Babits Mihály életének minden szegmense mélyen összefonódik Szekszárd iránti elkötelezettségével, amely város a költő szívében különleges helyet foglalt el.
Születésének 140. évfordulója tiszteletére pénteken délután ünnepélyes koszorúzást rendeztek a költő szekszárdi szülőházának udvarán. Babits Mihály haláláig szívének legkedvesebb helyeként tekintett Szekszárdra, amely mély nyomot hagyott életében és munkásságában.
A közel ötven résztvevőt vonzó eseményen Ódor János Gábor, a Wosinsky Mór Múzeum igazgatója köszöntötte a megjelenteket, majd Rubányi Anita előadóművész lenyűgözően szavalt Babits Mihályról. A megemlékezés során elhangzott, hogy Babits hatéves korában elhagyta szülőháza falait, mégis egész életében otthonának tekintette azt a helyet, ahová a nyári szünetekben mindig visszatért. Felesége, Török Sophie egy emlékezésében felidézte, hogy 1921 nyarán, amikor hosszabb időre Szekszárdra utaztak, a költő szülőházának szobái között járva újra csak a gyermeki Misi vált belőle.
Ezeket követően koszorúkat helyeztek el a költő szobránál a város képviseletében dr. Fusz György, alpolgármester, a Babits iskola, a Babits Mihály Kulturális Központ, az Illyés Gyula Könyvtár, a Wosinsky Mór Múzeum, a Szekszárdi Múzeumbarát Egyesület és az esztergomi Babits emlékház képviseletében. A programot dr. Rózsafalvi Zuzsanna irodalomtörténész előadása zárta.
