Merész véleményével kapcsolatban faggattuk Schmidt Máriát.

A cikk emailben való megosztásához kérjük, kattintson erre a linkre, vagy másolja ki az alábbi URL-t, és küldje el azt: https://demokrata.hu/magyarorszag/a-csatornatol-az-uralig-2-1056747/

Merész vélemény, de rendkívül ésszerű... Ez segíthetne az ön által sodródónak tekintett Európának, amelynek élén olyan politikai alakok állnak, akik nem rendelkeznek markáns karakterrel, és olyan öngyilkos stratégiákat próbálnak rákényszeríteni az unióra. De ki is ez a népes csoport, és honnan érkeztek?

A brüsszeli elit a selejt bosszúja, és úgy tűnik, hogy a kontraszelekció eredményeként kerültek a pozícióikba. Európa súlyos válságba került, mivel ezek a politikai vezetők nem képviselik az európai érdekeket, sőt, még csak fel sem ismerik azokat. Alkalmatlan politikai figurák, akiknek döntései miatt az Európai Unió mély problémákkal küzd. Nem véletlen, hogy Orbán Viktor és a Patrióták frakciója bizalmatlansági indítványt terjesztett elő Ursula von der Leyen ellen. Személyes véleményem szerint Oroszország integrálása fontos lenne, több okból is. Az orosz állam mindig is Európa részének tekintette magát gazdasági, kulturális és katonai értelemben, és az utóbbi évtizedekben aktívan törekedett a Nyugattal való szorosabb kapcsolatokra. Szó volt arról, hogy Oroszország belépne a NATO-ba, illetve az Európai Unióba is, de ezt Európa elutasította. Ennek oka valószínűleg a Zbigniew Brzeziński által megfogalmazott amerikai külpolitikai doktrína, amely nem engedélyezi, hogy Oroszország és Európa egy egységes eurázsiai tömböt alkosson, beleértve Ukrajnát is. Mert ez komoly riválisává válhat Amerikának.

- Ha már az európai lejtmenetről beszélünk, nem Angela Merkel regnálásával kezdődött az egész?

Az ő időszakában Európa fokozatosan elveszítette jelentőségét, ami alapvetően a kontinens legnagyobb népességű és legfontosabb gazdasági hatalmának, Németországnak a gyengüléséből fakadt. Az atomerőművek leépítése, a zöldpártok számára tett előnytelen és racionálisan megkérdőjelezhető engedmények, valamint a hadsereg leértékelése mind hozzájárultak ehhez a folyamathoz. Emellett a digitalizáció elhanyagolása és az infrastrukturális fejlesztések folyamatos halogatása is súlyosan rontotta az ország helyzetét. Ráadásul a 2015 óta tartó illegális migrációs hullám, amelyet szabadjára engedett, súlyos társadalmi, politikai és gazdasági válságot idézett elő Nyugat-Európában, komoly terheket róva a nemzeti költségvetésekre.

Mennyire valószínű, hogy 2026 után megvalósul a magyar adaptációja mindennek? A Tisza Párt adópolitikája bizonyosan nem fogja elősegíteni a hazai gazdaság fejlődését...

Amit Brüsszel jelenleg a Tisza Párttal és Magyar Péterrel művel, az nem más, mint egy újabb színes forradalom megkísérlése. A progresszív központ számára megszokottá vált, hogy ha valahol nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt ők szeretnék, akkor színes forradalmakat szerveznek és finanszíroznak. Brüsszel célja, hogy Magyarországot is a szolgalelkű államok sorába állítsa. Igaz, mire ez megtörténhet, lehet, hogy már nem lesz hol elhelyezni bennünket, hiszen addigra az unió széthullhat. A folyamat már elindult: például Európa második legnagyobb hatalma, Franciaország, a szemünk előtt válságba jut. Olyan mértékben adósodott el, és olyan súlyos társadalmi megosztottság gyötri, hogy már régóta politikailag irányíthatatlanná vált. A francia elit megbukott, és az ország olyan helyzetbe került, mint amilyenben Görögország volt 2008-ban. Ráadásul most Németország sem tud segíteni, mivel a németek sincsenek már abban a helyzetben, mint egykor.

- Erős, jobboldali ember kellene oda. A végén még sajnálni fogják, hogy félreállították Marine Le Pent?

- Erő kellene, igen, mert ha így megy tovább, akkor Franciaország az IMF hitelére fog szorulni, és ez drámaian megrendítheti az eurózónát. Súlyosbítja az uniós krízist az Amerikai Egyesült Államok Európa-ellenes politikája is, amire Brüsszel nem találja a választ. Ha úgy lett volna, amivel Európa már Gorbacsovot is hitegette, és a 90-es évek után valóban nyitott lett volna Oroszország irányába, akkor most egészen másként állna az unió. Mára viszont elvesztette minden erejét, és teljesen kiszolgáltatta magát az Amerikai Egyesült Államoknak, amely egyébként most kezd kereskedelmi háborút a világgal. Nagy a tét.

Donald Trump nem azt ígérte, hogy minden háborútól el fog állni?

A vámok és tarifák eszközeivel játszik, és véleményem szerint ez kontraproduktív hatásokhoz vezet. Például most már India is a Kína-Oroszország szövetségének részesévé vált. Ráadásul a fokozódó nyomás következtében a BRICS-országok közösen határozták el, hogy fellépnek az Egyesült Államokkal szemben a kereskedelempolitika terén. Elképzelhető, hogy az USA ezután arra fogja kérni Európát, hogy mondjon le a Kínával folytatott kereskedelmi kapcsolatairól?

- Azt mondta az imént, ha Európa nyitott lett volna Oroszország felé, és Ukrajnával együtt felveszi az unióba, ma más erőállapotban lenne. Az volt De Gaulle híres geopolitikai elmélete is, hogy Európa a csatornától az Urálig tart. Szuverenista álláspontja mellett ez is szerepet játszhatott abban, hogy a háttérerők rászabadították az 1968-as diáklázadást?

Ezt nem tudom megmondani. Viszont tudom, hogy amikor De Gaulle politikai pályafutása elkezdődött, első útja Moszkvába vezetett. Az oroszokat Európa természetes szövetségesének tartotta; emellett fontos szerepet játszottak 1968-ban, amikor Párizsban feszültté vált a légkör, hiszen Moszkva közbelépett, hogy megakadályozza a lázadó diákok és a francia munkásosztály szakszervezeteinek együttműködését. Manapság sok elemző úgy véli, hogy '68 a világ első színes forradalmának tekinthető.

Már kezdetben felmerült a gyanú, hogy Amerika állhat a lázadás mögött. A nyugati technológia és az orosz nyersanyagok találkozása mindig is aggasztotta a döntéshozókat. Ön egy alkalommal megjegyezte, hogy Oroszország, valamint az orosz energiahordozók nélkül Európa végleg elveszíti versenyképességét...

A helyzet most még súlyosabbá vált, mivel a kínai technológia és az olcsó orosz energia összeolvadása Kínát a sztratoszférába repíti. Az amerikai és kínai gazdaságokkal szemben az európaiaknak ma három- vagy akár négyszeres árat kell fizetniük az energiáért, ami komoly akadályt jelent Európa versenyképessége szempontjából. Ezáltal képtelenek lesznek olyan megfizethető, exportképes termékeket előállítani, amelyek az európai gazdaság alapját képezik. Oroszország új megállapodásokat köt Kínával, ami azt jelzi, hogy Moszkva teljes fordulatot hajt végre a Nyugattal szemben, és energiatermelését a kínai, illetve ázsiai kereslethez igazítja. Brüsszel reakciója mindeközben az, hogy úgy érzi, megszabadult az orosz energiafüggőségtől, miközben valójában kiszolgáltatta magát az amerikai folyékony gáz piacának, három- vagy négyszeres áron. Ez a gazdasági és politikai kudarcnak a legbiztosabb receptje.

Hogyan találhatja meg Magyarország a helyes irányt ebben a bonyolult helyzetben? Miközben Ukrajna folyamatosan támadja a számunkra létfontosságú Barátság kőolajvezetéket, érdemes észben tartanunk, hogy közben tőlünk kapja az energiát, mint például az áramot és a gázolajat. Ez a paradox helyzet komoly kihívásokat jelent számunkra, és alapjaiban kérdőjelezi meg a két ország közötti energetikai együttműködést.

Ez a helyzet arra figyelmeztet minket, hogy Európa nem biztos, hogy számíthatunk rá. Hiába várunk a NATO vagy az unió támogatására. Az ukrán provokációkkal kapcsolatban egyetlen szó sem hangzik el, sőt, Magyarországot egyre inkább politikai nyomás alá helyezik, mivel nem hajlandó támogatni Kijev sürgős, azaz gyorsított felvételét az Európai Unióba. Ezt nyíltan el is ismerték.

Hogyan bírjuk el ezt a nyomást?

- Meg fogjuk oldani, át fogjuk vészelni. Már csak azért is, mert Kijevre egyre csökkenő figyelem irányul majd. Brüsszelben egyre inkább olyan válságok kerülnek a középpontba, amelyek veszélyeztetik az unió fennmaradását, mint például a francia belpolitikai zűrzavar, Németország fokozatos gyengülése, valamint az Egyesült Államokkal való bonyolult és feszültségekkel teli kapcsolat.

- Putyint démonizálja Brüsszel. Már az is elhangzott, hogy ha fölvennék Oroszországot az EU-ba, előbb-utóbb leuralná a szervezetet Moszkva. Tényleg ilyen fekete az ördög?

Az Egyesült Államok jelenlegi dominanciája az Európai Unió felett nem éppen a partnerségről és az egymásrautaltságról szól. Oroszországgal való potenciális stratégiai együttműködés lehetősége mára már elillant. De vajon milyen barát az, aki terrorcselekményekhez asszisztál, vagy legalábbis szemet huny a saját szövetségesei ellen elkövetett cselekmények felett? Mindez nem más, mint politikai és gazdasági előnyökért folytatott játszma. Emlékezzünk csak az Északi Áramlatok felrobbantására, amely számos megválaszolatlan kérdést hagyott maga után. Ha Európa Oroszországgal és Ukrajnával egy hajóban evezne, akkor minden szükséges erőforrással rendelkezne: energia, technológia, munkaerő, termőföldek és nyersanyagok formájában. Ez a szövetség újra jelentős világpolitikai és világgazdasági hatalommá emelhetné a régiót, talán a multipoláris világrendszer egyik legerősebb szereplőjévé válva. Ezzel szemben a jelenlegi helyzetben Európa nem élvezi az egyenrangú partner státuszát, és ennek oka sajnos jól érthető.

- Mennyire van tisztában mindezzel az átlagos magyar választópolgár? Vajon hozott-e valamilyen változást az a digitális offenzíva, amit a Fidesz nemrégiben elindított?

Természetesen. Az információk közlésének fontossága napjainkban egyre hangsúlyosabbá válik. Érdemes elgondolkodni azon, hogy milyen átalakuláson ment keresztül Nyugat-Európa, amelyről sokan még mindig idealizált képet őriznek. Tudja-e a magyar közvélemény, hogy évente több ezer brit állampolgárt tartóztatnak le a hatóságok a hatalom számára kényelmetlen vélemények miatt? Esetleg azt is, hogy Britanniában több mint harminc éven át figyelmen kívül hagyták a pakisztáni bűnbandák által elkövetett szexuális bűncselekményeket, amelyek sok fiatal életét tönkretették? A helyi hatóságok és a szociális intézmények tisztában voltak ezekkel a súlyos esetekkel, mégis inkább a problémák eltussolása mellett döntöttek. Továbbá, a nyugati országokban, például Franciaországban, egyre nagyobb arányú bevándorló közösség él, amely jórészt segélyekből tartja fenn magát, ezzel pedig súlyosan megterheli a szociális ellátórendszert, és a gazdaság stabilitását is veszélyezteti. A németországi késelésekről és a német gazdaság fokozatos gyengüléséről is beszélni kell, hogy megértsük a háttérben húzódó okokat. Az egykor irigylésre méltó magas életszínvonal, amely Nyugaton jellemezte a mindennapokat, mára már a múlté. Ezzel szemben Magyarország számos pozitív eredményt tud felmutatni, amelyeket fontos, hogy a közbeszédbe iktassunk, és tudatosítsuk a társadalomban.

Ha már szóba került Brüsszel, Európa, és a romlás kérdése... Lehetséges visszafordulni ezen az úton, ha az olcsó energia már nem opció?

Az európai gazdaság exportorientált jellegű, ám a magas energiaárak miatt képtelen olyan megfizethető és versenyképes termékeket előállítani, amelyekkel a nemzetközi piacon helyt tudna állni. Ennek következményeként pedig fokozatosan gyengülnek a meglévő gazdasági kapcsolatai. A Covid-járvány idején már tapasztalhattuk, hogy mindez rövid távon milyen kihívások elé állította a kontinenset. A mulasztások sora vezetett odáig, hogy Európa lemaradt a mesterséges intelligencia és a digitalizáció terén, nincsenek saját kommunikációs platformjai, védelmi ipara pedig elavult. A lista még hosszan folytatható, és sürgető szükség lenne a változtatásra.

- Tudjuk, hogy úgy véli, az ukrajnai háború csapda volt Európa számára. Igen, de ki állította nekünk ezt a csapdát?

Az Egyesült Államok mindig is érdekelt volt Európa gyengítésében. A jelenlegi konfliktus súlyosan megviselt minket, hiszen elveszítettük Oroszországot, mint kulcsfontosságú nyersanyag-beszállítót, és fennáll a kockázata annak, hogy a keleti irányba elmozduló államokkal sem tudunk majd kereskedni. A legújabb szankciók is ezt a problémát tükrözik. Ráadásul Európa Ukrajnában szinte minden hadfelszerelését felhasználta, sőt, Kijevnek adta át megtakarításait is, így gyakorlatilag kiüresedett. A brüsszeli vezetők, akik ezt a csapdát felállították, majd belesétáltak, mindenféle felelősségre vonásra számíthatnak. Az unió annyira azonosult a harcoló ukránokkal, hogy Von der Leyen asszony már háborús állapotként hivatkozik a helyzetre. Nemrég orosz drónok hatoltak be Lengyelország légterébe, amely NATO-tagország, és függetlenül attól, hogy ez szándékos, eltévedt vagy irányított akció volt, a béke most nagyon ingatag lábakon áll. Úgy tűnik, hogy az elit nem érdekelt a béke megteremtésében, mivel a háborús válság fenntartásában, sőt, fokozásában látja a túlélésének esélyeit. Azok, akik hajlandóak a tűzzel játszani, nemcsak saját magukat, hanem minket is veszélybe sodornak.

Úgy tűnik, hogy Brüsszelben, valamint az Európai Unió területén is hiányosak az ismeretek az orosz-ukrán konfliktus történeti hátteréről. Általánosságban elmondható, hogy a történelmi tudás sokszor nem éri el a kívánt szintet. Például kevesen tudják, hogy 2014-ben, amikor Ukrajna a donbaszi és luhanszki orosz közösségek tiltakozásait igyekezett elfojtani – amelyek hátterében a nyelvi korlátozások, az orosz iskolák bezárása és egyéb megszorító intézkedések álltak – egyes források szerint körülbelül húszezer civil vesztette életét a nacionalista csoportok, például az Azov vagy a Jobb Szektor fellépése következtében.

Nem foglalkoznak vele. Ahogyan az emberi jogok védelme sem szerepel a szőnyeg szélén, amikor Lettország több száz orosz állampolgárt tervez kiutasítani október 13-tól. Ennek bizonyára lesz következménye. Érdemes átgondolni az illegális migráció problémáját. Egykor a Nyugat gyarmatosította az érintett népeket, most pedig visszatérnek, hogy követeljék a jogaikat. Brüsszel hozzáállása az oroszokhoz szintén nem marad következmények nélkül.

- Jogosan tartja ma Amerika továbbra is a világpolitika karmesterének magát?

- Nem. Itt van Kína, és India is egyre inkább felnőtt a globális színtérhez. A helyzet már messze eltér Brzeziński idejétől. Nixon a hidegháború során azzal tudta megerősíteni pozícióját, hogy Kínát az oroszok ellen fordította. Most viszont, az amerikai külpolitika irányváltásának következtében, Kína és Oroszország újra szorosabbra fűzte a kapcsolatát, míg India is egyre inkább közelít hozzájuk. Ez összesen hárommilliárd embert jelent – ezt azért emelem ki, mert a végső számítások során végül mindig az a lényeg, hogy kinek hány követője van.

Úgy hírlik, hogy Angela Merkel ellátogat hozzánk, magyarokhoz. Milyen ügyben keres fel minket?

- Megérkezik a CEU-ra, hogy dedikálja a könyvét, ahelyett, hogy inkább elbújna a világ elől.