Nem létező ingatlanokat hirdettek valós cégek nevében, ezzel összesen 77 millió forintos kárt okozva.
Üzletszerű csalás gyanújával indult eljárás a Zalaegerszegi Járásbíróságon.
Üzletszerűen elkövetett csalás a vád, miszerint az I. rendű vádlott 2018-ban elhatározta, úgy szerez többletbevételt, hogy ingatlanértékesítéssel és közvetítéssel foglalkozó cégek nevében tesz közzé hirdetéseket az interneten, tájékoztatott a Zalaegerszegi Törvényszék. Ezekben rendkívül kedvező áron kínált lakásokat eladásra, ám az ingatlanok nem léteztek vagy nem a feltüntetett paraméterekkel rendelkeztek. A cselekményhez felhasznált négy gazdasági társaság bejegyzett képviselője nem tudott arról, hogy az ügyvezetése alatt álló céget bűncselekmények elkövetéséhez használják fel. Az I. rendű vádlott és társai a cégek nevében, azok adatait, bélyegzőit jogtalanul felhasználva jártak el, s országszerte úgy hirdették meg az ingatlanokat, hogy nem volt felettük rendelkezési joguk, így nem is értékesíthették azokat.
Az üzletszerű csalás nem egyedülálló jelenség.
Az I. rendű vádlott a hitelesség érdekében a cselekménybe bevonta két - vele korábban baráti és munkakapcsolatban álló - ismerősét, a IV. rendű és az V. rendű vádlottakat is. Rövid időre irodahelyiségeket béreltek, s valós ingatlanközvetítő cég látszatát keltve fogadták a jelentkezőket. A találkozók során az I. rendű, a IV. rendű és az V. rendű vádlottak egymást segítve tévesztették meg a sértetteket a következők szerint:
A sértettek, miután a hirdetések alapján felvették a kapcsolatot a hirdetőkkel, személyesen találkoztak, ahol aláírták a megbízási szerződést, amely feljogosította a vádlottakat az ügyintézésre. A szerződés megfogalmazása és tartalma azonban zavaros és ellentmondásos volt. Az érdeklődőknek azt a látszatot keltették, hogy adóssággal terhelt ingatlanok értékesítésével foglalkoznak, amelyeket kizárólag a tulajdonosoktól lehet megvásárolni, de csak abban az esetben, ha a vételár 10%-át, de legalább egy millió forintot előlegként befizetnek. Ezt az összeget jutalékként vagy megbízási díjként tüntették fel. Az ügyintézés általában egy évre szólt, így a sértettek a megadott időtartam alatt nem keresték a cégeket. Amikor azonban a határidő lejárt, szembesültek azzal, hogy a megbízottak elérhetetlenné váltak, megkereséseikre nem reagáltak, és a befizetett pénzeket sem kapták vissza.
