Trianon: Mennyivel szebb és könnyebb volt a múlt, még ha nem is volt tökéletes!
A cikkek megosztásához Qubit+ tagságra van szükséged. Ha még nincs előfizetésed, most vásárolj magadnak egyet. Ha már van, lépj be a fiókodba!
A Qubit Live 11. eseményén a trianoni békeszerződés 105. évfordulója alkalmából a meghívott szakértők a békeszerződés értelmezéséről, társadalmi hatásairól, valamint a körülötte kialakult félreértésekről és tévhitekről osztották meg gondolataikat. A margitszigeti Kristályban zajló, telt házas rendezvényre a Qubit+ előfizetői vásárolhattak jegyet. Most pedig lehetőséget biztosítunk azoknak is, akik nem tudtak fizikailag részt venni az eseményen, hogy hozzáférjenek az előadásokhoz.
"A Monarchiát utálta az osztrák-német, aki ugye Anschlussra vágyott (...), utálta a román ortodox értelmiségi, és nagyon érdekes, hogy ez Magyarországon nagyon társadalmasult, tehát hogy a ceglédi húszholdas gazda is utálta. (...) Utólag kiderült, hogy sokkal nyomorúságosabb lett ez az egész" - mondta Hatos Pál Trianonról a 11. Qubit Live-on Nagy Gergely kollégánk kérdésére, amelyben a nemzeteken átívelő együttműködések, így az Európai Unió és az Osztrák-Magyar Monarchia kapcsolatára kérdezett rá.
Mindenki gyűlölte a másikat és mindent körülöttük - egyáltalán nem szokatlan állapot, még ha a Monarchia nem is hasonlítható az Európai Unióhoz, és Trianon sem csupán az EU-hoz való belépés kérdése.
A kerekasztal-beszélgetés minden szükséges elemet felvonultatott, csupán a kerekasztal hiányzott: Hatos Pál, Ablonczy Balázs és Ungváry Krisztián szabadon diskuráltak Nagy Gergellyel a saját maguk által felvetett témákról. Ezek a kérdések szoros kapcsolatban álltak Trianonnal, még akkor is, amikor Hatos a 1985-ös csíkszeredai banánvásárlás élményéről mesélt, vagy amikor arról esett szó, hogy Lengyelországban egy volt stricit választottak köztársasági elnöknek. Ablonczy a magyar nép közvéleménykutatási eredményeit is megemlítette: a lakosság többsége az Európához való tartozást támogatja, de ahogy a történész megjegyezte, kérdéses, hogy ez a főtéri térkőre vonatkozik-e, vagy valami ennél mélyebb jelentéssel bír. A kérdésre nem kapott választ, viszont egyetértett Ungváry korábbi megállapításával, miszerint a nemzeti-liberális ellenállás után most az "elmúlt kétszáz év egyetlen sikeres magyar modernizációs ideológiájával nézünk szembe". Függetlenül attól, hogy ezt az ideológiát ünnepelni vagy kritikával illetni kellene, úgy véli, hogy a többi irányzat hosszú távon csak katasztrófához vagy tragédiához vezethet.
Ungváry Krisztián is osztja ezt a nézetet, és a kérdést egy szélesebb politikai-filozófiai kontextusba helyezi. Szerinte "azok a rendszerek, amelyek hosszú távon is fenntarthatóan működnek, csak úgy működhetnek, ha a résztvevők hajlandóak lemondani saját szuverenitásuk egy részéről, és azt másoknak delegálják". Ha ezt elmulasztják, akkor olyan viszonyok alakulnak ki, mint a természetben: míg a farkas világosan tudja, ki a vezér, az emberi társadalomban ez már nem ilyen egyértelmű – emlékeztetve Hobbes gondolataira. Krisztián hangsúlyozza, hogy ezt a dinamikát most Európában, különösen Magyarországon figyelmen kívül hagyják: azt a hamis érzést keltik, hogy az emberek szabadon "foglalkozhatnak a saját ügyeikkel", miközben valójában egy erősebb hatalomnak vannak kiszolgáltatva. Noha sok kritikát lehet megfogalmazni az Európai Unióval kapcsolatban, azt nem lehet elvitatni, hogy az egyik tagállam nem támadhatja meg a másikat.
"Szavakkal nehéz teljes mértékben kifejezni azt a vagyon- és jogbiztonságot, amelyet az uniós tagállamok nap mint nap élveznek, szemben azokkal, akik nem tartoznak a közösséghez" - nyilatkozta Ungváry.
Az elmúlt időszakban több olyan hír került elő, ami, akár csak közvetetten is, Kárpátalja visszafoglalásáról szól. Mi ennek a realitása, és miért lenne veszélyes felvetni egy ilyen ideát? Ungváry szerint a revizionista gondolat a putyini információs hadviselés politikai fegyvere, aki szerint ennek eszközei azok a magyar "hasznos idióták", akik legalább egy generációval visszább lépnek az általuk kifejezett igényekben, ahol ma tartanak.
Ablonczy állítása szerint egy 2020-as közvélemény-kutatás rávilágított, hogy a válaszadók 94%-a úgy véli, Trianon egy túlzó és igazságtalan békeszerződés volt. Ez a vélemény bizonyos mértékig a nemzeti egység megvalósulását jelzi, de amikor a politikai következményekről kérdezték a történelemtanárokat, az eredmények megoszlottak: körülbelül fele-fele arányban oszlottak meg a vélemények. Azok a válaszadók, akik a revíziót a magyar érdekek érvényesítésének eszközeként látták, 10-20% közé estek. Ha ezt az arányt összevetjük az 1984-es adatokkal, akkor megdöbbentő, hogy akkor a megkérdezettek 54%-a úgy gondolta, hogy az erdélyi magyarság problémáira a revízió nyújthat megoldást. Ez a csökkenés jól tükrözi, hogy a nyílt revíziós követelések, bármely politikai pártról is legyen szó, azóta eltűntek a közbeszédből, ahogyan Ablonczy is megjegyzi.
Nagy Gergely ezután az Országházzal szemben álló Trianon-emlékműre irányította a figyelmet, amely a múltba tekintés emlékműveként is felfogható. A kőbe vésett nevek között részben helytálló, részben azonban téves információk találhatóak: akadtak települések, amelyeknek emlékét feleslegesnek tűnhetett megörökíteni – legalábbis a magyar közösség szempontjából, hiszen ezekben a falvakban sosem éltek magyarok. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy Trianon nem csupán a magyar nép története, hanem más nemzetek sorsa is összefonódik e tragikus eseménnyel.
Hatos is rámutatott a problémákra: noha a GPS-től magyar neveket kapunk, a helyszínek már nem mindig ismerősek, míg a Monarchia idején még egy vonatjegy áráért is hozzáférhettél a banánhoz Temesváron. Sajnos, a múlt emlékei sokszor vonzóbbak, mint a jelen kihívásai.
A végső következtetés talán az, hogy nem csupán a banán keserű íze zavar bennünket, hanem inkább a magyar nagyhatalmi státusz elvesztése: egy olyan dologé, ami sosem volt igazán a miénk, de amely iránt a hét vezér óta vágyakozunk. Az emlékmű is csak egy része ennek a hamis nosztalgiának, pedig az őszinte párbeszéd itt sem bizonyult volna haszontalannak. Az összetartozás érzését nem csorbítaná az a felismerés sem, hogy a trianoni döntések hatása messze túlmutatott a magyarlakta területeken, és sokak életére kihatott.
Ez az ügy nem csupán azért kiemelkedő, mert nem helyénvaló közpénzből létesített emlékműveken hamis képet festeni, hanem azért is, mert Trianon kapcsán széleskörű az egyetértés, ugyanakkor sok a közös félreértés is. Ablonczy megjegyezte, hogy bár a téma hetedikes, maximum tizenegyedikes tananyag, egy olyan alapvető kérdéssor, amely az elcsatolt területek terjedelméről, a békeszerződés aláírásának időpontjáról és a nemzetiségi viszonyokról szól, csupán a válaszadók 7 százaléka tudott helyesen válaszolni. "Az embereknek viszonylag korlátozott ismereteik vannak arról, hogy valójában mi is történt" – mondta Ablonczy, aki szerint a téma körüli feszültséget jól tükrözi, hogy míg egy másik felmérésben a megkérdezettek 94 százaléka úgy vélekedett, hogy a trianoni döntés igazságtalan volt, ezekre az alapvető kérdésekre csak nagyon kevesen tudtak helyesen válaszolni.
Az előadásunk videó- és podcast formátumban is megtekinthető. Fedezd fel itt:
