Tényleg csak ennyire futja Budapest számára? Örüljünk, hogy még mindig működik a metró?

Európa rejtett küldetése - Képesek vagyunk-e újra felfedezni az emberi méltóság esszenciáját?

A főváros még nem zárta be a kapuit a csőd előtt. Az utolsó pillanatban a Fővárosi Közgyűlés sikeresen megszavazta a költségvetést, így augusztus végéig elegendő forrás áll rendelkezésre a buszok üzemanyagának és a villamosok áramellátásának biztosításához. Ha a közelmúltban megkötött hitelszerződés az OTP-vel is zökkenőmentesen rendeződik, akkor a város túlélheti a nyár végéig. A gyógyfürdők várják a látogatókat, az idősek otthonai működnek, és a metrók is folytatják az utasok szállítását. Már ez is egy kedvező hír a főváros lakóinak.

Ez tényleg komoly? Táncoljunk örömünkben, mert a közszolgáltatások Budapesten végre működnek, még ha csak minimálisan is! Ezt a kis sikert is ünnepelni érdemes!

A nem fideszes fővárosi képviselők és a főpolgármester nagy megkönnyebbüléssel fogadták, hogy a június 30-án hatályát vesztő költségvetést sikerült év végéig meghosszabbítani - így lesz benzin az autóbuszokba. Huhh, de jó, megmenekültünk...

A főváros számára, mivel önállóan nem rendelkezik több százmilliárd forinttal e célok megvalósításához, elengedhetetlen, hogy szoros együttműködésben dolgozzon a mindenkori kormánnyal. Ezzel egy időben azonban rávilágítunk egy alapvető problémára is.

A Fidesz-kormány nem éppen baráti viszonyt ápol a jelenlegi főpolgármesterrel, aki 2019 őszén diadalmaskodott a kormánypárti támogatással induló Tarlós István felett az önkormányzati választások során. Az ellenzéki győzelmet nemcsak az eredmény váratlan volta nehezítette, hanem az is, hogy Karácsony Gergely a főpolgármesteri posztot ugródeszkaként kívánja használni. Célja, hogy a pozícióból kiindulva a Mi Hazánkon kívüli ellenzék közös miniszterelnök-jelöltjévé váljon. Ezt a szándékát már a 2021-es ellenzéki előválasztáson is megmutatta, ahol ő is a legfőbb aspiránsok között szerepelt.

Karácsony tehát nyíltan a kormányváltásra összpontosított, míg az Orbán-kormány úgy döntött, hogy nem kívánja erősíteni a főpolgármester szerepét azzal, hogy kedvező intézkedéseket hoz számára. Ennek következtében olyan törvények és intézkedések születtek, amelyek kifejezetten hátrányosan érintették Budapestet. Pár év alatt a szolidaritási hozzájárulás összege 10 milliárdról 89 milliárd forintra nőtt, a Covid-járvány idején pedig drasztikusan csökkentették az iparűzési adót, amelynek jelentős része a fővárosi önkormányzatot illeti. Ezen túlmenően a tömegközlekedés normatív támogatását sem emelték, noha 2023-ban az infláció 17%-ra ugrott, és Budapest önkormányzata energiaár-kompenzációt sem kapott.

Karácsony hivatalba lépése óta ismét megerősödött a magyar politikában egy régi, történetileg is ismert jellegzetesség: a baloldali, liberális, kozmopolita főváros szemben áll a "kevésbé romlott", a magyarság egészséges erőit képviselő vidékkel. Ezt a szemléletet Szabó Dezső is markánsan megjelenítette mintegy száz évvel ezelőtt, Az elsodort falu című regényében. Trianon után annyiban még romlott is a helyzet, hogy több olyan nagyváros (például Kassa, Pozsony, Újvidék, Kolozsvár, Nagyvárad) elkerült Magyarországtól, amelyek valamelyest ellensúlyozták, illetve kiegészítették Budapestet. Nélkülük viszont olyan helyzet jött létre, hogy Budapesthez képest a második legnagyobb város is elég kicsi, a helyzet mostanra sem javult (Budapest 1,6 millió lakosságágához képest eléggé kicsinek hat Debrecen a mintegy 200 ezernyi lakosa).

A magyar főváros fejlettségben messze lehagyja a legtöbb vidéki régiót, így volt ez a szocializmus idején és maradt a többpártrendszer visszaállítása utáni évtizedekben is. Kormányok jöttek, mennek, a helyzet érdemben nem változott. Kimondva kimondatlanul van tehát egy irigység Budapesttel szemben, ezért is van táptalaja a főváros-vidék szembeállításának, amelyet leginkább Lázár János képvisel a legmarkánsabban a kormányon belül. "Nem akarunk Budapest-országot" - fogalmazta meg többször is a miniszter.

Mindez jól mutatja, hogy nemcsak pártpolitikai, hanem mélyebb okok is meghúzódnak amögött, miért ilyen rossz a kapcsolat a főváros vezetése és a kormány között. A helyzetet tovább nehezíti, hogy kilenc hónap múlva országgyűlési választások lesznek. Akár kormánypárti, akár ellenzéki vagy fővárosi politikusokról van szó, fél szemük - ha nem mindkettő - már most a kampányon van: azt nézik, milyen viselkedésből kovácsolhatnak politikai hasznot.

A kormány és a főváros közötti feszültség, különösen a szolidaritási hozzájárulás ügyében zajló politikai és jogi viták olyan méreteket öltöttek, hogy a főváros vezetése szerint csődközeli állapot alakulhatott volna ki. Ez a helyzet a Kúria döntése következtében került a figyelem középpontjába, amely szerint a magyar állam köteles volt visszafizetni azt a tízmilliárd forintot, amit a hozzájárulás elmaradása miatt inkasszáltak.

Az új Fővárosi Közgyűlés 2022 októberi megalakulása óta Karácsony Gergely igencsak nehéz helyzetbe került: a kormánnyal folytatott, évek óta tartó harc mellett, a Fővárosi Közgyűlésben 2024 nyarán már nem rendelkezik többséggel. Nem csupán a Fidesz-frakcióval kell szembenéznie, hanem a másik jelentős politikai csoporttal, a tiszásokkal is. Emellett Vitézy Dávid, az egykori főpolgármester-jelölt, szintén éles kritikákkal illeti őt. Vitézyt a tavaly júniusi választások során mindössze párszáz szavazatnyi különbséggel legyőzte Karácsony, ami arra ösztönözheti, hogy ebben a ciklusban olyan stratégiát építsen ki, amelynek köszönhetően a következő választáson már valóban ő lehet a főváros új vezetője.

Különös feszültséggel telt el a Fővárosi Közgyűlés legutóbbi ülése június 30-án, ahol még az is kérdéses volt, hogy sikerül-e az év második felére elfogadni a költségvetést és az új pénzügyi csomagot. Magyar Péter, a Tisza elnöke, ismételten a helyzet megmentésére sietett, és ennek köszönhetően - bár nem zökkenőmentesen - végül nemcsak a költségvetés kapott zöld lámpát, hanem a BKK-t és BKV-t működtető faktorálási (követelésengedményezési) szerződések is átmentek.

A Közgyűlés többsége sikeresen eljutott egy olyan kompromisszumban, amely lehetőséget teremt arra, hogy a főpolgármester további tárgyalásokat folytasson a Fővárosi Önkormányzat és az OTP között fennálló hitel-keretszerződés megemeléséről. Tisza felhívta a figyelmet arra, hogy amennyiben költségvetési biztos kerül kirendelésre, az OTP számára felmondási jogot biztosítana a szerződés módosítására, így az eredetileg elfogadott határozatot módosítani kellett. Ha az OTP végül nem járul hozzá a főváros számára kedvező változtatásokhoz, akkor várhatóan rendkívüli nyári közgyűlést kell összehívni.

Ha így alakul a helyzet, a kormányoldal önelégült mosollyal figyelheti a "Tisza-Karácsony" koalíciót, amely még a főváros irányítására sem bizonyul elegendőnek, nemhogy az országos szintű vezetésre. Eközben a főpolgármester egy széleskörű médiakampányt indíthat, amelyben a kormány felelősségét hangsúlyozza, és remélheti, hogy a kabinet végül nem fogja megkockáztatni a főváros csődjét, hiszen ennek súlyos következményei lennének az egész ország számára.

Miközben a csőd sötét felhői egyre inkább beborítják Budapest politikai horizontját, a főváros már az alapvető üzemeltetési feladatokkal is komoly nehézségekbe ütközik. A 4-es metró meghosszabbítása stagnál, a ferihegyi repülőtér gyorsvasúti összekötése régóta várat magára, a kisföldalatti felújítása egyre inkább elodázódik, és a HÉV-vonalak modernizálása is sürgető lenne, akárcsak a vízvezeték-hálózat átfogó cseréje. Mit tehetünk a belvárosi sétálóövezetek bővítéséért? Milyen irányba haladhatna a zöldítés? Hogyan enyhíthetjük az autós közlekedés okozta nehézségeket? Lehet, hogy több elkerülő útra lenne szükség?

A fővárosi beruházások, amelyek a helyiek és a turisták életét hivatottak megkönnyíteni, mintha ködbe vesznének, hiszen számos apróbb, de fontos problémával küzdünk. Pedig Magyarország érdeke, hogy Budapest folytassa fejlődését, hiszen ez az ország egyik legnagyobb turisztikai vonzereje, és egyre több vállalat választja a térséget otthonául. Rengeteg lehetőség lenne a tárgyalásokra és a megegyezésekre, ám ennek ellenére úgy tűnik, hogy alig lépünk előre a céljaink felé.

A véleménycikkek nem mindig tükrözik az Index szerkesztőségének hivatalos nézeteit.