A TEOL című írásban a túlzott gyorsaság és a mértéktelenség témáját boncolgatják, ahol a rohanó életvitel és a folyamatos sietség következményeit vizsgálják. Az életünkben fellépő állandó sürgetés és a túltelítettség érzése egyre inkább jellemzi mindennap
A fogyasztói társadalom sűrű, fullasztó légkörében az ünnepek előtt a boltokban kialakuló pánikhangulat szinte már megszokottá vált. Míg a boltok csupán néhány órára zárnak be, a csütörtöki vásárlási őrület már most biztosra vehető. De vajon miért érzik úgy az emberek, hogy pánikvásárlásra van szükségük, mintha egy világvégi forgatókönyv közeledne, holott a bezárás csupán pillanatnyi? A válasz talán a társadalmi nyomásban és a kollektív pszichózisban rejlik, amely az ünnepek közeledtével felerősödik, és arra sarkallja az embereket, hogy felhalmozzanak, mintha a jövőjük múlna rajta.
Kétségtelen, hogy a fogyasztói társadalom olyan környezetet teremtett, ahol az anyagi javak birtoklása lett a legfontosabb életszemlélet. Ahelyett, hogy a jelen pillanat mélységét próbálnánk felfedezni, gyakran a rohanásban keresünk megnyugvást. Amikor a piac egy rövid időre "lelassul", azonnal pánikba esünk, és sokan pánikvásárlásra vetemednek, mintha ez lenne a megoldás minden problémára.
Ilyen helyzetekben gyakran tapasztalhatjuk, hogy a türelmetlenség szinte a levegőben vibrál körülöttünk. Miközben az ünnephez közeledünk, ahelyett, hogy a valódi elmélyülés és a belső béke lenne a középpontban, sokkal inkább a boltokban kialakuló zűrzavart éljük meg.
Valójában van lehetőség a problémák megoldására, és mindannyian képesek lennénk ezt megvalósítani. A tudatos tervezéssel talán elkerülhetnénk a vásárlási őrületet, és nem éreznénk azt a kényszert, hogy mindent meg kell szereznünk, amit a tömeg hajszol. Ha sikerülne lelassítanunk, talán felfedezhetnénk egy kedvesebb, empatikusabb oldalunkat is. Nem csak az üzletek forgatagában, hanem a mindennapjaink során is megtalálhatnánk a nyugalmat és az együttérzést, amely gazdagíthatná a kapcsolatainkat és az életünket.
