Szívműtéte után egy gyógyíthatatlan betegség árnyéka vetült rá. A kórház falain belül még búcsút inthetett a gyógyulás reményének, és hazatérhetett a magyar ikon, de végül a sors kegyetlen tréfát űzött vele: örökre elaludt...

Hogyan válhat egy kis, harmadik emeleti lakásban született dallam a világ zenei színpadainak csodájává?

A Szent István körút és a Visegrádi utca sarkán álló épület falai egy titkos kincset rejtegettek. Egy apró, szűkös otthonban négy ember élt, ám a falak között egy igazi csoda bontogatta szárnyait: Kocsis Zoltán zenei tehetsége. Már gyermekkorában olyan varázslatos dallamok születtek keze alatt, hogy még a legnagyobb zenetanárok is ámulattal hallgatták. Egy szomszéd, aki felfedezte a fiú különleges adottságait, felhívta Viski János zeneszerző figyelmét. Miután Zoltán előadta tudását, Viski csak annyit mondott: "Ezt a gyereket feltétlenül taníttatni kell."

Kocsis Zoltán zongoraművész 1971-ben /Fotó: Fortepan / Urbán Tamás

Betegségei és a szűkös körülmények ellenére Kocsis Zoltán 11 évesen már a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola, majd 16 évesen a Zeneakadémia diákja lett. A zenei világ csodagyereknek tartotta, ő azonban csak a zenét látta maga előtt. Huszonöt évesen Kossuth-díjjal tüntették ki, miközben egyre gyakrabban lépett fel a világ legrangosabb koncerttermeiben.

Két felesége és négy gyermeke mellett élete során a zene mindig is a legfőbb szenvedélye maradt. Tanítványai mély tisztelettel adóztak neki, még akkor is, ha módszerei gyakran szigorúak voltak. "A próbák során néha igencsak megpróbált minket, de a színpadon minden egyes pillanat olyan értékes volt, mint az arany" – emlékezett vissza egy kollégája.

2012-ben súlyos szívműtéten esett át, ám nem lassított. 2016-ban gyógyíthatatlan betegséget diagnosztizáltak nála, s bár még hazamehetett a kórházból, november 6-án elaludt örökre. Csakúgy, mint példaképe, Bartók Béla, ő is 64 évesen hagyta itt a földi világot.

Kocsis Zoltán zenei hagyatéka örökre velünk marad.