Ezek a marhatartók nem csupán egy szokványos lépést tettek: amit megvalósítottak, az sokak számára a jövő ígéretét hordozza - Agro Napló.

Brazília területén egyre inkább teret nyernek azok a szarvasmarha-tenyésztők, akik innovatív, regeneratív módszerekkel lépnek fel az erdőirtás problémája ellen. E folyamatban a Para állam élen jár, hiszen itt vezetik be a kötelező állatjelölést, amely a fenntartható állattartás új alapjait teremti meg - tudósít a Reuters.

Para államban, az Amazonas szívében, egykor virágzó biodiverzitású tájak helyén ma szarvasmarha-legelők terülnek el. Ez a 1,2 millió négyzetkilométeres terület a bányászat mellett a szarvasmarha-tenyésztésből szerzi legjelentősebb bevételeit; hatalmas, 20 millió hektáros legelőin körülbelül 25 millió szarvasmarha és bivaly legel. Az utolsó statisztikák szerint Para a brazíliai erdőirtás egyik középpontjává vált, ahol az elmúlt négy évben 54%-kal emelkedett a legelők számára kiirtott erdőterületek nagysága. A The Nature Conservancy (TNC) és a Bain and Company közös kutatása arra figyelmeztet, hogy a szarvasmarhák legalább felét illegálisan kiirtott erdőn tenyésztik, ezzel is súlyosbítva a környezeti válságot.

Para állam kormányzója 2023-ban fontos bejelentést tett: az állam lesz az első, amely kötelező jelölést vezet be a szarvasmarhák számára. A céljuk, hogy ezt a folyamatot 2025 végére befejezzék, ezzel hat évvel megelőzve a 2032-re kitűzött országos határidőt. E lépést környezetvédelmi szervezetek és a JBS Global, a világ legnagyobb húsipari vállalatának vezérigazgatója is mérföldkőnek értékelte az erdőirtás elleni harcban.

A kis gazdálkodók támogatása érdekében, akik Para szarvasmarha-állományának körülbelül felét képviselik, a JBS a TNC-vel közösen kétmillió elektronikus füljelzőt helyez forgalomba.

Mauro Lucio Costa, a Para Állattenyésztők Szövetségének elnöke hangsúlyozza, hogy az állatok megfelelő jelölése önmagában nem elegendő. A földgazdálkodás fejlesztése elengedhetetlen ahhoz, hogy a Para szarvasmarha-ágazata ellenállóbbá váljon, és csökkenteni lehessen az üvegházhatású gázok kibocsátását. Costa a modern gazdálkodók új generációjának tagja, akik regeneratív módszereket alkalmaznak a talaj minőségének javítása érdekében. Ezek a technikák nemcsak a fűnövekedés javulását, hanem az állatok egészségének növelését is eredményezik. Emellett fákat ültetnek, így árnyékot biztosítanak az állatok számára, miközben bevételeik diverzifikálására is törekednek.

Fabio Medeiros, a TNC stratégiai partnerségi igazgatója rámutatott, hogy a talajromlás következményeként a fű növekedése jelentősen csökkent, ami a gazdákat újabb erdőterületek kiirtására ösztönözte. Ez egy olyan ördögi kört teremtett, amely folyamatos erdőirtáshoz és degradációhoz vezetett. Ennek eredményeként Brazíliában körülbelül 40 millió hektárnyi területet irtottak ki mezőgazdasági célokra, ám mára ezek a földek annyira leromlottak, hogy már nem képesek fenntartani a termelést. Maria Gorete Rios, aki egykor városi életet élt, most 78 hektáron gazdálkodik, ahol szarvasmarhákat nevel, valamint kakaót és açaít termesztenek. Külön figyelmet fordít a folyók és vízfolyások körüli területek védelmére, amit a brazil törvények előírnak, de sajnos sok földtulajdonos figyelmen kívül hagy. Beavatkozásai lehetővé tették számára, hogy gazdasága alkalmazkodjon az Amazonas egyre melegebb és szárazabb éghajlatához.

Lusimar Lopes de Brito közepes méretű gazdasága a borjak tenyésztésére specializálódott. Fő fókusza a legelőgazdálkodás, amely egy regeneratív megközelítést alkalmaz, elősegítve a talaj egészségének javulását. Ennek eredményeként a gazdaságban több fű termeszthető, ami csökkenti a szarvasmarhák ott eltöltött idejét. Lusimar az úgynevezett ultra nagy sűrűségű legeltetési módszert követi, amely során számos szarvasmarha intenzíven legel egy adott területen, mindössze néhány órán keresztül, mielőtt új területre váltanának.

Pedro Miranda, Para egyik legnagyobb ranchájának tulajdonosa, innovatív megközelítést alkalmaz a fenntarthatóság érdekében. Szarvasmarháit kukoricával és cirokkal dúsított takarmánnyal eteti, ráadásul olyan alternatív takarmányokat is tesztel, amelyek célja az állatok metánkibocsátásának csökkentése. Ezek a módszerek nemcsak a megtermelt hús kilogrammjára vetített szén-dioxid és metán kibocsátást mérséklik, hanem hozzájárulnak az erdőirtás csökkentéséhez is, miközben megőrzik a talaj termékenységét és fokozzák a talaj szénmegkötő képességét.

Mariana de Aragao Pereira, a Brazil Mezőgazdasági Kutatási Társaság (Embrapa) kutatója kiemeli, hogy a regeneratív mezőgazdasági gyakorlatok jelentős mértékben hozzájárultak a metánkibocsátás csökkentéséhez Brazíliában, különösen a szarvasmarhák esetében. "Egy gondosan kezelt legelő évente akár két-négy tonna szén tárolására is képes hektáronként, ezzel részben kompenzálva a bélrendszeri metántermelést. Az agrárerdészeti rendszerekben pedig a fák biomasszája miatt ezek a számok még kedvezőbben alakulhatnak" – mondja Pereira.

Brazília Alacsony Szén-dioxid-kibocsátású Mezőgazdasági Terve keretében a legelők rehabilitációja és az integrált mezőgazdasági rendszerek, köztük az agrárerdészet, várhatóan 2030-ig körülbelül 186 millió tonna CO2-egyenértékű kibocsátás csökkentését eredményezhetik, egy 40 millió hektáros területen az ország területén. A regeneratív megoldások valódi áttörést csak akkor hozhatnak, ha széleskörűen alkalmazzák őket. Medeiros hangsúlyozza, hogy a legnagyobb kihívást az jelenti, hogy megfelelő technikai támogatást nyújtsanak Brazília kétmillió szarvasmarha-tenyésztője számára, hogy elsajátíthassák az új módszereket.

Coimbra úgy véli, hogy a változás elkerülhetetlen. Becslése szerint a helyi gazdálkodók mintegy 60%-a elfogadja, hogy fenntarthatóbbá kell tenniük gazdálkodási gyakorlatukat.

Ha a másik 40% nem változtatja meg a gondolkodását, kiszorulnak a piacról. Az új generációk, akik ezeket a földeket öröklik, főiskolai végzettséggel és kutatási ismeretekkel rendelkeznek. Ez paradigmaváltás lesz - attól a pillanattól kezdve, hogy átveszik az irányítást, a fenntarthatóság jelentősen növekedni fog.