak meg a családokban minden fontos döntést. Amerikai kutatások szerint a családok költésének több mint 80%-át a nők kontrollálják, amibe beletartoznak a nyaralások, de az autóvásárlások is. Még a pénzügyi és befektetési döntések 62,5%-át is ők hozzák. A lányoknak mégis úgy kell érezniük, hogy nőnek lenni kevesebbet ér, mert a világot mindig is férfiak irányították, és irányítják ma is. Ez a társadalmi nemhez hasonlóan teljesen fals elképzelés.
A tudományos fejlődés egyik furcsa hatásaként az emberek elkezdtek abban hinni, hogy megszabadultunk biológia és evolúciós meghatározottságunktól. A jelenség mellékterméke a különböző férfi és női szerepek és képességek, valamint az evolúciósan kialakult munkamegosztás tagadása. A csúcsa pedig a nemi identitás biológiai meghatározottságának tagadása.
Ez az új hit minden baj forrása. A férfi-nő viszony és kooperáció ugyanis az evolúció legfontosabb alapeleme. Ennek eredménye, a szaporulat nélkül nincs semmi. Amennyiben ez a viszony felborul, az alapvetően változtatja meg egy faj túlélési esélyeit. Ezért mondom azt, hogy az emberi történelem legfontosabb eseménye a nő és férfi viszonyában bekövetkezett változás.
John Maynard Smith játékelméleti megközelítése révén az evolúciósan stabil stratégiák fogalmát alakította ki, amely bemutatja, hogy miként marad fenn egy populáció egyensúlya, és milyen veszélyek fenyegethetik ezt az egyensúlyt. Különösen figyelemre méltó a férfiak és nők közötti kapcsolat evolúciós stabilitásának jelentősége. Azonban ez a régi, milliók óta fennálló stratégia mostanra megbomlott. Nem csupán jogi keretek, fizetések vagy háztartási feladatok kérdéséről van szó; sokkal inkább az ösztönök, érzelmek és a tudatalatti mély rétegeiben rejtőző biokémiai folyamatok összefonódásáról, amelyek megfejtése rendkívül összetett. Érdekes példa erre, hogy a férfiak érzelmi függősége a nőktől sokkal erősebb, mint ahogyan azt sokan gondolnák. Ez az egyensúlyi tényező különleges hatalmat ad a nőknek a férfiak fölött, ezáltal kiszolgáltatottá téve őket. A férfiak számára a magány rendkívül megterhelő, és kutatások szerint gyakrabban szenvednek egészségügyi problémáktól, illetve hamarabb elhaláloznak, ha egyedül maradnak. Ez a jelenség rávilágít arra, hogy a társadalmi kapcsolatok nem csupán érzelmi, hanem biológiai szempontból is kulcsfontosságúak az életünkben.
A világ alakulása szorosan összefonódik a nők vágyainak és választásainak hatásával, amit a "szexuális választás" elmélete foglal magában. Ezt a fogalmat először Darwin vetette fel, és azóta is egyre több bizonyíték támasztja alá, hogy a nőstények, legyenek bármilyen fajú, döntő szerepet játszanak a fajok fejlődésének irányában. A hímek, bár gyakran dominálónak tűnnek, valójában a női preferenciák mentén formálódnak. Érdemes elmélyedni Geoffrey Miller "The Mating Mind" című művében, amely részletesen tárgyalja ezt a jelenséget.
A hímek viselkedése és jellemzői nagymértékben a nőstények elvárásaihoz való alkalmazkodásra épülnek. Csak azok a tulajdonságok fognak dominálni a populációban, amelyeket a nők vonzónak találnak. Azok a férfiak, akik teljesítményeit a nőstények értékelik és jutalmazzák, képesek továbbörökíteni génjeiket. Például a mai emberi intelligencia szintje részben annak köszönhető, hogy a nők az okosabb férfiakat részesítették előnyben, így ezek a férfiak nagyobb eséllyel hagyták hátra utódaikat.
Az ember esetében ez természetesen rendkívül összetett jelenség, amire sok történelmi példát lehetne említeni. Egy genetikailag bizonyított 8000 éves történet szerint például, amikor a mezőgazdaság és a vadászat egymás mellett élt, a vadászok lányai nem a vadászok fiaival, hanem a mezőgazdászok fiaival házasodtak. Vagy egy másik: ha a nők nem jutalmazták volna a vakmerőséget, senki nem állt volna pilótának az első világháborúban, ahol egy angol pilóta átlagosan 2,5 napot élt első bevetése után.
A férfistratégiák világa rendkívül gazdag és sokszínű, és sok esetben meglepően ellentmondásos is lehet. Különböző megközelítések léteznek, amelyek egyes nők által történő jutalmazás révén kaphatnak szárnyra. Nem érdemes azt hinni, hogy a nőkkel való siker titka csupán a női mozgalmakban való részvételben vagy a salsatanfolyamon való tanulásban rejlik. Például Andrew Tate, akit sok feminista ellenszenvvel kezel, mégis rengeteg nő figyelmét felkeltette, és hatalmas népszerűségnek örvend. A társadalmi jelenségek, mint például a többnejűség vagy az előre elrendezett házasságok, szorosan összefonódnak a szexuális választás elméletével. Az utóbbi esetében a házasságok során elvárt, hogy a választott partner megfeleljen a társadalmi státusznak. A modern korban a spermabankok működése is jól példázza ezt; a nők gyakran preferálják azokat a donorokat, akik sikeresnek tűnnek, ezzel is kifejezve a sikerhez való vonzódásukat.
és egy olyan elképzelést dédelgetnek, hogy ha a nők irányítanák a világot, akkor minden jobb lenne. De, ha a szexuális választással a nők irányítanak, akkor a felelősség közös, akár még a boszorkányüldözésben is.
A feminizmus kritikája a férfiak versengő természetével és hatalomvágyával szemben a történelem során kialakult mintákra épül, amelyeket sokan ősi férfibűnnek tekintenek. E tekintetben a versengés nem csupán véletlenszerű jelenség, hanem a női elvárások által formált program, amely a férfiakra nehezedik. A nők gyakran a győztesek mellett döntenek, ami bizonyos fajok esetében szinte teljes mértékben megfigyelhető. Hogy a különböző kultúrák és időszakok hogyan ábrázolják ezt a dinamikát, az csupán egy másodlagos kérdés, hiszen a lényeg a mélyben rejlő ösztönök és motivációk, amelyek folyamatosan meghatározzák a férfiak és nők közötti interakciókat.
Nem célszerű elítélni egy olyan férfi tulajdonságot, amely a női igényekből fakad. A mai világban ez különösen érvényes, hiszen a társadalmi normák és elvárások folyamatosan változnak.
A férfiak soha nem rendelkeztek olyan kedvező lehetőségekkel génjeik továbbörökítésére, mint a nők. Ezt a jelenséget a többnejűség példája jól szemlélteti. Számos genetikai kutatás létezik e témában, és a megállapítások egyértelműen arra utalnak, hogy jelentősen kevesebb férfi járult hozzá a genetikai örökséghez, mint nő. Egyik tanulmány szerint a mezőgazdaság hajnalán, körülbelül 8000 évvel ezelőtt, minden 17 utóddal rendelkező nőre egyetlen férfi jutott. Ez természetesen extrém esetnek számít.
A mai világban az incelkultúra jelensége egyre nagyobb figyelmet kap. Ez a kultúra részben a nők azon evolúciós hajlamának eredménye, amely arra ösztönzi őket, hogy a legjobb fizikai, szellemi és biológiai tulajdonságokkal rendelkező férfiakat válasszák. A nők ma sokkal szelektívebbek a párválasztás során, mint valaha, és ennek fő oka, hogy a modern technológia és a társadalmi változások révén sokkal szélesebb férfi választék áll rendelkezésükre. Míg régen az emberek gyakran sosem hagyták el szülőfalujukat, ma a globális kapcsolatok lehetővé teszik, hogy a nők könnyedén hozzáférjenek különböző férfiakhoz. Ez az evolúciós program, amely a nők közötti választási preferenciákat irányítja, minden korszakban jelentős hatással volt a párkapcsolatok dinamikájára.
A biológia és az evolúciós meghatározottság elleni egyéni és társadalmi harcok gyakran tűnnek feleslegesnek, különösen a szexualitás világában. Az emberek, akik a biológiai törvényekkel dacolva próbálnak diadalmaskodni, végül eltűnnek a történelem sodrában. Valószínű, hogy sok mai szélsőséges nézet is hasonló sorsra jut majd.
Ahhoz, hogy egy fényesebb jövőt építsünk, és csökkentsük a frusztrációt, kiemelten fontos, hogy a fiatal lányok helyzetére összpontosítsunk. Fel kell szabadítani őket a nőiségükből fakadó társadalmi elvárások súlya alól. A nők folyamatosan azt hallják, hogy elnyomva élnek, és hogy nem egyenlők a férfiakkal, ami azt az üzenetet közvetíti, hogy a női lét valójában hátrányos. Ezt a narratívát sok feminista mozgalom terjeszti, de a férfiak ebben a kérdésben nem tudnak igazi változást hozni. A női közösség feladata lenne, hogy visszaadja a fiatal lányoknak a nőiességük büszkeségét, és megerősítse bennük azt a hitet, hogy értékük nem csupán a férfiakhoz képest mérhető, hanem önállóan is megállja a helyét. Ez a felismerés felszabadíthatja őket, lehetőséget adva arra, hogy valóban ők maguk alakítsák a sorsukat. Így nem kényszerülnének a hagyományos szerepekbe, sem a háztartás falai közé, sem pedig a "légy önmagad" jelszavával fémjelzett harcos szereplésbe. Az igazi szabadság abban rejlik, hogy a lányok önálló döntéseket hozhatnak, és saját útjaikat járhatják.
A szerző egy sokoldalú alkotó, aki íróként, történészként és publicistaként egyaránt tevékenykedik.
Ez a cikk az ÖT és az Index közötti kreatív együttműködés eredményeként jött létre. Ha tetszett, ne habozzon megosztani, hozzászólni, vagy ha további hasonló tartalmakra vágyik, látogasson el partnerünk, az ÖT weboldalára!
