Száz esztendeje látta meg a napvilágot Peter Ludwig, a neves műgyűjtő, aki nemcsak szenvedélyes művészetkedvelő volt, hanem a budapesti Ludwig Múzeum megalapításának kiemelkedő támogatója is.
Peter Ludwig, aki 1925. július 9-én látta meg a napvilágot Koblenzben, meghatározó alakja volt a háború utáni nemzetközi művészeti színtérnek. Feleségével, Irenével együtt egy lenyűgöző, közel 12 ezer darabból álló gyűjteményt alakítottak ki, amely az antik művészet csodáitól egészen a huszadik század végéig terjed. Gyűjteményük sokszínűsége lenyűgöző: az ókori és középkori műtárgyak, valamint a kínai, indiai, afrikai és prekolumbián művészet darabjai mellett barokk, rokokó, modern és kortárs alkotások is megtalálhatók benne. Különösen figyelemre méltó a gyűjtemény csúcspontja, amely az amerikai pop art mellett egy közel nyolcszáz darabból álló Picasso-gyűjteményt is magában foglal. Ludwig az elsők között ismerte fel a kelet-európai művészeti szcéna fontosságát: aktívan kapcsolatot teremtett a volt NDK, a Szovjetunió, Bulgária, Magyarország, valamint Kuba és a Kínai Népköztársaság kulturális vezetőivel, és műveket vásárolt az itt élő tehetségektől.
Peter Ludwig jogász és művészettörténész képzettséggel rendelkezett, amelyet a Mainzi Egyetemen szerzett. Tanulmányai során a művészettörténet, régészet, történelem és filozófia területein mélyült el. 1950-ben írta meg disszertációját Picasso emberképéről, amellyel doktori fokozatot szerzett. Ugyanebben az évben kötötte össze életét diáktársával, Irene Monheimnel, ami egy új fejezet kezdetét jelentette Peter Ludwig pályafutásában, hiszen a családi vállalkozás, a Trumpf, később Ludwig Schokolade néven ismert csokoládégyár irányítását is átvette. Kivételes üzleti érzékének köszönhetően az évek során számos vállalatot vásárolt fel, nemzetközi szinten is terjeszkedett, így jelentősen megnövelte a termelést és az értékesítést.
Peter Ludwig 1957-ben indította el műgyűjtői és mecénási pályafutását, amikor is együttműködésbe kezdett aacheni és kölni múzeumokkal. Az évek során számos műalkotást adományozott, és különböző múzeumokat, valamint intézményeket alapított. 1976-tól egészen 1996-ban bekövetkezett haláláig a Ludwig házaspár világszerte tucatnyi múzeumot és művészeti intézményt hozott létre, köztük olyan városokban, mint Aachen, Bamberg, Bázel, Bécs, Budapest, Havanna, Koblenz, Köln, Oberhausen, Peking, Saarlouis és Szentpétervár. Az ő munkájuk nemcsak a művészetek népszerűsítésére irányult, hanem a kulturális örökség megőrzésére is, hozzájárulva ezzel a globális művészeti közösség fejlődéséhez.
A budapesti Ludwig Múzeum ötlete 1983-ban született meg, amikor a Műcsarnokban egy figyelemre méltó kiállítást rendeztek a bécsi Museum moderner Kunst Stiftung Ludwig Wien gyűjteményéből. Ez a tárlat négy hónap alatt több mint 40 ezer látogatót vonzott, lehetőséget adva a közönségnek, hogy "útlevél nélkül" felfedezze az amerikai pop art és hiperrealizmus kiemelkedő alkotóit, valamint osztrák és német művészek munkáit. A nyolcvanas évek végére már égetően sürgetővé vált egy modern vagy kortárs múzeum létrehozása Magyarországon, hiszen a történelmi és politikai körülmények miatt a huszadik század művészete szinte teljesen hiányzott a magyar közgyűjteményekből. A szakmai közösség és a kulturális kormányzat is tisztában volt vele, hogy az 1945 után megjelent nemzetközi művészeti irányzatok kiemelkedő alkotásait rendkívül nehéz volna visszamenőlegesen összegyűjteni. Éppen ezért volt rendkívüli jelentősége Peter Ludwig kezdeményezésének, aki nem csupán a múzeum alapítását tűzte ki célul, hanem műveket és anyagi támogatást is felajánlott, ezzel biztosítva a modern művészet magyarországi bemutatásának lehetőségét.
Amikor 1987-ben Peter Ludwig újra Budapestre látogatott, a minisztérium Bereczky Lorándot, a Magyar Nemzeti Galéria igazgatóját bízta meg a tárgyalások lefolytatásával. Az igazgató ügyesen összekapcsolta a tárgyalásokat az 1945 utáni magyar művészet bemutatásával. A felek megállapodtak egy nemzetközi kiállítás megszervezésében, valamint a Picasso grafikai anyagának bemutatásában. A Ludwig-gyűjteményből készült nemzetközi kiállítás 1987. október 16-án nyitotta meg kapuit a Magyar Nemzeti Galériában, mely alkalomból Irene Ludwigot díszdoktorává avatták az ELTE-n. 1988 márciusában pedig a Picasso grafikai kiállítás is megnyílt a Budavári Palota A épületében. A megnyitót követően ünnepélyesen aláírták a magyarországi Ludwig Alapítvány létrehozásáról szóló szerződést. Peter Ludwigot díszdoktorrá avatták a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, és ez alkalomból ösztöndíjat alapított a hallgatók számára, amely a mai napig elérhető.
Peter Ludwig javaslatot tett a minisztériumnak, miszerint a Nemzeti Galériában bemutatott hetven műalkotást Magyarország számára adományozza, továbbá további műveket helyezne letétbe. Ezen kívül anyagi támogatást is felajánlott egy új múzeum megvalósításához, feltéve, hogy az állam vállalja a múzeum létrehozását és további fenntartását. A múzeumalapításról szóló szerződést 1989. március 21-én írták alá Budapesten.
Az új múzeum első állandó kiállítása 1991. június 4-én nyílt meg a Budavári Palota A épületében, a Legújabbkori Történeti Múzeum (egykori Munkásmozgalmi Múzeum) által átadott terekben. A tárlatot dr. Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter nyitotta meg Peter és Irene Ludwig jelenlétében. A kiállítást a Magyar Nemzeti Galéria Jelenkori Osztályának vezetője, Dévényi István válogatta és rendezte a Ludwig-féle gyűjtemény nemzetközi anyagából 70, a kortárs magyar alkotók műveiből 108 művet bemutatva.
A sikeres bemutatót követően Peter Ludwig és a minisztérium is úgy vélte, hogy ideje az intézményt saját lábára állítani. 1992 júliusában megalakult egy nemzetközi kuratórium, amely felkérte Néray Katalint, a Műcsarnok korábbi igazgatóját, hogy legyen az intézmény vezetője, és dolgozza ki az új múzeum koncepcióját és működési rendjét. Az új igazgató egyik legfontosabb törekvése az volt, hogy az állandó bemutatón túl időszaki kiállításokon is bemutassa a kortárs művészet legfrissebb és legfontosabb jelenségeit, így nyílt meg 1993 márciusában a Yoko Ono műveit bemutató kamarakiállítás, majd 1993 végén Néray Katalin szervezőmunkájának köszönhetően a 180 művet bemutató Picasso-vándorkiállítás a Ludwig-gyűjtemény anyagából a Magyar Nemzeti Galériában.
1996 elején jelentős változás következett be a múzeum életében: a kormány által támogatott kortárs művészeti múzeum létrehozásának terveihez a szakértők a Ludwig Múzeumot találták a legmegfelelőbb választásnak. A múzeum újraalapításán és gyűjteményének gyarapításán keresztül kívánták megvalósítani ezt a víziót. Az alapító, Peter Ludwig is tudomást szerzett a tervekről, és 1996 áprilisában, egy személyes találkozón Magyar Bálint miniszter sikeresen meggyőzte őt arról, hogy a javasolt változtatások nem ütköznek az eredeti szerződés szellemével. Tragikus fordulatként, azonban Peter Ludwig 1996. július 22-én, egy váratlan szívrohamban hunyt el, amely egy vakbélműtétet követően következett be. Ekkor a világ egyik legelismertebb és legbefolyásosabb műgyűjtőjeként emlékeztek rá. Halála után felesége, Irene, valamint a Peter és Irene Ludwig Stiftung vette át a felelősséget Peter Ludwig szellemi és anyagi örökségének megőrzéséért.
A Ludwig Múzeum történetének részleteiről alaposabb tájékoztatást nyújt 2011-ben megjelent kiadványunk, A gyűjtemény. Itt felfedezhetik a múzeum különleges múltját és fejlődését.
