Több mint négyszáz nap várakozás után végre elérkezett a régóta áhított tűzszünet. De a kérdés továbbra is ott lebeg: meddig tartható fenn ez a törékeny béke?
Január 15-én, szerdán este, több hónapnyi feszültséggel teli tárgyalások után úgy tűnik, hogy Izrael és a Hamász végre rábólintott az Egyesült Államok, Katar és Egyiptom által kidolgozott tűzszüneti megállapodásra, amely vasárnap lép életbe. Ez a négyhetes fegyvernyugvás némi levegőhöz juttathatja a Gázában élő embereket, akik hosszú ideje szenvednek, és lehetőséget ad Jeruzsálemnek is, hogy próbálja rendbe tenni a belpolitikai zűrzavart. Azonban kételyeink vannak afelől, hogy a megállapodás zökkenőmentesen végrehajtható lesz, és még inkább kétséges, hogy képes lesz megoldani a szélesebb Palesztin-Izraeli konfliktust.
Az utóbbi napokban egyre inkább teret hódítottak a reménykedő, ugyanakkor a korábbi tárgyalások csalódásai miatt visszafogott nyilatkozatok arról, hogy Donald Trump amerikai elnök beiktatása előtt esetleg életbe léphet egy új tűzszüneti megállapodás Izrael és a Hamász radikális iszlamista szervezete között, amely a Gázai övezetet irányítja. Jelenleg úgy tűnik, hogy ez a megállapodás végül valóban megvalósulhat.
A megállapodás az előzetes híreszteléseknek megfelelően több lépcsőben fog megvalósulni: a következő négy hétben a Hamász szabadon enged 33 még életben lévő túszt (civil nőket, gyerekeket, 50 év fölöttieket, sebesülteket és betegeket), cserébe Izrael is szabad lábra helyez 900 palesztint, köztük gyilkosságért elítélt férfiakat is (a hét elején ez a szám még csak 240 volt, Jeruzsálem itt valószínűleg engedményeket tett). A fegyveres harcok elméletileg a második szakaszig fokozatosan le fognak állni.
A második és harmadik szakaszok részletes felosztása még nem tisztázott, azonban elméletben a tűzszünet vasárnapi életbe lépésétől számítva 16 napon belül várható a megállapodás megszületése. A Hamász ebben a két szakaszban szabadon engedné a még élő túszokat, valamint átadná a már életüket vesztett foglyok holttestét, ami összesen hatvanöt embert érint. Ezekkel párhuzamosan az IDF (Izraeli Védelmi Erők) kivonná csapatait az övezet középső részeiből, azonban a határ menti ütközőzóna fenntartása továbbra is indokolt lenne. E szakasz során teljes fegyvernyugvás lépne életbe. A tervek között szerepel az is, hogy Jeruzsálem megnyitja az Egyiptommal határos Rafah határátkelőt, illetve csökkenti a jelenlétét a Philadelphi-folyosón.
A tűzszüneti megállapodás legnagyobb nyertese a humanitárius katasztrófát szenvedő gázai lakosság lenne, hiszen nemcsak az izraeli bombázások állnak le, de az övezetbe bejutó humanitárius segély mértéke is megugrik.
Jelenleg nincs elérhető információ arról, hogy Jeruzsálem mikor állítja helyre a régió víz- és áramellátását. Ez azonban elengedhetetlen lenne a palesztin közösség számára, akik sürgős segítségre szorulnak.
Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő szintén nyer egy kis időt. Az izraeli lakosság egy része egyre elkeseredettebben követelte a tűzszünetet annak érdekében, hogy a még élő túszok száma ne csökkenjen tovább, a megállapodás megkötésével, pedig ha nagyon későn is, de az ő kéréseiknek is eleget lehet tenni. Mindemellett a Hamásznak is lehetősége lesz arra, hogy rendezze az izraeli támadások miatt látványosan megtépázott sorait.
Bár a Hamász radikális nézetei köztudottan megkérdőjelezhetők, pragmatikus megközelítéseik sem elhanyagolhatók. Fő támogatójuk, Irán az utóbbi időszakban súlyos veszteségeket szenvedett el, hiszen az izraeli légicsapások, a libanoni Hezbollah elleni összecsapások, valamint Bassár al-Aszad szír elnök politikai helyzete jelentősen megingott. Mindezek következtében a Hamász kénytelen volt újragondolni stratégiáját és alkalmazkodni a megváltozott politikai környezethez.
Teherán megingása valószínűleg hozzájárult ahhoz, hogy a Hamász elfogadta a tűzszüneti megállapodást, még akkor is, ha nem minden követelésük valósult meg.
A most jóváhagyott tervezet nyilvánvalóan komoly kompromisszumokat igényel mindkét fél részéről. Az iszlamisták korábbi követelése az volt, hogy az IDF teljes mértékben vonuljon ki a területről, míg Jeruzsálem határozottan kijelentette, hogy nem fogadják el a Hamász által irányított Gázát.
A fentiek alapján kétséges, hogy a felek mennyi ideig tartják magukat a fegyvernyugváshoz, és gyakorlatilag kizárható, hogy tartós béke alakuljon ki a térségben.
Az már önmagában jó kérdés, hogy a következő négy hétben mikor fog először megjelenni egy "a másik fél megszegi a megállapodást" jellegű nyilatkozat (csütörtök délelőtt még repkedtek rakéták gázából, és vadászbombázók Izraelből). Az Izrael és Hezbollah között még tavaly megkötött tűzszüneti megállapodás jó példaként szolgálhat: Jeruzsálem szerint az iszlamisták a fegyvernyugvást kihasználva mozgatnak hadianyagot, ezért szükséges a bombázásuk, míg a Hezbollah szerint ők nem szegték meg a tűzszünetet, az IDF ettől függetlenül is bombázza őket.
A Hamász fő célja, hogy megvalósítsa a Nagy-Palesztinát, miközben Izrael államának megszüntetésére törekszik. A radikális iszlamisták hirtelen békés szándékra váltása, amely Jeruzsálem felé irányulna, rendkívül valószínűtlen. Jelenleg a Hamásznak nincs alternatívája a Gázai övezetben: a Fatah, amely bár kevésbé radikális, de rendkívül korrupt, minden erejével próbálja meggyőzni a nemzetközi közösséget arról, hogy az ő irányítása alatt javulna a helyzet Gázában. Azonban ahhoz, hogy újra stabilizálja magát, izraeli támogatásra lenne szüksége, miközben Jeruzsálem már korábban világossá tette, hogy nem kívánja a Fatah által vezetett Palesztin Hatóság irányítása alatt állni.
Izraeli oldalról a Hamász puszta létezése is biztonsági kockázatot jelent, ez azon kevés dolgok közé tartozik, amiben egyet ért a törvényhozás egésze. Ha a terrorszervezettől való félelem nem lenne elég, a történethez hozzájön az, hogy a kormány - és a lakosság - radikálisabb fele ellenzi az IDF kivonulását az övezetből, sőt többen amellett érvelnek, hogy Gázát ismét teljesen meg kell szállni és meg kell kezdeni a zsidó lakosság betelepítését.
Bár a nemzetközi közösség igyekszik saját eszközeivel hozzájárulni a helyzet javításához, könnyen előfordulhat, hogy ezzel csak súlyosbítják a problémákat. Donald Trump jövő hétfőn veszi át hivatalát, és már most kifejtette, hogy Gázából soha többé nem lehet "terrorista fészek". Ebből logikusan következik, hogy a republikánus elnök talán még Joe Bidenhez képest is nagyobb mértékben hajlandó lenne elnézni Izrael lépéseit.
a helyzet bonyolultabbá válik. Egyes hírek szerint az Európai Unió már lépéseket tesz egy olyan tervezet kidolgozására, amely a Palesztin Hatóság vezetésével egy független Palesztina megteremtését célozza. Noha a kétállami megoldás már hosszú évtizedek óta napirenden van, a jelenlegi izraeli kormány és a lakosság jelentős része határozottan elzárkózik ettől az elképzeléstől. Ennek következtében a politikai táj rendkívül instabillá válik, és kérdésessé teszi a jövőbeni békefolyamatok lehetőségét.
Az EU elképzelései jelentős feszültségeket generálhatnak Jeruzsálem és Brüsszel viszonylatában.
A kétállami megoldás buktatóiról itt írtunk korábban:
Valószínű, hogy Jeruzsálem legalább addig, amíg a még fogva tartott túszok szabadon nem bocsátják, viszonylag hű marad a tűzszüneti megállapodáshoz. Azonban, ha a foglyok kiszabadulnak, a Hamásznak gyakorlatilag megszűnik az utolsó tárgyalási lehetősége, ami aggasztó következményekkel járhat. Nem lenne meglepő, ha néhány hónapon belül újra fellángolnának a harcok.
